Kiadó: AFM
Weboldal: www.rhapsodyoffire.com
Kiadás éve: 2013
Stílus: Epic Symphonic Metal
Brief Sum: I don’t know what to say about the end results, by Rhapsody standards, this can be considered a step back. It is hard to say and write down, but „Dark Wings of Steel” is a disappointment for me.
A kettészakadt Rhapsody of Fire egyik feléről már volt szó az oldalon. A Luca Turilli által továbbvitt projekt nem is okozott csalódást. Persze meglepetéseket nem rejtett, de egy kicsit másképpen fogalmazta meg a dolgokat, mint régi csapatában. Kicsit sötétebb, és progresszívabb irányba fordult úgy, hogy közben az alapvető értékeket megtartotta. Remek album volt és várom is a folytatást. A csapat „másik fele” viszont elég sokat váratta a rajongókat. Hogy ez minek köszönhető azt nem tudom, de attól tartok, hogy Fabio Lione egyéb zenekaraiban történő aktivitás is közrejátszott ebben. Legalábbis azt hittem. Viszont miután meghallgattam az új Rhapsody of Fire lemezt a „Dark Wings of Steel”-t másfajta okokat is kezdtem sejteni a dolgok mögött. Arra is rájöttem a majd egy órás lemez végighallgatása után, hogy valószínűleg inkább zenei dolgok okozhatták a kettészakadást, mint emberi érdekek. Persze lehet, hogy tévedek.
A lényeg, hogy ez az új lemez egy kicsit elfordul az eredeti gyökerektől, amivel még nem is lenne baj. Az, hogy Fabio hangja továbbra is fontos szerepet kap és, hogy Alex Staropoli is jobban előtérbe került még nem is probléma. Hisz ők alkotják a csapat gerincét. Az, hogy zenei értelemben is kicsit másfajta képet mutat most a Rhapsody még szintén nem katasztrófa. Inkább a megvalósításban látom a hiányosságokat. A cél vélhetően egy sötétebb riffcentrikus irányba való eltolódás lett volna. Ami azzal járt, hogy a vastag kórusokat szinte teljesen elhagyták. Itt-ott lehet csak rájuk bukkanni. A gyorsabb tételek is elenyésző számban vannak jelen. Az új gitáros Roby De Micheli ugyan eljátssza amit kell, de neoklasszikus őrült virgázások most kimaradnak a repertoárból. Néha meg szinte borzalmasan egyszerű riffeket hoz össze, amit viszont ellenpontoz a sokszor jól elkapott szólók jelenléte. Így csak hallgattam a lemezt egymás után többször is ,de csak lestem ki a fejemből. Nem értettem, hogy mit történik.
Ráismerni ugyan a stílusra, és néha felsejlik egy-egy ötlet, aminek hallatán felcsillan a szemem, de az összkép valahogy csak nem akar összeállni. Még megmenthette volna a lemezt Fabio hangja, ami most is remek formában van, de hogy egy jól elkapott refrén sem marad meg bennem egy új Rhapsody albumon ott már elég nagy gond van. Még persze nem temetem a csapatot, hisz a szikra ott van. Lehet ezekből az elemekből egy jó lemezt is kovácsolni, de sajnos ez most nem sikerült. Értem én a zenei fejlődés létjogosultságát meg, hogy egy kicsit másképp álltak most neki a komponálásnak. A végeredményre azonban nem tudok mit mondani. Ez sajnos nem újraértelmezés, vagy zenei forradalom, ez Rhapsody mércével mérve visszalépésnek tekinthető. A hangzás meg az egyéb körítés most is profi (bár a borító nem a szebbek közül való), de ez nekem kevés. Hát kíváncsi leszek a folytatásra és a rajongók visszhangjára. Ha összevettem a két fél lemezét, azt hiszem egyértelmű, hogy merre billen el a mérleg nyelve. Nehezen íróm le és mondom ki, de a „Dark Wings of Steel” számomra csalódás.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Vis Divina
2. Rising From Tragic Flames
3. Angel Of Light
4. Tears Of Pain
5. Fly To Crystal Skies
6. My Sacrifice
7. Silver Lake Of Tears
8. Custode Di Pace
9. A Tale Of Magic
10. Dark Wings Of Steel
11. Sad Mystic Moon
