A Ritual Death szentségtelen kollektívája egyenesen a nidarosi pokolból érkezik hozzánk, földrajzilag Északon kell keresgélni, méghozzá Norvégiában. Az istentelen művész urak Trondheim városából ontják ránk a fekete halál fémet, olyan ősi csapatok nyomdokain haladva, mint a Blasphemy, Beherit vagy a Black Witchery. Primitív, zsigeri, sátánimádó black / death metal hallható a norvégok bemutatkozó albumán, melyet egyfajta kultikus aura leng körül, ami abszolút betudható a tagok eléggé termékeny és változatos zenei előéletének. Nosophoros (Dark Sonority és Mare gitáros – itt dobos), Wraath (One Tail, One Head, Fides Inversa és Darvaza torok, csak hogy párat soroljak, itt most ének és gitárok) és Lord Nathas (Funeral Harvest énekes / gitáros, itt basszusgitározik plusz háttérvokálok) illetve H. Tvedt (orgona / billenytűk) alkotta Ritual Death nem feszegeti a határokat, magát a műfajt sem most fogja megújítani. Lecsupaszított, egyszerű zenét rejt a debüt, semmi trükközés, semmi agyontechnikázott rész: az egy időben oly népszerű (mára már kikopott) disszonáns témákat is nagyítóval kell keresni ezen az albumon. Az Ancient Devil Worship nevű old school rombolással nyit a lemez, a Celtic Frost hatása nyomokban fellelhető, de az orgona / billentyűk miatt érdekes „szájízt” kapnak a nóták. A hangzás a stílusbeli követelményeknek megfelelő, nincs túlpolírozva, nyers és koszos. A pergő szépen kopog, ahogy kell, Nosophoros technikailag pont annyit rak bele a Ritual Death dinamikai vázába, ami pontosan elég / ideillik. Nagyrészt tuka-tukák, kétlábgépes középtempók jellemzik. A gitársound különösen tetszik, a doomosan lassú riffek néhol csodásan kirajzolódnak, lásd: Lunae című track. Wraath hangja mélyebb tónusú károgás, némi hörgéssel vegyülve, simán lehet érteni, mit mond. Amúgy meg remekül kihallani mindent, aki a Marduk-féle szónikus mészárlásra vágyik, az lapozzon. A Black Metal Terror közvetlen brutalitása és húzós riffjei el lettek találva, de a Morbid Veils Of Kharon is pusztít a maga barbár módján. Amennyire sallangmentes, pőre lehet ez a muzsika, olyan hatásossá tud válni. Ez a Ritual Death obskúrus lényére hatványozottan igaz. Nincs töltelék hang a debütön, gyorsan le is megy az a kb. 32 perces játékidő.
Ahol az atmoszféra megkívánja (Salome’s Dance a legjobb példa) bekúszik egy szintiszőnyeg vagy valami harmonikusabb riff, de nem vitték túlzásba. A cél egy destruktív / néhol hipnotikus fekete fém megteremtése, minél direktebb módon, az ördögi esszencia összes jellegzetességével. Érdemes többször nekifutni, lassan szívódik fel, az entitás arca homályosan bontakozik ki, nem mutatja meg elsőre magát. A Darkness Of Death doomos zárása ügyesen el lett találva, de említhetném a The Pale King templomi orgonafolyamát, számomra az egyik leghangulatosabb track a korongon. Az utolsó dal, a Nothingness Without Emptiness Within könyörtelen darálással indít, hogy aztán málházós – menetelős black metal opusszá alakuljon át. A fináléban elhangzó billentyűfutamokat és úgy en bloc az összes billentyűs témát egy régi tagnak, H. Tvedt-nek köszönhetjük. Vele teljes a kör.
Mindent összevetve ez egy kerek produkció, biztos van még mit manifesztálniuk a zenészeknek a messzi Északon. Sőt ahogy az eddigi munkáikat elnézem / hallgatom, bőven van még energiájuk / idejük is erre. A stílus híveinek erősen ajánlott anyag!
Kiadó: Shadow Records / Regain Records
Kiadás éve: 2022
Stílus: Black / Death Metal
Web: https://ritualdeath.bandcamp.com
Tracklist:
- Ancient Devil Worship
- Vermin
- Lunae
- Black Metal Terror
- Morbid Veils of Kharon
- Salome’s Dance
- Darkness of Death
- The Pale King
- Nothingness Without Emptiness Within
Pontszám: 9