Kiadó: Metalville
Weboldal: myspace.com/riotgod
Kiadás éve: 2010
Stílus: Rock / Hard Rock
Brief Sum: Riotgod has presented us a powerful album without doubt, you can’t just ignore this piece of work. As the veterans of the scene, they have created characteristic, integrate songs with quality sounding. I hope to see them in Budapest soon, as these songs can be enjoyed the most when played live.
A Riotgod nevű formáció a Monster Magnet dobos Bob Pantella projectje és természetesen stoner rockot játszanak, abból is a lebegős, dallamos fajtát olyan Kyusshoz közeli muzsikát, amit bármikor be lehet tenni egy kerti sütögetéshez, sörözéshez. A lemezen természetesen tagadhatatlanul fölbukkan a Led Zeppelin hatása, de egy ilyen rock zenekarnál ez természetes is. Egy jó ideje figyelemmel kísérve a zenei színteret, az ember kijelentheti, hogy rengeteg éppen aktuális trendet látott jönni, látni, győzni aztán ugyanolyan gyorsan lefutni is. Ettől függetlenül sosem gondoltam volna, hogy a stoner rock ekkora hatással lesz majd zenekarokra és hogy egy Down, Mastodon vagy akár egy Kylesa ekkora ismertségre/elismertségre tehet szert. Bob „új” zenekarának neve nem tudom mennyire cseng ismerősen itt nálunk az „Öreg Kontinensen”, a tengeren túl viszont biztos vagyok benne, hogy megőrülnek értük. Ami nem is csoda, hiszen a nyitó „Light of the Sun” már egy hatalmas „sláger” és utána szépen sorjáznak a jobbnál jobb riffek egészen az „Omega” című számig mely egy jó kis LedZep/Pink Floyd elszállás, ami kifejezetten jót tesz a fülnek meditatív jellegével.
A következő „Collapsing Stars” egy igazi mestermű, hihetetlen fülbemászó dallamra épül és nem szabadulsz tőle még órákon keresztül. Hiába itt bizony érződik a dalszerzői véna, elvégre ezek a srácok nem ma kezdtek el zenélni. Nem beszélve arról, hogy az album egészén hallani, hogy szeretik amit csinálnak és nem azért hallgatnak Black Sabbathot mert pár éve iszonyatosan nagy divat lett újra hordani a kifakult pólókat. Az album első fele is kiváló, azonban utána következik csak az igazi utazás. Úgy is mondhatnám, hogy mindkét része LedZep csak amíg az első a ritmusos, hatalmas riffekre koncentrál, addig a második rész sokkal inkább borongós, elszállós. A „Rift” az egyik személyes kedvencem, de nyugodtan ki lehet emelni a „Grand Design” című számot is ami monotonitásával iszonyat húzós track lett. Még egy kis Alice In Chains is eszembe jutott itt, de nyilván annyi átfedés van csak, hogy Layne-ék is hasonló zenéket hallgattak mint a Riotgod-os fiúk.
A lemez egyetlen negatívuma számomra a hangzás. Valahogy nem érzem annyira kövérnek, mint amennyire lennie kéne egy ilyen zenekar esetében. Emiatt nálam ez 10-ből 8 de ettől függetlenül is nagyon húz a korong.
Tracklist:
1. Light of he Sun
2. Crusader
3. The Time is now
4. Horizon
5. 9th Life
6. Omega
7. Collapsing Stars
8. Pinata
9. Drone Station
10. Love it or Leave it
11. Rift
12. Sweet Kaos
13. High Time
14. Grand Design
15. Fangasm
16. Minds Eye