Kiadó: Relapse
Weboldal: myspace.com/rabbitusmaximus
Kiadás éve: 2011
Stílus: Hardcore / Punk / Visual
Brief Sum: Lower Forms turned out to be a cool album, it would smoothly earn its place among the “dirty cool” bands, but it is not enough for a breakthrough in the underground. A bit more work on the songs and publishing the album 3-4 months later to let the themes mature a little to reach their final forms would’ve been needed. A lot depends on the next material. Good luck with that!
A Rabbits lemezének hallgatása közben a zene lassú, lehúzós hangulatának köszönhetően volt alkalmam végiggondolni, hogy jómagam, mellettem az extrém zene és amúgy minden ami körülvesz honnan indult el, illetve hol tart most. Nagyjából 6-7 éves lehettem mikor találkoztam életem első, igazi undergroundnak mondható muzsikájával, ami nem más volt mint az Exorcist nevű thrash/black/death horda. Így visszagondolva akkor talán nem is tetszett annyira a dolog, inkább úgy mondanám, hogy valamiféle fura érzés kerített hatalmába és bár elmém még korántsem nyiladozott akkortájt, mégis tudtam, hogy ez a valami nagyon más. Valami ami iszonyatos erővel bír és ami talán nem is fog elengedni soha. Így is történt és szép lassan sikerült beleásnom magam a földalatti zenék „bűzös mocsarába” mely azonban mindig is alapvető értékeket közvetített, természetesen avatatlan fülnek vajmi kevés jelentéssel. Azóta a „garázsbandák” elszaporodtak, lehetőséget kaptak és nagyon nyomulnak. Ma már kis szerencsével egyáltalán nem nagy ügy pár koncert erejéig átruccanni Nyugat-Európából a keleti régióba vagy épp az Államokból az öreg kontinensre. Az elmúlt években ezt már tapasztalhattuk, számtalan „kisebb” zenekar adott fergeteges bulit Budapesten.
A Rabbits szintén egy nagyon őszinte garázszenekar, akiknek sikerült megcsípniük a Relapse-es srácokat ami azért nem akármi. A trió három zenekar összeolvadásából alakult és nagyon érezni az igazi jó kis DIY punk attitűdöt és a zenei alázatot. A hangzás nem meglepően nehéz, mocskos és koszos mint valami varacskos disznó. A lassú, málházós riffek dominálnak, melyhez igencsak ízes dobolás párosul mely a Duck The Pigs és a Rot című szerzeményekben mutatkozik meg leginkább. Néhol a dobos KG punkos/grindos tempókra is hajlandó, például a Noise To Share-ben mely a lemez legjobbja. Fölösleges lenne hatásokról beszélnünk, hiszen aki otthonosan mozog a punk/doom/noiserock színtéren az első hallás után sorolni fogja a nagy elődöket akik erősen „befolyásolhatták” a zenei irányt. Itt egy kicsit meg is állnék ugyanis a gond az, hogy azt az igazi ízt vagy ha jobban tetszik potenciált nem érzem a Lower Formsban. A ráhatás annyira erős, hogy a lényeg úgy érzem kicsit elsikkad és sajnos az említett gyors tempókon kívül igen nehéz fogást találni a lemezen.
Dícséretes a törekvés és az őszinteség, meg a „csináldmagad” mozgalom, de véleményem szerint kozmetikázni kéne még egy hangyányit a számokat és magát a hangzást is. Ha a következő albumnál valamivel húzósabb, megjegyezhetőbb témákat tolnak a fiúk akkor simán előttük a lehetőség.
Tracklist:
1. Burn, Sun, Burn
2. A Tale of Tales
3. We Beat
4. Noise to Share
5. Duck, the Pigs
6. Invisibugs
7. The Flow Below
8. Weight Here
9. No Depth
10. Rot