Meglehetősen régen hallottunk a finn grindcore fenegyerekeiről, a Rotten Soundról. Bizony, már hét év telt el az Abuse to Suffer megjelenése óta, de most végre itt van az új veszedelem, az Apocalypse.
Aki hallgatta korábbi hét lemezük bármelyikét, tudja, hogy a brigád soha nem gondolta túl sem a saját, sem a grindcore szerepét. Albumaik mindig lakonikus voltukról voltak híresek, ami ezúttal sincs másként, ugyanis a tizennyolc darálásuk futási ideje nem éri el a 21 percet sem. Az Apocalypse leghosszabb száma egy perc ötvenhét másodperc, míg a legrövidebb csak huszonnyolc másodperc. A mozaikhatásra a jobbára politikai, társadalmi és ökológiai problémákat feszegető dalszövegek is ráerősítenek, amelyek, mint egy kirakós játékban, mindössze egy-két szóból állnak.
Nade lássuk mit kapunk, ha ezt a kompakt munkát választjuk! Adatlapja szerint, az Apocalypse „gyorsabb tempójú és több ritmusváltást mutat” a csapat bármelyik korábbi albumánál. Való igaz, ez egy kaszabolásra tervezett cucc, ami nélkülöz mindenféle finomhangolást! Nyers, erőszakos és féktelen, miközben brutális és tele van energiával. Nincs felvezetés, a robbanásszerű őrjöngés azonnal a közepébe csap – mintha a végső küzdelem már javában tartana –, és kitart mindvégig! A kissé kopogós dobok rakétavető erővel ontják a hajmeresztő tempót, míg a többfrontos vad vokál szinte leszakítja az arcot. Mindazonáltal, a gitárszekció tényleges beindulása után, ahogy a sportosan zengő böhöm riffek tombolásba kezdenek, akkor mutatkozik meg ténylegesen ennek a munkának az éle. Meggyőződésem szerint, ezek nélkül a fűrészelő riffek, és a kemény groove nélkül a Rotten Sound az egyperces kiabálás sekélyes tartományában ragadna.
A kíméletlen hangzás sötét, végítélet érzést kölcsönöz a számoknak, amelyek közül nehezemre esik bármelyiket kiemelni, de ez is annak a jele, hogy a CD egységes karakterrel rendelkezik. Számomra a kedvesebb rúgások közé tartozik a ’90-es évek amerikai hardcore-jának nyomait viselő Equality, az özönvíz erejével érkező Apocalyse, és a Digital Bliss, a hihetetlenül hatásos blast beat csapásai miatt. A lassú és gyors pillanatokban rejlő lehetőségeket egyenlő mértékben kiaknázó Denialist, a régivonalas death elemeket felvonultató Fight Back, továbbá az Empowered egyaránt mély benyomást tettek rám. Utóbbi track az ütemváltásai, valamint az oda vissza ingázása a full-on grind és a hardcore szakaszok között nagyon jól kivitelezett.
Sajnálatos módon, ami dalszerzés felől hatékony, az a dalszövegek tekintetében hátrány. Arról van szó, hogy az egyes kis opusok elég fontos témákat feszegetnek, ráadásul hosszasan, ekként, a számok rövidsége miatt, viszont éppen az elérni kívánt hatás, a gondolatébresztés marad el. Egyszerűen nincs idő lélegzetet venni, netalán a kihallott mondatok közül fontolóra venni bármit. Nem kell velem egyetérteni, de ha ennyire hangszerként kívánják szerepeltetni a vokált, talán akkor a fémeső-szerű rikácsolások is lehetnének tömörebbek.
A mérleg nyelve mindemellett mégis bőven a kedvező irányba billen. A grind szerelmesei garantáltan hosszú ideig fogják pörgetni finn rokonaink apokalipszisét, ebben biztos vagyok.
Kiadó: Season of Mist
Kiadás éve: 2023
Stílus: Grindcore
Web: facebook.com/RottenSoundOfficial
Tracklist:
- Pacify
- Equality
- Sharing
- Apocalypse
- Suburban Bliss
- Renewables
- Newsflash
- Digital Bliss
- True and False
- Denialist
- Nothingness
- Fight Back
- Patriots
- Ownership
- Science
- Empowered
- Breach
- Inflation
Pontszám: 9