Kiadó: –
Weboldal: myspace.com/redandthedumbasses
Kiadás éve: 2011
Stílus: Punk / Hardcore / Metal
Brief Sum: The originally two membered project ‘Red moved away a bit from the starting crust line with their new EP. The songs are rather approached from metal, there are more guitar harmonies and melodious songs, however Boozehound is a killer stuff.
Majdnem két évvel a Beijing Cocktail EP után tér most vissza a budapesti crust/d-beat ötös ezzel a 6 számos anyaggal. A zenekari tagok részéről előzetesen elejtett információk arról szóltak, hogy az új dalok dallamosabbak lesznek, és kicsit eltávolodnak a Disfear fémjelezte vonaltól. A Boozehound-ot hallgatva ez nyilvánvalóan be is igazolódott, de szerencsére nem veszítettek a punkos lendületből sem; még negyed órás sincs az egész anyag, de hát nem is érdemes másra számítani a műfajban.
Elsőre meglepő harmóniákkal kezdődik a Kansas City Massacre, de ahogy Lédeczi Zsolt vokalista elkezdi osztani az igét a hírhedt mészárlásról, megérkeznek a megszokott riffek és d-beat ütemek is. Az alkohol-himnusznak is tökéletes C2H5OH-ban aztán megint a crust műfajhoz képest dallamosabb, metalosabb témákat játszanak a gitárosok a rock’n’roll-os alapokra, a szóló(?) pedig kifejezetten melodikus, de az egész, Zsolt durva énekével együtt, nagyon üt. Nemkülönben az eredetileg címadónak szánt Booze, Broads & Criminals: a refrén csordavokálját minden valamire való műkedvelőnek ösztönszerűen kell együtt üvöltenie a zenekarral. A 20. század elejének érzésvilága – harag – alkohol szentháromság köré épülő tematika ezt követően is folytatódik, hiszen jön a Prohibition, vagyis Szesztilalom című szerzemény, egyben (egyik) személyes kedvencem. Óriási refrén, hibátlan szóló, lazaság, rakenroll – ami csak szem-szájnak ingere. A „metálosodás” ott is tetten érhető, hogy a klasszikus d-beat ütemek mellett változatosabb dobtémákkal is találkozhatunk, Szegvári András dobos nem idegenkedik a duplázótól sem. Kiváltképp igaz ez a mindössze egy percben gyaluló No Offense, But Drop Fuckin’ Dead-re, ami egyébként kiváló zenei aláfestésként szolgálhat haragosainkkal való leszámoláshoz is. A mindenkori politikusokat ostorozó Politician Ass-Blast, ami a maga 3 percével a lemez leghosszabb dala, még a többi szerzeménynél is dallamosabb, és bár – egyedüliként az EP-n – nem ragad meg annyira, jó lezárása az anyagnak.
Ha a kákán is csomót kereső lennék, elmondhatnám, hogy a C2H5OH középrésze kísértetiesen emlékeztet az első EP-s Biting the Hand that Feeds riffjére, vagy hogy a zárótételben már túl sok a melódia, de az igazság az, hogy már több mint egy hónapja képtelen kikerülni a lejátszómból a Boozehound, úgyhogy inkább a címében is ütős No Offense… egyik sorát idézem: „Red and the Dumbasses are here to beat you up!”
SAMPLE:
Bandcamp link
Tracklist:
1. Kansas City Massacre
2. C2H5OH
3. Booze, Broads & Criminals
4. Prohibition
5. No Offense, But Drop Fuckin’ Dead
6. Politician Ass-Blast