Kiadó: Regain Records
Weboldal: myspace.com/ragnarok
Kiadás éve: 2010
Stílus: Black metal
A Regain Records Norvégia legpatinásabb extrém metal kiadója, és ily módon megszokhattuk, hogy ők gondozzák a legszentségtelenebb black metal hordák anyagait. A Ragnarok is közülük való.
A banda a BM hullám tetőpontjánál, 1994-ben alakult, és fontos tudni, hogy a korábbi felállásnak tagja volt az a Hoest, aki Taake nevű projektjével az egyik legfőbb (még ha nem is a legismertebb) zászlóvivője a klasszikus nordikus fekete fémnek. Az utóbbi időben a tagság tekintetében jelentős változások történtek Ragnarok-ék háza táján, hiszen az (akkor még) börtönbüntetését töltő Hoest helyére (csak zárójelben jegyzem meg, a Taake-t azért folytatni tudta…) egy új énekes, HansFyrste került. A hozzáállás viszont nem változott, a Ragnarok továbbra is az eredeti black metal hagyományait igyekszik ápolni, és a hajdani hangulatból próbál átmenteni valamit.
Hogy mindez mennyire sikerült nekik a legújabb lemezükkel? Nos, az érzéseim felemásak. A sátán eljövetelét hirdető intro után bele is kezdenek a darálásba, ami az album végéig jellemzi a zenéjüket. A hangzás vaskosabb, mint az underground black metal anyagok többségénél, de ettől nem vész el a dalok síron túli hangulata. A Stabbed By The Horns szélvészgyors blastbeatjei és tipikusnak mondható riffelése később is megmarad, mintha nem is kezdődött volna új szám a Burning The Earth képében. És ez a legfőbb bajom a lemezzel. Az őrült pusztítás közepette nehéz megjegyezni bármilyen témát is, és ezen még az a tény sem tud változtatni, hogy a riffek többsége valóban hordoz valami hangulati pluszt. Az is igaz, hogy ez a hangulat nem a „90-es évek közepi black metal érzését adja vissza, a Darkthrone például a Panzerfaust albumon egyetlen számban csuklóból többet tudott mutatni, de nem is teljesen klisések a megoldások, van bennük valami, ami magasabbra emeli őket mondjuk egy Dark Funeralnál.
Kis változatosság csak a The Ancient Crown Of Glory-ban van, a lassabb tempók, gitárdallamok az album legjobb pillanatai közé tartoznak. Kétségkívül nagy veszteség a banda számára Hoest kiválása, mivel bár neki sem a sokszínű éneklés az erőssége, de jóval karakteresebb vokalista, mint utódja. A lemez végén helyet kapott még egy (album szinten) kiemelkedő szerzemény a Wisdom Of Perfection képében; az eddigieknél is gyorsabb darálás, és az elmebeteg rikácsolások mindenképp emlékezetes momentumok a maguk perverz módján.
Nem ez az anyag fogja megújítani a black metalt, még csak átlagon felülinek sem nevezném, de a stílus kedvelői számára egy próbát minimum megér.
Tracklist:
1. Resurrection
2. Stabbed by the Horns
3. Burning the Earth
4. In Honour of Satan
5. Collectors of the King
6. Eternal Damnation
7. The Ancient Crown of Glory
8. May Madness Hunt You Down
9. Wisdom of Perfection