RAJNA – Offering

Kiadó: Equilibrium Music

Weboldal: myspace.com/rajnamusic

Kiadás éve: 2010

Stílus: World music / Neo-folk

Brief Sum: With their new album, this French band is walking on a habitual path, pioneered by Dead Can Dance/Love Is Colder Than Death and others. In a musical aspect, it is nearest to an alloy of world music and neo-folk, with the mixture being strengthened by the variety of Eastern sounds. The authentic, special atmosphere songs enhance our feelings both with the strength of pure simplicity – Illa Salde – and furious vigor – Epidauros, Ephesus – but the last two songs, Neverland and Quiet Hour also hold many surprises. An intimate, sentimental composition characterizes every song, and none of them really needs highlighting, as all of them have its own originality. The band is using simple images, the themes can be easily digested by the audience. I recommend getting familiar with this wonderful music for the fans of all genres!

A franciaországi zenekar neve ismerős lehet azok számára, akik szeretik a világzene és a neo-folk ötvözetét. Főképp a Dead Can Dance és majdan a Love Is Colder Than Death és még mások által kitaposott utat követi. Főleg az ázsiai kultúrkörből ismert témavilágok bukkannak fel, de ötvöződik kulturális egységként sok minden ezekben a dalokban.

A nyitó tétel a The Arrival címet viseli. A bevezető hangok szinte azonnal transzba ejtenek, és egy régi világ homályosan felsejlő üzenetét hordozzák – atmoszférikus zenei szerkezet, a háttérben egy törzsi női énekkel, míg elöl egy szintén női vokál megy. A dob és a különböző húros hangszerek varázsa leírhatatlan, a hangulat egyszerűen magába szippant. Az Ephesus ütős hangszer és ének keverékével indít, amihez halkan a háttérben egy férfi majd egy női ének is csatlakozik felváltva. A vonósokkal megtoldott folytatás, és a fúvós hangszer keleti dallamai finoman feszülnek rá az adott keretre, és egyre színesebb lesz a kavalkád a hangok által képzett örvényben. A felpörgött utazás hirtelen megáll egy pillanatra majd az ütős és fúvós hangszer visszatértével szinte egy időben jön vissza az ének is, majd a többi hangszer is. A Cycleades keleti dallamai egy meditatív világba visznek el, a szinte bársonyos ének könnyű fuvallatként söpör végig a tájon. Fehérre meszelt házak, homok mindenütt: a hangulat szomorú, érzékeny kép, amely néha haragosan és makacsul keresi a kiutat a realitás válaszai elől. Egyszerű dallamokon épül fel a szerkezet, könnyen egymásba illeszkednek a témák, lüktet és él az egész, egy aranyló sárga napon, az Idő végtelenségében. Gyönyörű.

Az Offering című dal olyan, mint egy csendes kis hegyi patak lassú csörgedezése a lombkoronák függönye alatt. Más a hangszerelés ebben a számban, a hangulat azonban ugyanaz a fényérzékeny mozdulat, ami a többi dal belső energiája is. Hihetetlen szépségű virág bontakozik, ami akár elmehetne filmzenének is. Egyszerűen a padlóra rakott. Az Eleusis visszafordul a korábbi zenei közeg felé, a hangulat megidézésére egyre könnyed zenét és egyre karcosabb, változatos éneket használnak fel. Egyszerű zenei játék, semmi különös, mégis úgy szólal meg ez a felfokozódó vonalvezetés, hogy beleborzong az ember. Elkalauzol egy fátylak borította, titkokat rejtő világba, önmagunk színes fantáziáját és érzéseit használva hangszerként. Csak fokozni lehet a leírtakat, a spirituális gyönyör bontakozik mutat magából egy szeletet óvatosan. Az Illa Salde az egyik olyan dal, amelynek éneke egyedül, zenei kíséret nélkül is fenomenális. A tiszta énekhang némileg effektezve verődik vissza mindenhonnan, a tiszta forrás erejével. Felkelti és leköti a figyelmet, a lélekhez szól. Kifejező nemességgel telítődik be a tér, és az utolsó, dúdoló énekhangokat egy minimális, könnyed játék kíséri le.

Az Epidauros egy erősebb dal a sorban – ismét az ütős hangszereké a főszerep, persze az erre épülő többi hangszert sem akarom ezzel leszólni: minden egy tökéletes egységben tárja fel magát, mint egy történet, úgy lesz egyre izgalmasabb, érdekfeszítőbb. Tánc az örök utcákon, az örvény ereje után a vihar előtti csend részletei vetülnek a vászonra. A pergő ritmusok után ez a hirtelen jött feszültség köt le – ólmos ködként szitál, mégis színtiszta. Labirintusának egyetlen hang vet véget, majd kezdődik a nyitótéma újra, és ismét elvarázsol egy újabb tánccal. A The Dance of Cleomene a vihar szelében építgeti szerkezetét: az elején a tiszta női ének alatt súlyosan őrlődő sötét dallamok ontják szomorúságukat finom lehelettel és erős törtetéssel; míg azután a szám közepe táján átmegy az egész egy kissé szinti-pop hangzásba, ami valahogy nem illik ide. Nem rossz a variáció, nem egy banda dolgozott hasonló módszerekkel már, és ami azt illeti, ez az ütem belefér a témavilágba, csak épp a hangzásvilága nem tökéletes. A Neverland ismét egy érdekesség a lemezen számomra: már-már úgy szól, mint egy smooth jazz dal egy része, persze az ének azért abszolút más. A lebegő, sejtelmesen, de karakteresen megszólaló hangok, a szerkezeti felépítés, a könnyed zongora és basszustémák, a fénylő ének egy teljesen más hangulati egységet teremtenek mint az eddigi dalok: sokkal lazább felfogás, tiszta munka, a kompozíció vidám és ki is fejezi ezt, a kissé szomorkás ének ellenére is. Azt hiszem, hogy ha csinálnának a Rajna mellett egy ilyen freestyle projectet, az is megállná a helyét, mert ezen a lemezen – szóljon bármennyire jól is a dal – még sincs annyira helye.

Az utolsó dal a Quiet Hour címet viseli. Ahogyan elődje, itt is valami más formálódik, egy finom dob, egy effektezett gitár hangja száll a falak között, az ének már-már Brendan Perry hangulatú, ez abszolút tagadhatatlan, bár nem mondom hogy plágiumról lenne szó. A dinamikus, pontos játék megvan, a témák tiszták és illékonyak, a hangulat könnyen ellazít. Csemege néhány percben, így már talán könnyebb az előző dallal együtt külön egységként kezelni, habár világzenei éle itt sem tompult el a zenének.

Összességében egy nagyon korrekt lemezt tett le az asztalra a zenekar. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe ezt a csodálatos zenét, amelynek tisztasága megkérdőjelezhetetlen.

Tracklist:

1. The Arrival
2. Ephesus
3. Cycléades
4. Offering
5. Eleusis
6. Illa Saldé
7. Epidauros
8. The Dance of Cléomene
9. Never Land
10. Quiet Hour

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár