Lemezismertetők

REMORSE – D.Ü.H.

Kiadó: Nail Records

Weboldal: www.remorse.hu

Kiadás éve: 2008

Stílus: Thrash metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

Az ózdi Remorse nem ma kezdte a muzsikálást. Régi motorosok már, ha a thrashről van szó. Ezzel ellentétben, amit ezen a Düh című korongon hallhatunk, valamelyest szakít az eddig megszokottakkal. Amennyire eddigi bulijaikból ismertem őket, egy old school pörgős thrash bandának tartottam őket, akik főleg koncerteken tudnak maradandót alkotni, amit már volt szerencsém párszor megtapasztalni. A csapat ismét tagcseréken ment át, hiszen basszusgitáros és énekes poszton is váltottak ahhoz képest, amit az egyik tavaszi koncerten láttam. Énekesük a karcagi Decadence-ből már ismerhető Ráczkevi Imre lett, aki szerencsére nem hagyta ott az imént említett zenekart. A hangja nem lepett meg, hiszen koncerten már bizonyított: a durvább énektémák is közel állnak hozzá.

A majdnem két perces intro akár egy heavy bandának is lehetett volna a bevezetője, hiszen kellemes kis akusztikus darab, ami hangulatilag is nagyon ott van. Mindenképpen megadja az alaphangot. A Soha nem adom fel döngölős kis felvezetője után beindul. Na, ez az, amit a Remorse név eddig jelentett nekem. Gyors csépelés, durva, de érthető ének, tipikus old-school thrash, állat szólóval.

Az Ég veled már kissé heavybe hajlik, bár a thrash tagadhatatlan. Nem rossz ez, félreértés ne essék, de nem ezt vártam. Sőt, az idő múlásával egyre jobban tetszett. Kicsit lágyabb, de dallamosabb, mint eddig. A szólóik színvonalát viszont megtartották, ami ismét a korong előnyére válik. A Meg van írva kezdőriffjét iszonyatosan elkapták és a szövege is önmagáért beszél. Tökös zakatolás, marha jó szólóbetétek, a szólót felvezető basszusrészt pedig ismét ki kell emelni, a szólóról pedig már el sem kell mondanom azt, amit eddig. Nincs mit díszíteni rajta: hatalmasan király szám.

Az Amikor vége 2 című szerzemény heavysen indul, amikor pedig bejön a ritmusgitár… Hűűűű… Hatalom! Az énekhangról viszont lejött, hogy ez nem Rácié. Amikor megnéztem, hogy az amúgy teljesen príma borítón, hogy mi az igazság, beugrott: na ja. BZ énekel, akit a Wendigo-ból ismerhetünk. Kis szépséghiba, hogy ez az ötödik szám, ellentétben a borítón feltüntetett negyedikkel szemben. Így viszont, hogy BZ az énekes, azonnal feltűnnek a progresszíves-heavys elemek, amelyek teljesen eltérő karaktert adnak a számnak a többihez képest. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Ez egy kerek egész dal, remek hangszeres játékkal, tök jó riffekkel és BZ hangja is tökéletesen passzol mindehhez. A Jég ismét visszatér a thrash-gyökerekhez. Zakatolós, kapkodós énekverze, tökös basszus: ismét pöpec egy számot hallhatunk. A szóló pedig… Már nem is mondom… A Maradj ember elején ismét egy ismerős hangot hallhatunk: Schmiciét a Moby Dickből: Gyerünk, gyerünk… Kis hangulatelemként egy black-szerű károgást is bevetnek, majd egy isteni basszusfutamot, amit egy először szétcsúszós, majd a „megszokott” tökély szóló követ.

A Harcra fel menetelős hangulatára ismét előhúztak egy lapot a tarsolyból: Mikit a Wackorból. Egy egész válogatott segítette a fiúkat a még jobb hatás elérésében. Kijelenthetjük, jó döntés volt. Megtalálták a megfelelő embereket a különböző feladatokra. A Mindenki fél című szám nagyon heavysen indul, és nem sokat durvul a további percekben sem. Ismét egy kicsit szokatlan elemet vetettek be: nekem kicsit keleties dallamvilágú volt az első szólóbetét, ami ismét nem rossz, csak szokatlan, miként a fölöttébb dallamos, inkább elvontabb dallamvilágú refrén.

Az Ébredj kicsit száncsengő-szerű bevezetővel indul útnak, majd ismét Miki jellegzetes hangja tűnik fel. A bevezető szóló kissé lázadós lett, a verzerész dallama-ritmusa pedig ismét nagyon el lett kapva. A Söme (akivel én megismertem a Remorse-t) által berakott basszus-slap ismét egy olyan adalék, ami nagyot üt. A végén a refrén alatti szóló megint önmagáért beszél…

A Háborúban a basszus ismét gyönyörű, ami most éppen Havancsák Gyulának köszönhető. Félelem, mennyire király! A szóló ismét pöpec, mint megszokhattuk. Egyre magasabbra teszi a mércét, de mindig sikerül megugrania. Ráci hangja ismét tökéletesen illeszkedik ebbe a picit heavy-beütésű thrashbe. A Tűz kicsit Wendigosan indul nekem, majd egy hörgésbetét megtöri a kezdőriffet. A refrén pedig nekem a Krízist juttatta eszembe. Elszállós, elvontabb hangulatot áraszt, mint az eddigi számok. Talán ez a legnehezebben emészthető része az albumnak. Minden esetre nekem nagyon szokatlan. Idő kell, mire megbarátkozhat vele az ember. A szóló viszont nagyon szépen megy át a befordulós hangulatból egy kicsit józanabba, hogy aztán ismét beljebb forduljon. Egyre beljebb…

A záró nóta, a Kín viszont ismét a régi, megszokott, pörgős old-school thrash Remorse-t hozza elő. Ezt a számot már a nyáron is nyomták koncerteken, persze a vendégzenészek nélkül. A hörgésrész is teljesen a helyén van. Valahogy WMD-szerű… Nem véletlenül… Az ikerszóló alatt talán egy picikét kijjebb hoztam volna a basszust. Ez az egyetlen apró hibája az amúgy a Denevér stúdiót és Töfit dicsérő hangosításnak. Így csak 99,5 %-os… Összefoglalva: nagyszerű zenészek, nagyszerű hangzás, nagyszerű zene, nagyszerű album. Irány a lemezbolt!

————————-

ENGLISH VERSION:

The members of Remorse – from Ózd – didn’t start making music yesterday, but they are experts at thrash. As we can hear it on the latest record ( that is Düh ) they partially stop playing the usual themes. As far as I know them, their music is a typical item of old-school fast thrash, and fortunately I managed to watch them play on some gigs as well. The band has gone through some member-switches; Ráczkevi Imre – from Decadence, Karcag – has become the vocalist, but he didn’t leave his other band. His voice wasn’t a surprise for me, because he has proved his talent on other concerts: the harder themes are close to him too.

The almost two-minute-long intro could be an introduction to a heavy metal band as well, because it is a nice acoustic piece that gives a special basic mood to the whole album.

„Soha nem adom fel” starts with a slower theme, but after that it turns into a harder one. And this is what the name, Remorse means for me: fast rhythms, hard but understandable vocals, typical old-school thrash with a great solo.

„Ég veled” is rather similar to a heavy metal song; it is not bad, but it isn’t what I expected. However, after listening it a few times, I started to like it. This track is a bit softer and more melodic than the others, but the guys kept the level of their solos.

The starter riff of „Meg van írva” is very good and its lyric as well. The solos and the main bass-part are great, just as the whole song.

„Amikor vége 2” also start with a heavy-like part, but then the guitarist comes with a great theme. As for the vocals, it is not Ráci’s voice; after I had a look at on the cover I realized, that it is BZ, who we can know from Wendigo. It is a bit strange that this is the fifth track on the record instead of fourth as printed on the cover art. In this case – when we know that the singer in this song is BZ – we realizes those progressive elements that are in opposite to the other songs on the album. However, it is not bad either. It is a great song with pretty instrumental techniques, nice riffs and there’s BZ’s voice, that perfectly fits to the music.

„Jég” reflects the thrash roots with its discursive verse and harder bass-themes. It is also a good song and the solo is really great.

At the beginning of „Maradj ember” we can hear another known voice – he is Schmici from Moby Dick: „Gyerünk, gyerünk …”. As a present, they bring us some black-like croak and a great bass-theme followed by a divine solo.

The war-like mood of „Harcra fel” also contains a guest vocalist – he is Miki from Wackor. The guys were helped by a group of great musicians and singers. We can say, that it was a great decision to invite them. They were the perfect men for the different tasks.

„Mindenki fél” starts just like a heavy song, but after that, it gets harder – as we can used to it. There is another special element, the oriental melodic part, which is really strange compared to the hard themes before.

„Ébredj” starts with a sleigh-bell -like intro, but then Miki’s special voice appears. The introduction part is a bit rebellious, but the rhythm and the mood of the verse are great; the main bass-part is also a good ingredient, and it hits a huge.

In „Háború” the bass-part is absolutely beautiful, and it is performed by Havancsák Gyula at this time. The solo is good, as we’ve got used to it. The voice of Ráci perfectly fits to this heavy-like thrash this time too.

„Tűz” starts just like a Wendigo-song, but croak breaks the starting riff. The refrain reminds me of Krízis. The mood is rather darker and airy in opposite to the other songs. Maybe this song is the least digestable on the album. However, it is really unusual for me. It needs time to understand each moment. The solo turns from dark mood to a bit vivid and this border is solved in a nice way; however, after a while it turns back to its root.

The final track, „Kín” brings the old and usual old-school thrash Remorse. This song was played on some gigs in the summer too, without any guest-artist, of course. The croak is good, and the whole song is a bit WMD-like. Maybe I would had made the bass a bit harder during the twin-solo, and this is the only mistake of the sound that is actually made by the help of Denevér Studio and Töfi. So in this case, it is only 99.5% good.

Summarily, great musicians,great sound, great music on one album. Go to the stores now.

Tracklist:

1. Intro
2. Soha nem adom fel!
3. Ég veled
4. Megvan írva
5. Amikor vége II.
6. Jég
7. Maradj ember
8. Harcra fel!
9. Mindenki fél!
10. Ébredj
11. Háború
12. Tűz
13. Kín

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

Április 9-én Moby Dick, Dalriada és Remorse a Barba Negrában

KMZ

MA ESTE! – Remorse „Kohó” lemezbemutató az Archaic és a Mytra társaságában Budapesten!

KMZ

Remorse – 11 év után új albummal jelentkezik a zenekar!

KMZ

Remorse – Teljes Harc felállásban a Rockmaraton fesztiválon!

KMZ

Watch My Dying, Remorse – Koncertbeszámoló

SteveShield

X. Kelet Underground Fesztivál – Koncertbeszámoló

MelancholyR

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek