Kiadó: Greyhaze Records
Weboldal: Greyhaze Records/sarcofago
Kiadás éve: 2014
Stílus: Black / Thrash / Death
Brief Sum: It is especially hard to rate old albums. They were born in a different musical environment, or you may have fond memories of them. It’s certain, that despite the passing of two decades, the songs show no signs of wear and tear. Even nowadays there are bands who carry on with this type of genre. Good examples are the works of Joel Grind, not mentioning the most famous, Toxic Holocaust. With this, it is certain that it will find its audience in the present.
A brazil Sarcófago igazi underground legenda. 1985 tájékán kezdték rendbontó tevékenységüket, valószínűleg a korai Bathory hatására. Thrash/black kirohanásaik az akkoriban még megbotránkoztatást kiváltó sátánista image-val voltak körítve. Hazai színtéren az Undertaking állt hozzájuk legközelebb és talán egy kicsit a Tormentor.
A Rotting EP eredetileg az 1987-es hírhedt bemutatkozó lemezük az I.N.R.I. utáni a sorban. (Itt hozzá tartozik, hogy a két lemez között a zenekar átmenetileg feloszlott.) 1989-ben jelent meg, és mondanom sem kell, hogy borítója botrányt kavart, úgyhogy biztos volt a sikerük. A csapat még 2000-ben jelentkezett egy EP-vel, de aztán ismét feloszlott. Most, 2014-ben újra kiadták a Rotting EP-t, természetesen hangzásilag feljavítva.
Őszintén szólva nem lelkesedek a régi anyagok újrakeverését illetően. Az eredeti hangzás ugyanúgy hozzátartozik a lemezhez, mint a borító és a szövegek. Egy kor lenyomata. Így kicsit tartottam, mit is tettek vele, de az első hangok tájékán egyértelmű volt, hogy ha valami változott is, azt csak a vájtfülűek hallhatják.
Rövid orgia teremt alaphangulatot. Aztán gyors, percíz gitárkiállással indul a majd fél órás zenei élmény. Kulcsmotívum a tempó, amit leginkább a gitárok hoznak. Eszetlen játékuk és az énekes sátáni hangja jellemzi ezt a fajta stílust. Mindegyik dalukban találni nyaktörő száguldozást, ugyanakkor a lassabb részek is jól fekszenek nekik. Ez jól hallható akár a Tracy-ben, akár a Nightmare-ban, vagy a címadó Rotting-ban. Ráadásul a Tracy-ben hihetetlenül eltalálták a refrént is, ami persze már meglehetősen tempós. A Rotting alapvetően doomos hangulatába csap bele a thrash végzet. A reszelést nem kerülheti el egyik dal sem. A Sex, Drink & Metal himnusz tekinthető a banda ars poeticájának. A Nightmare-ről még annyit, hogy egész korai időkben íródott, ott volt az első Sarcófago dalok között.
Hihetetlen, hogy a 80-as években, Brazilíában ilyen iránymutató, formabontó csapat létezett. Gondolom, ez így volt a világ számos országában, szóval biztos találni még bőven gyöngyszemeket az arhívumokban.
Régi lemezeket különösen nehéz reálisan értékelni. Más zenei környezetben születtek, esetleg kellemes élmények kötődnek hozzájuk. Az biztos, hogy több mint két évtized ide, vagy oda, de a dalok nem tűnnek cseppet sem porosnak, megfáradtnak. Ma is találni csapatokat, akik éltetik ezt a fajta irányvonalat. Jó példa erre Joel Grind zenei munkássága, hogy csak a leghíresebbet, a Toxic Holocaustot említsem. Így biztos, hogy a mában is megtalálja rajongó táborát.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. The Lust
2. Alcoholic Coma
3. Tracy
4. Rotting
5. Sex, Drinks & Metal
6. Nightmare