Kiadó: Steamhammer / SPV
Weboldal: www.riotrockcity.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Heavy / Power
Brief Sum: An album that could legitimately be the heir apparent of this cult heavy / power metal band’s releases of twenty plus years ago. Even the line-up is almost the same. Also, one of the top albums of 2011 – not only in its genre.
Újabb újjáalakulás, pontosabban újabb klasszikus albumot megalkotó felállás ismételt összeállása. Én már csak úgy vagyok vele, hogy nosza, rajta!.. A régi alapműveket túlszárnyalni persze úgysem lehet (sikereiket és jelentőségüket megismételni legalábbis biztosan nem, ahhoz számos speciális körülmény együttállása is kellett akkor és ott) – azok szintjét megközelíteni viszont többeknek is sikerült már az újrakezdés után! Szóval jól van, ám legyen, csak csalódást ne okozzon a dolog!
A Riot (amely név gyakorlatilag egybeforrt Mark Reale gitároséval) pályafutása az 1970-es évek közepén indult New Yorkban. Akkoriban még direkt, hagyományos gitárzenét játszott a banda, lemezborítóikon pedig már abban az időben is rendre feltűnt egy roppant különös, azóta a Riot védjegyévé vált „kabalafigura” vagy „márkajelzés” – hogy egy fókának (!) mi köze a rock / metal muzsikához, arra, bevallom, képtelen vagyok értelmes magyarázatot találni. No de mindegy is, a lényeg, hogy a formáció, számos tagcsere közepette ugyan, de mindmáig töretlenül nyomul.
Mindeközben a stílusát is felfrissíti időről-időre: az 1988-as Thundersteel albumon valami irgalmatlan tempót diktáló power / speed metalba váltott, míg a 90-es évekbeli munkásságát alapvetően Ritchie Blackmore és a Rainbow hatotta át. Most pedig ismét együtt a Thundersteelt rögzítő tagság – kiegészülve a pár évvel később csatlakozott Mike Flyntz gitárossal –, és az Immortal Soul korong is a lassan negyedszázados mestermű folytatásának tekinthető mind zeneileg, mind hangzásvilágát illetően.
Méltó folytatásának, teszem hozzá gyorsan. Itt nincs kísérletezgetés, kikacsintgatás más irányzatok és hangszerelési megoldások felé, amely az ugyanezzel a felállással készült The Privilege of Power lemezt próbálta izgalmasabbá tenni (kimagasló dalok hiányában szerény sikerrel). Vegytiszta európai ízű metal muzsika váltakozik vagy épp ötvöződik hard rockkal, remek arányérzékkel. A magasabb sebességfokozat az Immortal Soul első felére jellemző inkább, a másodikat a lazább groove-ok és a menetelős-himnikus témák uralják. Egyedül lírai szerzeményt nem találni, leginkább még a lassú középtempók jegyében fogant Fall Before Me illeszthető ebbe a kategóriába, de sebaj.
A nagy múltidézés közepette azért nem lehet nem észrevenni, mely régi klasszikus nótákból eredeztethető egyik-másik tétel. A zenekar nevét viselő nyitónóta ugyanolyan elsöprő lendülettel és fékezhetetlen, sztratoszféra-közeli sikolyokkal robban be, mint a Thundersteel címadója, míg a leplezetlenül Iron Maidenes, ikergitáros-trappolós Still Your Man szövegileg is nyilvánvalóan a Johnny’s Back második része. Hiába, Reale-ék is igyekeztek biztosra menni… A „mulatós” Whiskey Man gyökerei mondjuk még régebbre, három évtizeddel ezelőttig (Fire Down Under és Restless Breed albumok) nyúlnak vissza. Annál persze jóval invenciózusabb a zenekar, minthogy egyszerűen és számító módon lemásolja a saját régi ötleteit. A Wings Are For Angels nótáért pedig külön dicséret és elismerés jár. Akár 1988-ban is íródhatott volna, az akkori időkre jellemző magasröptű speed metal ékes mintapéldája és minden nagyon a helyén van benne Bobby Jarzombek dobos-zseni bevezető figurázásától az ízes, bő lére eresztett gitárszólón át a különösen fogósra sikeredett (amúgy csöppet Helloweenes) énektémákig. Apropó, ének: Tony Moore – aki Mike Flyntz-cel együtt a Faith And Fire formációnak is tagja, ezt leszámítva azonban jól eltűnt a színről a The Privilege of Power óta – hangja alig kopott valamit, stílusa ugyanakkor letisztult. Most sem spórol a magasakkal, ám nem célja John Cyriist (Agent Steel) vagy a fiatal Rob Halfordot túlénekelni, és közepes fekvésekben is kifogástalanul teljesít. A Sins Of The Father versszakaiban még némi szavalásra is ragadtatja magát.
Ha fenekestül nem is fogja felforgatni a világot a Riot az Immortal Soullal, az elismerésre és megbecsülésre feltétlenül számíthat a tradicionális metal zenék hívei részéről. Maguk a zenészek hallhatóan örömüket lelték az anyag elkészítésében, nekik tehát máris megérte. Nálam folyamatosan forog a lemez, sőt 2011 legnagyszerűbb zenei mozzanatai közé sorolom. Most már csak élőben kellene elcsípni őket valahol!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Riot
2. Still Your Man
3. Crawling
4. Wings Are For Angels
5. Fall Before Me
6. Sins Of The Father
7. Majestica
8. Immortal Soul
9. Insanity
10. Whiskey Man
11. Believe
12. Echoes