ROYAL HUNT – Show Me How To Live

Kiadó: Frontiers Records

Weboldal: www.royalhunt.com

Kiadás éve: 2011

Stílus: Melodic / Progressive / Symphonic Hard Rock

Brief Sum: The vocalist from the most successful period of this Denmark based band has returned and so did the atmosphere and sound of that era. Those who find this information sufficient will certainly get the new album as soon as they can (or already got it). Others who might be interested better take a listen first…

Az eredeti / klasszikus felállásukban visszatérő zenekarokkal kapcsolatos általános meglátásaimat nem kívánom sokadszorra megismételni, és a jelenség mögött húzódó okokat sem boncolgatnám. A dán Royal Hunt esetében is beszéljenek önmagukért a tények. A billentyűközpontú, epikus megfogalmazású, klasszikus zenei elemekben bővelkedő dallamos rockzenét magas fokon művelő társulat az amerikai D.C. Cooper énekessel aratta legnagyobb sikereit a 90-es évek második felében, ám mindössze két stúdiólemezt készített vele, mielőtt André Andersen billentyűs-főnök alig négy évnyi együttműködés után kiadta az útját. Ezt követően frontemberek (John West és Mark Boals, szóval nem akárkik!..) jöttek-mentek, idővel a komplett hangszeres szekció is lecserélődött Andersen körül, és jóllehet a nagy népvándorlás közepette is születtek emlékezetes alkotások, a D.C.-vel készült anyagokéhoz hasonló visszhangot már nem volt képes kelteni a csapat. 2011-ben pedig ismét D.C. kezében a mikrofon…

Vele együtt visszatért a Moving Target és Paradox lemezek soundja is. Ugyan az alapképlet a banda utóbbi munkáin is legfeljebb annyit módosult, hogy Marcus Jidell révén jobban előtérbe került a gitár – persze csak amennyire a góré engedte, szóval riff-orgiáról távolról sem beszélhettünk –, mára Jidell tagságával együtt ez is a múlté. A szólóktól (ügyes a Jonas Larsen gyerek, azt meg kell hagyni) eltekintve a hathúrosnak legfeljebb színező szerep jut, a terepet Andersen dús, bombasztikus billentyűfutamai uralják. Aki párhuzamot von közte és Malmsteen között, nem téved. A fickónak mindig is egészen hasonló zenei elképzelései voltak, mint a svéd gitármágusnak. Éppúgy nem is enged ezekből… Viszont az is biztos, hogy ettől lesz egyedi a Royal Hunt, ilyet és így senki mástól nem hallhatunk!

Szóval újra itt vannak a dicső 90-es évek, és velük a Paradox monumentális irányvonala. Leginkább ezzel rokonítható a Show Me How To Live. Hét dal, nem egészen háromnegyed órányi terjedelemben. Ami engem illet, egyfelől élvezettel hallgatom az igényesen megkomponált, elegánsan meghangszerelt számokat (akárcsak annak idején)s, ugyanakkor elismerem, hogy itt alapvetően a régi sikerrecept lemásolása történt. Ezzel önmagában véve nem lenne gond – lehetett rá számítani, és legyünk őszinték, ezt is vártuk most Andersenéktől –, nem is tenném szóvá, ha csupa hibátlan dal sorakozna az albumon. Sajnos azonban nem ez a helyzet.

A One More Day jól elkapott nyitánya a lemeznek. Lendületes darab, D.C. is megnyugtatóan hozza benne, amit hoznia kell. Az anyag egyik igazi telitalálata ellenben a másodikként érkező Another Man Down, amely mintaszerűen építkezik fokról fokra, a zseniális refrén pedig szimplán kitörölhetetlen a memóriából. Egyenrangú párja, a Hard Rain’s Coming meg egyből a refrén énekdallamával indít, de hát egy potenciális sikerszám esetében ki akadna fenn ezen? A grandiózus, nagyzenekari betétekkel tarkított, tíz perces címadót is a csúcspontok között kell megemlítenem, míg a Half Past Lonelinesst inkább csak a „korrekt” minősítésre tartom érdemesnek.

Az anyag első felében megbúvó Empty Shell és a záró Angel’s Gone nótáknál viszont igencsak kilóg a lóláb. Kellemetlen hallgatnivalónak ezeket sem mondanám, de a sorra visszaköszönő sémákon túl semmi egyébbel nem tudnám jellemezni egyiket sem. Márpedig figyelemre méltó momentumok hiányában a két tétel bizony nem igazán éri meg a ráfordítandó tíz percet. Sajnálatos a dolog, sőt a D.C.-fanatikusok számára kifejezetten bosszantó, hiszen amolyan fölényeskedő „Akartátok? Megkaptátok!” hozzáállás is kiérezhető mögüle Andersen úr részéről (ha értitek, mire célzok). Szóval ennél azért lehetett volna jobban is igyekezni.

Ha valaki most ismerkedne a Királyi Vadászattal, a korong meghallgatása után bizonyára érteni fogja, mitől volt olyan nagyszerű az első D.C. Cooper korszak (na meg az énekes 1999-ben megjelent, nem kevésbé kiváló szólóanyaga, amelyet szintén ajánlok minden érintett figyelmébe). A Show Me How To Live ugyanis minőségi album, bár nagy „elődeit” nem pótolhatja.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. One More Day
2. Another Man Down
3. Empty Shell
4. Hard Rain’s Coming
5. Half Past Loneliness
6. Show Me How To Live
7. Angel’s Gone

Pontszám: 7.5

Kapcsolódó cikkek

Royal Hunt lemezbemutató a Dürer Kertben

KMZ

Royal Hunt: lemezbemutató az A38 Hajón

KMZ

A Royal Hunt nevű dán barokk metál banda “Devil’s Dozen” című vadonatúj albumával tér vissza – megjelenik augusztusban a Frontiers gondozásában!

KMZ

Hot News: Royal Hunt’s to release their Symphonic Masterpiece “A Life to Die For” out in the fall on Frontiers

KMZ

Hot News: Royal Hunt – To Celebrate The 20th Anniversary: Special “Best Of” Box Set

KMZ

Hot News – Royal Hunt: Hard Rain’s Coming – The Single

KMZ

Hot News – Royal Hunt: The Neoclassic Metal Kings are back on their Throne!

KMZ

Hot News – Royal Hunt: New Album And DC Cooper!

KMZ

Royal Hunt, Godiva – Koncerbeszámoló

Cosmicantagonist

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár