Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: myspace.com/scarsymmetry
Kiadás éve: 2011
Stílus: Melodic Death metal
Brief Sum: Here’s the fifth studio album from Swedish melodic death metal band Scar Symmetry. This is the secound material that they made with their new line-up including two singers (for growls and clean vocals) and it seems that it works very well. The band released 9 brand new songs made in their own specific style mixing together many different tempos, clean and harsh vocals, killer speed riffs and shredding and melodies. This material is a good continuation of the band’s path with it’s variety and good proportions. I think anybody won’t be disappointed if he checks The Unseen Empire out.
A svéd Scar Symmetry 2005-ben tört be a metál piacra, amikor is kiadták debütáló albumukat, ami a Symmetric In Design címet viselte. A gyors sikerek, a turnék és az újabb album kiadása végül azt eredményezte, hogy Christian Älvestam, az akkori énekes otthagyta a zenekart. Ez sok esetben végzetes csapás lett volna egy feltörekvő zenekarnak, ám a svéd fiúk remekül áthidalták a problémát; a frontemberi pozíciót nem is egy, hanem két énekessel töltötték be újra. A banda megkezdett útjának legújabb állomását az ilyen felállásban már második kiadott lemez, a The Unseen Empire jelzi.
Az album borítója egy fekete-fehér színek dominálta kép, ami egy kétfejű sast ábrázol, amely a lábaival egy kardot tart. A sas testének nagy részét egy szabályos, fekete háromszög takarja. A borító nyilván felfogható a zenekar legújabb címereként is, ahol a sas két feje a két énekest szimbolizálja. Egyszerű, mégis mutatós alkotás.
Zene tekintetében a srácok céltudatosan haladnak a már kitaposott úton. A dallamosságot, és a lágy éneket ismét megfelelő arányban rakták a lemezre a hörgéssel és a zúzással. Az első track a The Anomaly címet viseli. Ikergitár és egy szóló téma vezeti be a hörgős és tiszta énekrészeket egyaránt felvonultató versszakot, amit a már megszokott, dallamos refrén követ. A refrén énekdallama eléggé emlékeztet egy Nightwish számra. A következő tétel baljós intrójának és fő riffjének a hangulatát a tiszta versszak oldja fel, amit egy üvöltős versszak majd egy újabb dallamos rész követ. Ez a kettősség az egész számot átszövi; a gonosz melódia és a refrén remek egységet alkot. A szám az Illuminoid Dream Sequence névre hallgat.
A harmadik, Extinction Mantra című nóta hasonló dallamvilágban mozog, mint előző társa. A szinti témák nagyban segítik a különböző atmoszférák létrejöttét. Tempó tekintetében egy visszafogottabb, vontatottabb darabról beszélhetünk, amit a szaggatott riffelés és a lassú refrén idéz elő. Ezt egyedül a gitárszólók törik meg. Kissé idétlen dallammal indít a soron következő szám, ám azt hamar elsöpri a szélsebes húrtépés. Két-lábgépeléssel rendesen megáldott dalról van szó. A második refrén után egy kis szünet következik, ami megtöri az addigi száguldást, a gitárszólók erejéig. A középrész után visszatér a mészárlás. Egy slágeresebb darab következik a lemezen. Itt az előző dallal ellentétben, a tiszta ének dominál. A hörgés mindössze a refrénben egy pár sorig és a középrészben lép be. Sima két negyedes számról van szó. A versszakok első fele szaggatott, a refrén egy részét pedig tiszta gitárok kísérik. A középrész után tiszta gitáros téma vezeti be az utolsó refrént. A dal a Domination Agenda fedőnevet viseli. A refrén énekdallamát előrevetítve kezdődik a hatodik tétel, az Astronomicon. Hamar átvált azonban darálásba a téma. A versszakban ismét egyaránt teret kap mindkét énekes, hol felváltva, hol egyszerre. A refrén kevésbé zúzós, mint a versszakok, de remekül illeszkedik a többi témához. Remek gitárszólókat hallhatunk a középrészben.
A Rise Of The Reptilian Regime című szám is cselesen indul. Itt is lírai dalt sejtet az intro, ám ez közel sem így lesz. Egy húzósabb számról van szó, gyors versszak, hasonló, dallamos refrén, gyilkos breakdown. Egyedül a középrész elején tér vissza a nyitótéma, majd ezt követően a lemez talán legjobb gitárszólóit hallhatjuk. Az utolsó előtti darab ismét a slágeresebbek családjába tartozik, annak ellenére, hogy a duplázó elég erőteljes szerepet kap benne. Itt is inkább a tiszta vokál dominál. Az Alpha and Omega zárja a lemezt. A versszakok alatt végig megy a két lábgép, az refrének előtti átvezetők moderálják csak a tempót és bevezetik a szaggatott, visszafogottabb refrént. A gitárszólók elég heavy metalos/hard rockos köntösbe öltöznek ennél a számnál, majd egy remek ikerszólót hallhatunk, végül egy matekozós riff vezeti le a dalt.
Igazán jól sikerült albumról beszélhetünk, úgy érzem. A zenekar remekül öntötte formába a saját, változatos zenei stílusát és így egy elég színes, változatos lemez született. Ennek köszönhetően minden metálos találhat benne valamit, ami megragadja, persze az már más kérdés, hogy az egész mennyire befogadható egy-egy személy számára, hiszen vannak egymástól egész távol álló elemek, akár egy adott dalon belül is. Ettől eltekintve bátran ajánlom mindenkinek, hiszen elég érdekes hallgatnivaló.
Tracklist:
1. The Anomaly
2. Illuminoid Dream Sequence
3. Extinction Mantra
4. Seers Of The Eschaton
5. Domination Agenda
6. Astronomicon
7. Rise Of The Reptilian Regime
8. The Draconian Arrival
9. Alpha And Omega