SACRILEGIOUS IMPALEMENT – Sacrilegious Impalement EP

Kiadó: Blasphemous Underground

Weboldal: facebook.com/sacrilegiousimpalement.official

Kiadás éve: 2007

Stílus: Black Metal

 

 

 

 

“Dicsőséges, szadista Black / Death metál”, amely “kíméletlenül pusztítja el a gyengéket baljós erejével és szenvedélyes haragjával.” – Mondjuk úgy, hogy ezúttal a promo szöveg, ha túlzó is, legalább nem irreálisan túlzó. A finn Sacrilegious Impalement története tipikusnak nevezhető: négy, egyenként áttekinthetetlen mennyiségű és teljesen ismeretlen black metál bandában tevékenykedő zenész összehozott egy további teljesen ismeretlen black metál bandát. Mivel a megfogalmazás szarkasztikusnak tűnhet, hozzáteszem, hogy igen ígéretes csapatot hozott össze Kaosbringer, Impaler V.B és Assassin (ezek a művésznevek…)

A négy számos EP még változatosnak is nevezhető, mivel a négy szám a black metál négy különböző stílusát mutatja be. Önmeghatározásuk szerint black metált játszanak némi death hatással; ez legalábbis az első számról mindenképp elmondható. Finn hovatartozásuk ellenére a nevüket is adó nyitótétel hallatán nagyon erős “ausztrál extrém metál” érzésem volt. (Ha ez egyeseknek nem mond semmit, akkor ebből kifejlődött modernebb formáját, a “gázmaszkos black metált” említem – még mindig semmi?…) Bizony-bizony, az a bárdolatlan “barbár black metál” szól itt, amelyet a Bestial Warlust talált ki, és amelyen ausztrál együttesek generációi nőttek fel. Vagyis a sötét hangulat helyét részben a nyers brutalitás veszi át, ami száraz, thrashes riffelésben, kitartóan kalapáló, primitív dobmunkában és nyers, a károgás mellett fröcsögve üvöltő énekhangban nyilvánul meg. Itt mutatkozik meg az EP egyetlen gyengesége is: Assassin dobos. Helyenként egyhangúan dobol (pedig változatosabban is tud, mint kiderül a lemez más részein), és szerintem nem is elég gyorsan. Valójában Assassin sem rosszabb, mint bármelyik mezei black dobos, de valamiért a mixben a stílustól teljesen idegen mértékben előre került. Ezt nem tartom szerencsésnek; ha már ennyire belesulykolják a dobot a hallgató fülébe, akkor az ne csak sima black kalapálás legyen, hanem tegyen valamit hozzá a zenéhez. Ez nem feltűnő hiba, én azonban akkor lennék maradéktalanul elégedett az első számmal, ha a sistergő riffek mellé Assassin is eszement módon darálna – vagy pedig maradjon a háttérben. A dal végén található középtempós rész viszont erős, noha ezt a szigorú, Thorns-os riffelgetést nem vártam volna egy ilyen együttestől.

A második dalban már nyoma sincs a fenti hatásoknak; itt teljesen hagyományos black metált hallunk, benne néhány hangulatos lassú résszel. Ez talán az EP legkevésbé karakteres száma, ami azonban nem jelenti azt, hogy rossz. Középtempós északi black metál, nem köthető konkrétan egyik híres együtteshez sem. Sajnos a dobmunka itt is elmarad a kellemes nordikus dallamoktól és a hozzá dukáló rikácsoló énekhangtól.

A harmadik nóta mindkét előbbitől különbözik. Gyors tempójú, mégis igen sötét, nyomasztó hangulatú dal ez, a középtempós rész pedig kellően “dicsőséges” hangulatot áraszt magából. Összehasonlítási alapként itt is számos bandát fel lehetne sorolni; legyen elég annyi, hogy a finnen kívül ma szinte kizárólag a lengyel és a görög színtér képes magából kitermelni ilyen jellegzetes atmoszférát teremtő, sötét, büszke black metált. Az ember tényleg csak elismeréssel csettint, amikor meghallja. Megjegyzendő, hogy itt 5:39-nél egy kisebb hiba van, döccen egyet a lemez (ez a felvétel, és nem a CD hibájának tűnik.)

A negyedik dal pedig ismét csak kevés hasonlóságot mutat az előzőekkel. Ez egy egyszerű és fülbemászó dallammal indító, menetelősen kezdődő szerzemény, és lehetetlen, hogy a hallgató ne a Bilskirnirre asszociáljon, amikor meghallja (még az énekhang is az ott megszokott éles sivításra hasonlít.) A gyorsabb részek a már említett thrashes “barbár black metál”-t idézik föl. A dobjáték is ebben a dalban a legjobb, Assassin itt igen jól üti a bőröket, és pont annyiszor díszít, hogy ne váljon a dal nagyon monotonná. A gitár az említett német együttest idéző részeken kívül remek nordikus trillákat játszik, ill. ahol arra van szükség, thrashesen reszel. Elmondás alapján úgy tűnhet, hogy ez a két stílus egy számon belül sehogy sem illik össze, mégis nagyon erős nóta, nekem személyes kedvencem az EP-ről.

Valószínűleg jó páran inkább kiforratlanságnak tekintenék, hogy az EP-n négy egymástól eléggé elütő szám kapott helyet, szerintem azonban a változatosság gyönyörködtet. Remélem, ha lesz teljes hosszúságú album, azon sem tízszer egymás után ugyanaz a nóta fog szerepelni. A dobjátékon lehetne csiszolni, és az amúgy kielégítő hangzás hiányosságait is orvosolni lehetne azzal, hogy legközelebb hátrébb keverik ezt a hangszert. (Egyébként maga Assassin vette föl és keverte a lemezt, bizonyára szereti hallani a saját hangját.) Mindettől eltekintve remek kis EP, amely egy ígéretes, jó dalokat író csapatot mutat. A stílus kedvelőinek nyugodt szívvel ajánlom.

Tracklist:

1. Sacrilegious Impalement
2. Infinite Darkness
3. Prophet of Misantrophy
4. Eternal Agonies

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

SACRILEGIOUS IMPALEMENT – II Exalted Spectres

Azagtoth

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár