Kiadó: Regain Records
Weboldal: www.sahgweb.com
Kiadás éve: 2008
Stílus: Doom
Egy újabb eddig számomra ismeretlen zenekarral, a Sahggal hozott össze a sors. Tartok tőle, hogy még az undergroundban jártasak közül is csak kevesen ismerik őket, talán a Gorgoroth fanok. Hiszen Tom Cato Visnes ott is pusztít. Én ezzel a kettes albummal találkoztam velük először, de ennek hatására gyorsan meghallgattam a debütáló anyagukat is. Érdemes.
A CD-t kísérő infólap szerint a norvég srácok a 2006-os első lemez óta két kontinensen mutatták meg magukat különféle turnék keretében. Nyomultak például a norvég Inferno és Hole In The Sky fesztiválokon, de Celtic Frost körúton is voltak Észak-Amerikában, valamint ott voltak a Wacken Air Open fellépői között is. A zenére az autentikus hangulatú groovy doom metal meghatározást írja a kiadó, a hatásoknál pedig a Black Sabbath, a Led Zep és a Pentagram neve szerepel, talán nem is alaptalanul. A keverésért az ex-Anthrax gityós Rob Caggiato volt a felelős és meg kell mondani, nem végzett rossz munkát. A hangzás kellően koszos, mégis erőteljes, és magán viseli a hetvenes évek ízét is.
Már az elég erős, nyitásnak bizonyuló Ascent To Decadence első taktusai után egyértelművé válik, hogy milyen örökségből is táplálkozik a Sahg. Kissé Ozzy-ra hajazó az énekhang és szabatos Black Sabbatos a zene. A középtempós lüktetés mellet már itt feltűnik az első elszállósabb rész is, melyeknek később egész nótákat szentelnek majd. Ilyen a kitűnően sikerült Escape The Crimson Sun vagy a lemezt záró Monomania. Előbbiben a sok, még az éneken is megjelenő effekt és az akusztikus jellegű gitárjáték, utóbbiban pedig a hosszan elnyúló, kissé fűszagú, komótos utazás érzése határozza meg a hangulatot.
Tamjátékra és groove-os alapokra épül az Echoes Ring Forever, a refrénje pedig kicsit elmosott, space-es, ahogy a dalt záró hangulatszóló is. Az első lemezes BS hangulatában indul a vontatott, instrumentális From Conscious Sleep, mely mintha valahogy nem bontakozna, teljesedne ki egészen. A szinte szokásosnak nevezhető módon lassabb, lüktetőbb és lendületesebb témák váltakozására épül a Star-Crossed, melyet értékelhető szóló és Hammond orgona is színesít.
A Pyromancer az album legtempósabb és szerintem legütősebb nótája, kedvemre való gitárjátékkal és jó kis záró témával. Az egyik legdirektebb deja vu témát – a másik a Monomaniaban van – hozza a Wicked Temptress, melynek már-már balladisztikus ének alapját ellensúlyozza a lendületes refrén és a befejezés. A By The Toll Of The Bell (az egyik kedvencem) jól reprezentálja a zenekarra jellemző zenei világot: lassú, izzó lávaként hömpölyög és ragad magával.
A CD-n a középtempó az úr, de van egy-két lendületesebb, energikusabb téma és lebegősebb, pszichedelikusabb darabok is. A gitárszólók többnyire maximum a hangulathoz próbálnak hozzátenni, más funkciójuk, jelentőségük, mondhatni önállóságuk csak ritkán van. Nem kimondottan zseniálisak a dalok (persze nem is rosszak) vagy fejet letépő az energia, – bár koncerten biztos húznak és zúznak a dalok, – de erős a korai Sabnál kicsit kevésbé komor hangulat és tényleg magával ragadó a sodrás, az atmoszféra. Kyuss és C.O.C. kedvelők sem fogják sírva kidobni a lejátszóból.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Ascent To Decadence
2. Echoes Ring Forever
3. From Conscious Sleep
4. Star-Crossed
5. Escape The Crimson Sun
6. Pyromancer
7. Wicked Temptress
8. By The Toll Of The Bell
9. Monomania