ROBIN BECK – Underneath

Print Friendly, PDF & Email

2013. Sze 8, 8:54 :

Kiadó: HMMR Records / Cargo Records

Weboldal: www.robinbeckrocks.com

Kiadás éve: 2013

Stílus: Melodic Rock

Brief Sum: Do you remember the FIRST TIME?.. American songstress Robin Beck proves once again that there’s a lot more to her than that old Coke commercial. Comparing to her previous albums, there are some modern touches here and there this time (it’s surely exciting for any artist to break away from the same thread sometimes in order to keep it fresh) but overall it’s still stunning traditional melodic rock music.

Az avatatlanok kedvéért: a férfiasan csengő keresztnév ellenére az alábbiakban egy hölgyről lesz szó. Eddig jobbára csak hivatkoztunk rá – most mérettessék is meg!

Robin Beck eddigi pályafutása elég sajátos ívet írt le. Zenekar élén, szólóban és Broadway musicalben is kipróbálta már magát, amikor 1988-ban az általa énekelt First Time nótára lecsapott a Coca-Cola cég és reklámdalt csinált belőle magának. A szakmai berkekben már hellyel-közzel jegyzett, a nagyközönség számára azonban még ismeretlen énekesnőt egy csapásra megismerte a világ: a First Time tarolt a slágerlistákon, majd a zeneipar válogatott nagyjainak közreműködésével megszületett a stílus rajongói által azóta is etalonként emlegetett Trouble Or Nothing album. A folytatás azonban korántsem alakult ilyen fényesen. A grunge / alternatív vonulat térnyerésével az AOR / hard rocknak bealkonyult és az előző évtized végi sikereket hősnőnk utóbb már meg se tudta közelíteni, jóllehet a következő lemezein ugyancsak neves szerzők, illetve producerek dolgoztak. A közvélemény pedig elkönyvelte őt tipikus „egynyári virágként”, miközben maga a muzsika is fokozatosan puhult, hígult és vált egyre érdektelenebbé.

Ám a sors kegyesnek bizonyult Robinhoz, amikor összehozta a House Of Lordsból ismert James Christiannel, mert a mai napig boldog házasságban élnek (Olivia lányuk szintén az előadóművészi pályán bontogatja szárnyait manapság) és szerzőpárosként is szépen egymásra találtak. Az ezredforduló óta készült lemezeken ennélfogva nem csupán a színvonal emelkedett töretlenül, de maga Ms Beck is lépésről lépésre közelebb került a Trouble Or Nothing korabeli zenei énjéhez, persze érettebb formában. Nyilván közrejátszott ebben a hajdani sikerlemez újbóli felvétele és kiadása, no meg az is, hogy két évtizednyi kihagyás után Robin a közelmúltban visszatért a színpadra. A legfontosabb tényező mégis a mögötte álló, stabil összetételű dalírói, hangszeres és produceri csapat, amellyel mindez megvalósult.

Az idei Underneath-re odáig fejlődött a folyamat, hogy az alkotógárda elérkezettnek látta az időt valamelyest kitolni a műfaj adta határokat a jelenkor hangzásvilága felé. Ennek érdekében egy sor külső szerző is csatlakozott a stábhoz. Az eredmény egy, az előzőeknél is lüktetőbb, dinamikusabb, mondhatni rockosabb anyag; egy sokszínű, de korántsem stílustalanul eklektikus dalgyűjtemény.

Van a lemeznek egyfelől egy tradicionálisabb oldala. Ezt képviseli a nyitó Wrecking Ball, amelyben „anyuci” máris szabadjára engedi a torkában lakozó hangorkánt és a Perfect Storm – Ya Can’t Fight Love kettős is. Mindhárom darab pezseg a vitalitástól, maximálisan gitárközpontú, utóbbi kettőben egy-egy szólót – ezekből igazság szerint szívesen hallgattam volna többet az egész korongon – is megereszt Jimi Bell, illetve Tommy Denander. Kapunk aztán két feldolgozást. Az Ain’t That Just Like Love a régi barátnő Fiona repertoárjából keveredett ide. Ebben az új, amúgy az eredetivel hangról hangra megegyező változatban sem a rocktörténelem legfényesebben csillogó gyémántja, de legalább az énekhang elviszi. Merthogy az kategóriákkal erőteljesebb és izgalmasabb Fiona egérszürke orgánumánál. A kettő voltaképp ég és föld!.. Ne feledjük, a Trouble Or Nothing albumot is az tette kiemelkedővé, amit Robin a tehetsége és az egyénisége révén ki tudott hozni a mögé felsorakoztatott slágergyárosok által írt számokból. Glen Burtnick Follow You-ja pedig az énekesnő egyik örök kedvence, koncertjein is rendre elhangzott a hőskorban (akárcsak a tavalyi bulikon), így kaphatott helyet az Underneath végén.

Másfelől viszont felkerültek olyan, elsőre némileg meghökkentő szerzemények, amelyeket akár Pink vagy Katy Perry is boldogan vállalna (ezeket olyan brigád jegyzi, amely többek között Miley Cyrusnak szállít nótákat). Robin azonban van akkora kaliber, hogy a Spraint, a Catfightot és a Check Your Attitude-ot egyaránt a saját arculatára formálja, ugyanakkor egy eddig kevésbé ismert oldaláról is bemutatkozzon. Mindhárom szám roppant ironikus, pikírt hangvételű ugyanis, miközben semmivel sem maradnak el bármelyik régi vágású tételtől. Sőt azt sem tartom teljes képtelenségnek, hogy ebből a rádióra szabott, pop-formátumú eresztésből egyik-másik dal az éter hullámain is utat törjön majd magának – nem elsősorban a speciálisan „működő” itteni piacra gondolok, noha a házunk táján sem ártana időről időre felkavarni az állóvizet…

A fennmaradó három szám – dinamizmus ide, rockos összhatás oda – lírai, ami egy Scorpions anyagon még elmegy, itt azonban necces az ügy. Mindet sikerült jó érzékkel elhelyezni, így egyszer sem fullad ki a lendület, csakhogy míg az őszinte önvallomással felérő címadó és a James Christiannel közösen énekelt, drámai hangot megütő Burnin’ Me Down kellően karakteres, addig az I Swear The Nightsban sajnos igencsak visszaköszön a Whitesnake-féle Here I Go Again, és nem csupán dallam-de néhol bizony még szövegfordulataiban is. Számomra ez a dal az Underneath egyetlen, ám annál feltűnőbb és érthetetlenebb szépséghibája, legyen bármennyire profi módon megírva. Hát hová tették itt a fülüket az alkotók?!..

Az egységesen magas szintű muzsikához szép és igényes borító dukál. Richard J. Jones munkája erősen stilizált, de tetszetős színvilágú. A hangzásért felelős James szintén kitett magáért. Furcsállom is, hogy a saját szólólemezét nem volt képes ekkora műgonddal megszólaltatni.

Legfőbb ideje, hogy a melodikus rockzene hívei (újból) felfedezzék maguknak ezt a rendkívüli előadót, ha még nem tették volna. Kíváncsi vagyok, megvalósul-e majd a House Of Lordsszal közös turné terve. Akárhogy is alakul, ilyen erős albummal kötelező lesz koncertezni! A legteljesebb, legkerekebb anyagának az előző, abszolút feldolgozás-mentes The Great Escape-et tartom, ám színes, érzelemgazdag hangja és életerőt sugárzó személyisége, na meg a minőségi nóták ezúttal is garantált felüdülést hoznak rajongóinak. Még ha a megszokotthoz képest kicsit másképp is.

A saját műfajában egyszerűen megkerülhetetlen!

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Wrecking Ball
2. Aint That Just Like Love
3. Sprain
4. Underneath
5. Catfight
6. Check Your Attitude
7. Burnin Me Down
8. Perfect Storm
9. Ya Can’t Figth Love
10. I Swear The Nights
11. Follow You


Pontszám: 8.5

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 204 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!