REVOLUTION MOTHER – Rollin’ With Tha Mutha

Kiadó: Ferret Music

Weboldal: myspace.com/revolutionmother

Kiadás éve: 2009

Stílus: Rock ‘n Roll / Stoner Rock

 

(scroll down for English Version)

 

A négytagú – Brendan Murphy (dob), Colin Bius (basszusgitár), Jason Hampton (gitár), Mike Wallely (ének) – californiai banda második lemeze jött ki az idén, két évvel a “Glory Bound” után. A rock n’ roll/stoner rock jegyeket egyaránt magán viselő formáció füstös, motoros zenéje sokak tetszését megnyerheti.

Először a címadó “Rollin” With Tha Mutha” kezd, koszos, karcos zúzásával gördülve végig az úton. A hangerő a toppon, ahogyan a hangszeres játék egyre jobban kiteljesedik. Kemény riffeket tolnak az arcunkba a fiúk, az a dobkiállás pedig, ami végül is egyfajta dobszóló lenne…fasza. A következő zakatolást a “MOFO” hozza magával. Ez is igazi kilométerfaló, füstös nóta, kőkemény rock ‘n roll alapokon feszülő súlyos témákkal. Alapvetően az egész lemez inkább a rock ‘n roll stílusjegyein nyugszik, de mint említettem, néhol más jegyek is keverednek vele. Nagyot lehet bulizni rá, az biztos! A “Killin’ Machine” kicsit metalosabb hangvételű, de abszolút nem lóg ki a sorból. Igazi pusztító módjára ölel fel mindent a feszes tempó, a szerkezeti felépítés egyszerű, de annál hatásosabb. Rövid nóta ugyan, de ez mindenért kárpótol. A “Born To Rock N Roll” folytatja a sort kemény riffjeivel, itt az éneken ütközik ki egy kicsit a hardcore feeling, az is a felelgetős refrénben inkább. Tipikus alapok döngölnek a földbe, igazi motoros falkák zúgnak el előttünk – az biztos, hogy aki szereti az úton jól feltolt hangerővel a kocsiban a rockzenét bömböltetni, az nem fog ebben a lemezben csalódni.

A “The Snake” az a nóta, ami miatt a stoner rock-ot ki lehet emelni: a lassú tempóvilágú, de mély, súlyos, szaggatott témákkal teli nóta egyszerűen úgy csap le, mint egy hatalmas kalapács. Zajos, nyers hangok feszülnek a tájnak, a gitár egy-egy kitartott hangja ezt még jobban felerősíti. Egyszerűek itt is a témák, mégis, valahogyan nem tud lapos és elcsépelt lenni, hanem ötletes és jól előadott tud maradni. A “Night Ride” újra visszafordul a rock ‘n roll alapokhoz, gyors tempóval, kegyetlen hangulattal. Ha képeket akarnék formálni belőle, akkor olyan, mint egy élet-halál autóverseny. Valahol a sivatagot átszelő aszfaltcsík éjjeli magányában, old-school amcsi gépekkel. Újra csak azt tudom mondani, hogy nagyon jól szólal meg az egész. A “Ride The Sky” dallamos gitárjátékkal indít, majd jönnek a kissé elvarázsolt hangok egy effekt segítségével. Erre épül bizonyos szempontból végig a nóta, de persze nem elhanyagolható a ritmusszekció pompás játéka is: az alapokat változatosan színezik és törik meg, dinamikus, precíz játékot prezentálva. Erős, karcos ének feszül minderre mintegy koronaként.

A “Hit List” egy punkos rock ‘n roll zúzás, szinte a hetvenes évek végéről. Alaposan megdörren – kissé visszafogott ugyan a tempó, de pont ettől szólal meg olyan érdekesen, és a belassult téma sem rossz ötlet a közepe táján, amikor az ének inkább beszédre vált át egy pillanatra, majd minden átúszik egy súlyos hangulatba. A végét a kezdet zárja le, némi szólóval megspékelve. A “Runaway Train” talán a Soul Asylum formáció nevét juttatja elsőre az ember eszébe, no de abszolút nem ennek a dalnak a feldolgozásáról van itt szó. Ez egy tempós dal, egy saját ötlet, ami ugyan tele az ismert jegyekkel, és kissé fura is elsőre, azért mégis nagyot üt. A hetvenes évek rockzenéjéből is merítő alapok remekül ötvöződnek a vastag hangzás előnyeivel, így minden különösebb fennakadás nélkül zúz ez a track is. A “Time Machine” már kacérkodik a hardcore-ral, persze itt is inkább a stílusok vegyüléséről van szó, mintsem egyértelmű stílusváltásról. Elszabadult indulatok törnek utat, fém formába öntve, a motor hangosan dübörög és a lóerők csak úgy röpítik az embert. Ebben a nótában egy hosszabb szóló is található, ez meg is teszi a magáét. A kőkemény riffek lecsapnak és magukkal húznak.

A “Crossroader” alapjai morbid hangokon zúzzák szét a megmaradt ellenállást – a lassú, de húzós riffekre épülő játékos gitárszóló, a monoton ütemek, a lemez második leghosszabb számában csúcsosodnak ki. Ütős nóta ez, olyan felépítéssel, ami abszolút nem meglepő, és mégis hihetetlen jó. A karcos, zajos egység úgy dobog, mint egy szív. Odateszi magát rendesen a csapat, az biztos. A záró dal a “The Rider”. Több mint három percig szinte csak a semmi szól – azaz egyetlen hang se jön elő Majd bejön egy nagyon lassú, blues-os téma, persze sokkal másabb hangzással, de nagyon jól előadva. Az ének kicsit apátiás az elején, de a beerősödő részeknél, ahol a hangszerek egyszerűen elszállnak, ott teljesen más hangulat íve rajzolódik ki a zenében.
Nagyon jó témákat lehet hallani, jó kis stoner rock behatással, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A gitár iszonyú nagyot szól, rendesen bele lehet ülni. Aki szereti ezt a stílust, az nagyon rá fog kattanni erre a lemezre. Totál megéri.

—————————

ENGLISH VERSION:

This band from California consists of four members, they are: Brendan Murphy (drums), Colin Buis (bass guitar), Jason Hampton (guitar), Mike Wallely (vocals). This new release is their second album, they had their first, Glory Bound two years ago. The smoky, motor rock music also has rock ‘n roll and stoner rock influences – many will like it.

First the harsh, scratchy Rollin’ With Tha Mutha hits us as we ride our motorbike, which is also the title of the album. The volume is at maximum as the instrumental play unfolds. Heavy riffs, and that drum protrusion, which is rather a dob solo… well, it’s fucking good. The next rumbling is MOFO. Another typical motorbike bandit song with its smoky atmosphere. Really hard rock ‘n roll themes there, but other features can also be noticed, as I’ve already mentioned it. It must be great live! Killin’ Machine is rather a metal-like song as for its sounding, but it’s also well at home on the album. The strict tempo kills us, the construction is simple but effective. Though it’s a short song, but the quality compensates the length. Born to Rock ‘n Roll is the next song with its heavy riffs. The vocals are a bit hardcore-like, especially at the dialogue-like chorus. Typical frame, it hits us to the ground, tons of motorbike bandits speed in front of us if you like loud music while you’re driving your car, you won’t be disappointed in this CD.

The Snake is the song which can be referred to as a stoner rock song: slow tempo, deep, massive, staccato themes, it hits us like a hammer. Noisy, raw sound effects spoil the landscape, strenghtened by the dragged beats of the guitar. Simple themes there, but still, it doesn’t become dull or boring – it’s full of ideas, and it’s well performed as well. Night Ride turns back again to rock ‘n roll bases with its fast tempo and merciless atmosphere. In my vision, I can imagine a deadly serious car race with old school American vehicles in front of my eyes on a tarmac road crossing the lonesome desert at night. This song really sounds great again. Ride The Sky opens with a melodic guitar play, then we can hear mysterious sound effects. This builds up the whole song, along with the excellent rhythmic section, which colour the frame of the song with its dynamic, accurate play. Powerful, harsh vocals crown this track.

“Hit List” is a punk-like trashing, almost like in the ’70s. It really has a massive sounding, though the tempo is rather moderate. Moreover, this slower tempo makes the song really massive and interesting. The mid section theme is really slow, not a bad idea, the singing changes to a speech there for a while, before it creeps to a deep atmosphere. The end is the same as the beginning, peppered by some solos. Runaway Train reminds me to Soul Asylum, though it’s not a copy of their song at all. It’s a fast tempo song, an own idea, and though it’s full of well known features, and it can also seem to be a bit strange, it really hits hard. The bases are partly from the rock music of the ’70s, and when it unites with the advantages of its thick sounding, again, the result is a really trashy song. Time Machine has something to do with hardcore, but it’s rather a mix of different genres, and it’s not a change of their style. They let everything go there, metal feeling, the motorbikes rumble, we fly on them. We can also notice a longer solo there, which is also a nice one. The rock hard riffs hit, and they take ourselves with them.

The base of Crossroader has a weird and brutal sounding, it destroys everything which has remained alive. Slow, but catchy riffs, melodic guitar solo, monotonous beats they culminate in this song, with is the second longest on the album. Great song. The construction is not too surprising, but still, it’s very very good. The scratchy, noisy impulse beats like a heart. The band did a great work there, that’s sure. The Rider is the closing song. For more than three minutes, it’s just about nothing – or at least there’s no sound. Then we can hear a very slow, blues-like theme (but with a totally different sounding), it’s well composed. The vocals are a bit apathetic in the beginning, but as the song unfolds, the instruments start to play, a totally different atmosphere evolves.
Great themes can be heard with a good stoner rock influence, like it had to be. The guitar is extremely good, it really sounds great. If you like this genre, you won’t be able to stop listening to it. A worthy choice.

Tracklist:

1. Rollin’ With Tha Mutha
2. MOFO
3. Killin’ Machine
4. Born To Rock N Roll
5. The Snake
6. Night Ride
7. Ride The Sky
8. Hit List
9. Runaway Train
10. Time Machine
11. Crossroader

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Revolution Mother Interjú

ash (a/d/sly)

Szólj hozzá!