Kiadó: Massacre Records
Weboldal: www.rebellion.st
Kiadás éve: 2009
Stílus: Heavy Metal
(scroll down for English Version)
A Rebellion lemezt felvezető Ep-jéről már írtam egy rövid kis összefoglalót, így a History Of The Vikings trilógia befejező része nem ért teljesen újdonságként, a lemez címadója ugyanis azon a kislemezen is meghallgatható volt.
A lemezen elmesélt történetet szerintem már mindenki hallotta kismilliószor, hacsak nem élt egy hordóban az elmúlt években, hiszen a viking kultúra robbanásszerűen nyert tért a metal színtéren, noha már a kezdetek kezdetén jelen volt az olyan nagyságok, mint a Led Zeppelin vagy a Manowar dalaiban. Azonban ez már teljesen más, a vikingeknek szinte saját zenei stílusuk van, legalábbis sokan szeretik viking metalnak hívni a viking témákkal operáló heavy, death, black metal zenekarokat. A Rebellion aktuális lemeze pedig a történetnek a végét meséli el, a Ragnarökkel, vagyis a világ elpusztulásával, az istenek elestével.
Sajnos az album zenei anyaga nem ér fel a történet hősi magasztosságához, grandiozitásához. A lemezről ugyanis legjobb szándékkal is a lassúság, semmibe haladás jut az ember eszébe, hiányzik, legalábbis a lemez elejéről a mindent átütő erő. Pedig a recepten nem változtattak sokat a németek, javarészt (a címadó Arise kivételével) középtempós heavy metalt kapunk, ami meglehetősen furcsa, hiszen a duplázó szinte végig pörög, mégis inkább egy méltóságteljesen továbbgördülnek a számok, mintsem intenzitásukkal padlóra küldenék a gyanútlan hallgatót. Az album második felében (Prelude, Loki, Odin, Evil, Ragnarök) már meg van ez a potenciál, de ott is bőven lehetne fokozni a dolgokat. Michael Seifert az egész album alatt alig ereszti ki hangját, pedig tud ő magasakat is, ha akar, de most mintha még jobban rá akartak volna mozdulni a Grave Digger 2 címre, legalábbis ami az éneket illeti, egyesekben a lassabb részekenél Matt Barlow neve is felmerülhet.
A legnagyobb baj azonban nem ez a lemezzel, hanem hogy hiányoznak a jó dalok, sokadszori hallgatás után is nehezemre esne felidézni egy refrént vagy egy megkapó gitárfutamot, ami eddig nem volt jellemző a Rebellion lemezeire, hiszen tudnak ők nagyot alkotni. Az is elképzelhető, hogy pusztán a wagneri örökséget akarták továbbvinni, hogy a sorozat záróakkordja zeneileg a legnehezebben emészthető. Persze ezzel nem azt akarom sugallni, hogy az Ariseból idővel Az Istenek Alkonya elismertségével fog rendelkezni. Igazán kár ezért az albumért, a történet és a zenekar sokkal több lehetőséget hordozott magában…
Remélem, hogy a következő lemezükkel nem lőnek ennyire mellé, hiszen tudnak ők nagyszerű dalokat írni, komoly és kevésbé komoly témákról egyaránt, de a konceptalbum akkor jó igazán, ha a dalok önállóan is megállják a helyüket, ami az Arise dalairól nem mondható el. Az ismerkedést meg inkább a trilógia első darabjával, vagy a zenekar Machbet feldolgozásával kezdjék azok, akik most ismerkednének meg a németek munkásságával.
—————————
ENGLISH VERSION:
I wrote a short article about the new Ep of Rebellion last week, so the last part of The History Of The Vikings trilogy wasn’t entirely new for me, because the title track (Arise) was on the aforementioned EP as well.
I think you heard the album’s story at least a million times in the past years, except if you live in a barrel, because the viking culture gained an exceptioned big fan base in the metal scene recently, although there were songs about them even in the beginning of heavy metal, just think about Led Zeppelin or Manowar. But now, this is totally different, some even claim that viking metal is a new subgenre and heavy, black, death bands who sing or growl about vikings are playing that. Tghe actual topic of this article, Arise tells you the end of that story, the ragnarök, the end of the world and the fall of the gods.
Unfortunately the music doesn’t live up to the heroism and grandiosity of the story told. Even with the best intentions slowness and going-nowhere comes to mind when I’m thinking about the album, the unstoppable force is missing from the first half of the album entirely. But the Germans didn’t change too much their style, the double bass is almost constant throughout the album, yet we get mostly mid tempo heavy metal songs (with the title track is a big exception) and the music seems to be fading into the distance, instead of KO the listener. In the second half of the album they show their potential in the form of songs Loki, Evil , Odin, Ragnarök, Prelude, but they could have improve them too. Michael Seifert rarely lets his voice come outto high range, mostly he sings a baritone-bass, so Chris Boltendahl and Matt Barlow immediately comes to mind along with the label: Grave Digger 2.
My biggest concern is not the aforementioned label, but that the good, catchy tunes, choruses are missing. Even after several listening to the album I still have a hard time to recall a chorus or a good guitar melody, which is not what I expect from Rebellion and it’s not typical for them. Maybe they just wanted to upkeep the Legacy of Wagner, that the last part of a series is the hardest to digest. Naturally I don’t want to suggest that Arise will get one time the recognition of The Twilight Of The Gods. I feel sad for the band because the story and they had much more potential than what they achieved.
I hope that with they next release they won’t fail, because they can write excellent songs about serious and less serious sebjects alike, but a concept album is good, when to songs alone are good too, but you can’t say that about Arise.Those who don’t know the band yet, please start with the Machbet story or with the first part of this trilogy.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. War
2. Arise
3. Asgard
4. Odin
5. Runes
6. Bolverk
7. Thor
8. Evil
9. Loki
10. Prelude
11. Ragnarök
12. Einherjar