A death metalban meglehetősen ritka, hogy valaki húsz perc hosszúságon túli tételeket rögzítsen, illetve ezek alapján egy–két számos albumokat adjon ki. Ennek ellenére pontosan ezt csinálja a londoni székhelyű experimentális death metal alakulat, a Qrixkuor.
Legújabb kislemezükre mindössze egyetlen szám, a Zoetrope (Psychospiritual Sparagmos) került fel 24 és fél percnyi játékidővel. Az igazat megvallva, az albumot leíró jelzők tekintetében ezúttal bajban vagyok, ugyanis a „tömény” és az „erőszakos” szavak hiába írják le pontosan, ennek ellenére a felszínt is alig kapargatják.
Kezdjük talán azzal, hogy vannak olyan metal lemezek, amelyek elválaszthatatlanok a borítójuktól, mi több, évek–évtizedek múlva is ha bárhol szóba kerül az alkotás, mindenki először erre asszociál. Ez a Zoetrope esetében is garantáltan így lesz! Mintha a Qrixkuor egyenesen házi feladatnak kapta volna, hogy zenéje teljes esztétikájával megvalósítsa a Buenos Aires-i Santiago Caruso szürreális, misztikus fantazmagóriáját.
A feladathoz a rejtélyes kilétű duót alkotó S (gitárok, ének, basszus) és D (dob) újra gondolták a hangszerelést, azaz nagyobb súlyt fektettek a filmzenei hangzásra és megerősítették a szimfonikus szekciót, vonósokkal, kürttel és zongorával egészítve ki a produkciót. Továbbá, vélhetően a borító transzcendentális rituáléjára reflektálva, a kromatikus hangzásba beépítettek egy hosszabb crescendo struktúrát is. Az összhatás pedig ezúttal tényleg félelmetes lett! Az EP hangulatát egészében a sötét dallamok, a húzós riffek, a technikás dobjáték, a drámai nagyzenekari komponensek és a lidérces szintetizátor háttérmorajok határozzák meg.
A Zoetrope végig úgy marad kiegyensúlyozott és statikus, hogy gitárszólóival örvénylő, kaotikus benyomást kelt, miközben az ambient betétekkel és szimfonikus kiegészítőkkel kísért monoton dobjátékával nyugtalanító érzéseket ébreszt hallgatójában, aki ezáltal részesésévé válik a pszicho spirituális szparagmosznak, magyarán a lelki-szellemi feldarabolásnak. A művön végig húzódó komor, földalatti hangzást kiszolgálja és fokozza a rémítő, kántáló ének, ekként segítve a világtól való elvonatkoztatást, illetve fokozva az őrületet.
A dal az entrópia felé haladó teljes, zűrzavaros és megrázó gondolat összbenyomását ébreszti. A kompozíció egésze húzza magával a hallgatót, mintha a sötét atmoszféra alá begyűrték volna a korai Nile és az Immolation zeneiségét. A zenei kavalkád némi negatívumaként a basszusgitár szakaszos alkalmazását, illetve a vonós hangszerek időnkénti céltalan alkalmazását emelném ki.
A Zoetrope egy illuzórikus nagyszerűség, a téboly zenei manifesztációja és a metamorfózis öröme. Nem kevesebbet hallani benne, mint az extrém metal újszerű hangtervezését, amit a modern klasszikus zenei/mozi partitúra méretű ötletekre alkalmaznak. Az átlag feletti, súlyos anyagot főként azoknak ajánlom, akiket nem riaszt meg egy album, ami a halál elemeit árasztja.
Kiadó: Invictus Productions / Dark Descent
Kiadás éve: 2022
Stílus: Death Metal
Web: facebook.com/qrixkuor
Tracklist:
- Zoetrope (Psychospiritual Sparagmos)
Pontszám: 9.5