SANCTUS INFERNUM – Martyr

Kiadó: Breaker Records

Weboldal: www.myspace.com/sanctusinfernum

Kiadás éve: 2009

Stílus: Black / Death / Doom Metal

 

 

 

 

Bevallom, a Sanctus Infernum neve nem mondott sokat nekem, és mivel a promo CD-hez nem járt infólap, nem is lettem okosabb e tekintetben. Így az interneten próbáltam utánanézni a bandának: az egyik legnagyobb zenekari adatbázisnak számító oldalon black/death/doom metalt írnak az amerikai csapat stílusára, ami, mint utóbb kiderült, nagyjából fedi is a valóságot, de erről majd később.

A lemez borítója, a téma, a színvilág kísértetiesen emlékeztetett a Razor of Occam tavalyi albumára, de magának a zenének nem sok köze van az angol/ausztrál hordához, sem stílusban, sem – sajnos – színvonalban. Ami először feltűnt, az a meglepően tiszta hangzás, egy black metal (közeli) zenét játszó underground zenekartól nem ezt várhatnánk, talán túl steril is a megszólalása az anyagnak. Amint már említettem, a zene gyakorlatilag két részből, a black, illetve a doom metalból tevődik össze, de úgy, mintha fogták volna a két műfaj legjellemzőbb elemeit, és egy az egyben egymás mellé rakták volna őket. A lemezt végig a középtempónál lassabb szerzemények uralják, kisebb begyorsulás csak a szólóknál van. Az alapot a korai Black Sabbbath-ra hajazó mélyre hangolt doom riffek adják, de ezek ötletességben és változatosságban meg sem közelítik az “eredetit”. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb valamire való metal csapat még klisékből építkezve is emlékezetesebb témákat tudna írni. Az extrémebb black/death hatást az erősen torzított hörgés jelenti, ami igazodik a dob és a gitár által teremtett alapokhoz, mind tempóban, mind pedig abban, hogy a legcsekélyebb változatosság sem lelhető fel benne. Érdekes viszont megemlíteni a gitárszólókat, ugyanis ezek arról árulkodnak, hogy a banda tagjai egyáltalán nem képzetlenek; így még inkább értetlenül állok az előtt, hogy miért nem tudtak egy kicsit több egyéni ötletet felvonultatni a dalok írásánál.

Amit dicsérni tudok az albumon, az a borító, az artwork, ami igen tetszetős, igényes munka. Zeneileg viszont semmi kapaszkodót nem lehet találni a számokban, ahogy az ember meghallgatta, úgy felejti is el az egészet. Tizenkettő-egy tucat lemez.

Tracklist:

1. Essence Remains
2. Martyr
3. Empty Heaven
4. The Becoming of Me
5. Pulse
6. Stand For Nothing
7. Hollow
8. As Silence Breaks

Pontszám: 5

Kapcsolódó cikkek

SANCTUS INFERNUM – Sanctus Infernum

Stillborn

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár