SARACEN – Marilyn

Kiadó: Escape Music

Weboldal: http://www.saracenlive.com/

Kiadás éve: 2011

Stílus: AOR / Hard Rock

Brief Sum: The fifth release of this veteran English band is a concept album about the of the ultimate Hollywood icon’s troublesome and tragically short life full of (partly still unsolved) mysteries. Passionate rock songs and emotional ballads interwoven by symphonic-rock instrumentation (all representing the different stages in Marilyn Monroe’s life and career) – coincidentally, the jewel on the crown is the amazing performance of an American vocalist.

Azt, hogy az első számú amerikai énekes-színésznő és szexszimbólum mítosza mindmáig nem halványult, egyebek mellett a rock-kultúrára gyakorolt hatása is bizonyítja. Zenekarnevek, előadók művésznevei, dalcímek és szövegek egyaránt őrizték s őrzik emlékét világszerte (idehaza is) – a jelen írás tárgya pedig egy koncept album Marilyn Monroe életéről és koráról.

A Saracen – eredetileg Lammergier néven – még az 1970-es években (!) tűnt fel Angliában. Az általuk művelt bombasztikus hangzású hard rock nem hozott számukra tartós sikert, 1985-ben le is tették a lantot, de a 2000-es évek eleje óta ismét adnak jelet magukról időről időre (a régi tagságból  Rob Bendelow gitáros és Steven Bettney énekes maradt meg). Előző munkájuk, a Vox In Excelso szintén egy konkrét téma, a templomos lovagrend története köré épült, a Marilyn – az ötödik Saracen album – pedig, ha másképp is, de újabb nagyszabású anyag. Egyenesen az eddigi legnagyobb horderejű vállalkozásuk, ami a rangos közreműködői gárdát illeti – és mit tesz Isten, a legkiválóbb teljesítmény éppen egy amerikai vendégénekesnőhöz fűződik!

A Vox In Excelso zeneileg a banda eddigi legsúlyosabb lemeze volt, persze azért megmaradva a stílus határain belül. Ehhez képest most – stílszerűen szólva – lényegesen finomabb húrokat penget Bendelow mester. A billentyű meghatározó szerepe nem jelent újdonságot a Saracennél, az viszont igen, hogy helyenként a szaxofon uralja a terepet. Mindjárt a nyitó Norma Jeane-ben kiteljesedik a korong egészét is jellemző sokszínűség, legalábbis a hangszerelést illetően, instrumentális szerzeményről lévén szó (alaptémái a címadó Marilynben visszatérnek, keretbe foglalva ezáltal az anyagot). Nem szokványos dolog efféle grandiózus, ének nélküli tétellel indítani, és a folytatásban eluralkodó visszafogott tempók sem feltétlenül könnyítik a lemez befogadását, pedig egyáltalán nem holmi rideg, nehezen emészthető dalgyűjteményről beszélünk. Lassú, illetve lírai számokban amúgy is bővelkedik az album, és bár ezek között is akadnak kimagasló pillanatok, érzésem szerint nem ártott volna jobban felpezsdíteni a ritmusokat legalább még egy-két lendületes nóta vagy akár csak instrumentális átvezetés beiktatásával. Ez lehetőséget adott volna Marilyn eseményekben gazdag, zaklatott élete és korai, máig tisztázatlan halála további részleteinek kifejtésére is. Egyébként hősnőnk valamennyi korszakát megidézik a dalok (mi több, egyes szövegekben a saját szavai köszönnek vissza): feltűnik intézetben nevelkedő árvaként, modellként, majd színésznőként, és természetesen a problémás magánéleti vonalról sem feledkeztek meg az alkotók, nem lehet tehát azt mondani, hogy nem végeztek alapos munkát. Furcsa módon azonban mégis elsikkad például Monroe-nak a John F. Kennedyhez fűződő talányos viszonya, az egykori elnök alakja csak az ellene végrehajtott halálos merénylet – amely már Marilyn elhunyta után bő egy évvel történt – kapcsán bukkan fel. Ez a szál is sokak fantáziáját kellőképp megmozgatta már, szóval nem hiszem, hogy pont Bendelow-ét és társaiét nem…

A témaválasztás mellett a több énekessel elővezetett sztori ugyancsak izgalmas, komoly lehetőségeket rejtő ötlet, amelyet sikerült is rendesen kiaknázni. Steven Bettney nyilván nem maradhatott ki a jóból. A vele rögzített tételek mind jellegzetes Saracen nóták, különösen emlékezetes közülük a málhás riffre épülő Whither The Wind Blows. Az aktuális rock szexbombaként hirdetett, ám énekesnőként inkább csak közepesen teljesítő norvég Issa itt sem kápráztat el, ez a Hold On is elég „fékezett habzású” kis nótácska, de legalább passzol hozzá. Rögtön utána érkezik viszont a pörgős Make This Body Work, és vele az album igazi adu-ásza. Robin Beck, akit talán ma is leginkább holmi régi kóla-reklám betétdala kapcsán szokás emlegetni – pedig milyen pazar lemezzel rukkolt ki idén a The Great Escape formájában! –, kedélyesen veregeti vállon és küldi vissza az iskolapadba európai kolléganőjét, miközben olyat rockol, hogy ihaj! Az ő karakteres, kellemesen erős hangját négy másik dalban is hallhatjuk és lírai, illetve keményebb vonalon egyaránt kimagaslót produkál (előbbire példa az FM frontember Steve Overlanddel együtt énekelt Who Am I?, utóbbira meg a monumentális címadó). Remélem, a Marilyn mellett a saját anyagára is képes lesz ráirányítani a figyelmet.

Minden kifogásom és fenntartásom ellenére nálam mégis a lemez pozitívumai esnek latba nagyobb súllyal. A Marilyn jó eséllyel tarthat számot azoknak a rockrajongóknak az érdeklődésére is, akik nincsenek tisztában a Saracen eddigi dolgaival. Kétségkívül az idei év egyik érdekes, kellemes színfoltja.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Norma Jeane
2. Whither the Wind Blows
3. Hold On (Issa)
4. Make This Body Work (Robin Beck)
5. Who Am I (Beck & Overland)
6. Love Like A Razorblade
7. Break the Spell
8. Not For Sure (Robin Beck)
9. Like Going Home (Robin Beck)
10. Unfinished Life
11. Marilyn (Robin Beck)

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár