Kiadó: Relapse
Weboldal: myspace.com/rwake
Kiadás éve: 2011
Stílus: Sludge metal
Brief Sum: In knowledge of the result, the rerelease is not without reason, sludge fans can acquire a new favorite, if they don’t already know the band. And let the fourth album come this year.
Egy-egy album újrakiadását annak beszerezhetetlensége, klasszikus (illetve kultikus) volta, a rajongók, a csapat iránt tanúsított folyamatos érdeklődése magyarázza, magyarázhatja. Értelemszerűen eltérőek a vélemények a klasszikus és kultikus lemezekkel kapcsolatban, a kinek a pap, kinek a papné esete forog fenn, úgyhogy ebbe a polémiába most nem mennék bele.
Felmerül a kérdés, hogy egy eredetileg 2002-ben, a Retribute Records (nem tudom, hogy működnek-e még, honlapjuk 2003 óta nem frissült, myspace oldalukról sem tudtam meg túl sokat és az utóbbi időkben nem értesültem friss kiadványaikról) gondozásában megjelent lemezt miért adnak ki újra. Klasszikus? Netán már nincs forgalomban? Folyamatos igény mutatkozik iránta? Egyik kérdést sem tudnám megválaszolni, de ez szerintem lényegtelen is, mert én kifejezetten örülök, hogy a Relapse újra kiadta ezt a korongot.
Az Rwake (eredetileg Wake) 1996-ban alakult Little Rockban (Arkansas), a Hell Is A Door To The Sun, három demo és egy, saját gondozásban megjelent anyag után (szerepeltek a South Of Hell válogatáson is), a második lemezük volt. Annyit sikerült még kiderítenem, hogy az évek során többen is megfordultak a zenekar soraiban, az állandóságot C. T. énekes, Gravy gitáros és Jeff Morgan dobos képviselik, ők vannak itt a megalakulástól kezdve. Műfajukat tekintve sludge metal bandáról beszélünk. Úgy vélem, hogy a Crowbar (szerintem) áttörését eredményező Crowbar lemez óta erősödött meg a sludge színtér; a ’90-es évek közepén főleg New Orleansból jött rengeteg sludge zenekar, manapság azonban már szinte mindenhol előfordulnak ebben a stílusban dolgozó együttesek. Ami a jelen színteret illeti, a Hell… alapján (amúgy 2006-ban szerződtek a Relapse-hez és egy évvel később jelent meg a harmadik, Voices Of Omens korong) az Rwake a jobb sludge csapatok táborát erősíti. Hatásaik között a klasszikus, kultikus tisztelettel övezett doom csapatok (pl. The Obsessed, St. Vitus, ős Black Sabbath) ugyanúgy fellelhetőek, mint a stoner (pl. Fu Manchu) illetve southern rock (pl. Down, C. O. C.) bandák és ezen zenei befolyásokat durva, szélsőséges formában tálalják. C. T. hallatán valószínűleg nem állnak sorba a dallamos rock/metal zenekarok, hogy megtegyék őt frontemberükké, helyenként egy brutálisabb Wino-t/Lemmy-t juttatott eszembe, máshol embertelenül üvölt, hörög, károg, akár egy dalon belül is.
A csak ezen a lemezen gitározó Chuck Schaaf és Gravy súlyos, nyers, brutális riffjei a Sabbath Bloody Sabbath, Sabotage korabeli Black Sabbath-ot idézik és a Jeff Morgan valamint a 2010-ben visszatért Reid Raley basszusgitáros alkotta ritmusszekció sem kegyelmez a hallójáratoknak. Megjegyzem, Jeff Morgan kifejezetten technikásan, ötletesen játszik, ajánlom a nevét mindenki figyelmébe. A The Stoner Tree egyértelmű bizonyítékul szolgál a már fentebb említett hatások igazolására, csakúgy, mint a The Cat And The Snake és a Smog Monster southernes dallamai, a címadó egy súlyos, borult hangulatú tétel, tehát nem lehet azt mondani, hogy egy kaptafára íródott szerzemények gyűjteménye a lemez. Annak idején a Sight Beyond Sightra klip is készült, ez a zenekar honlapján tekinthető meg.
Nagyon jól összerakott, változatos dalokat felvonultató, nyers, koszos megszólalású lemezt készített az Rwake, kár lett volna, ha eltűnik a süllyesztőben. Az utóbbi időben annyit hallgattam ezt a korongot, hogy a kezdeti 8-as maximumra ugrott. Abszolút jogosan, teszem hozzá.
Tracklist:
1. The Cat and the Snake
2. Smog Monster
3. Hell Is a Door to the Sun
4. Unleashing Cosmic Destruction
5. The Stoner Tree
6. Sight Beyond Sight
7. The River / Traskwood