SCARIOT – Momentum Shift

Kiadó: FaceFront

Weboldal: www.scariot.com

Kiadás éve: 2007

Stílus: Progressive / Thrash

 

 

 

 

A Scariot egy norvég székhelyű all-star csapat, és ez a negyedik stúdióalbumuk. A basszusgitárt nem kisebb név kezeli, mint a számtalan együttesben tevékenykedő Steve DiGiorgio; a dobokat Asgeir Mickelsen (Borknagar, Ihsahn, Spiral Architect) üti, a gitárosok Daniel Olaisen (Blood Red Throne) és az énekesi teendőket is ellátó Øyvind Hægeland (Spiral Architect, ex-Arcturus). Impozáns névsor, nem? Az all-star formációk gyakori betegsége, hogy a sok kiváló zenész magányosan villog, a végeredmény pedig technikailag hibátlan zenei maszturbálás, unalmas számokkal és random dalszerkezetekkel. Ha nem is lett korszakalkotó a Momentum Shift, szerencsére itt szó sincs erről.

A zene progresszív thrash/death metál, thrash/death énekhang nélkül – erre később még visszatérek. Természetesen elég technikás, különösen ami a ritmusszekciót illeti. DiGiorgo összetéveszthetetlen basszustémái itt sem maradhatnak el: jól előre került a keverésnél, ami igen örvendetes, hiszen élmény hallgatni amit játszik. Ez a gyakran elhanyagolt hangszer DiGiorgo kezében önálló életet él. Bár a dalokat nem ő írta, hanem egytől egyig Olaisen, a zene erőteljesen idézi a kései Death-t (a Noble Questben olyan témák vannak, amelyek már kissé gyanúsak is), a Control Denied-ot, és néha a Cynicet (Sickening World). Az ilyen felsorolások negyedik tagja az Atheist szokott lenni, de nem, nem különösebben atheistes a zene. Itt mindjárt jön a kötelező megjegyzés: másolásról szó sincs, fontos különbségek is megfigyelhetők. A zene közelebb van a hagyományos power/thrash metálhoz, és nemcsak az énekhang miatt. Néhány rész Digiorgo egy másik bandájára, a Sadusra emlékeztet (Nothing Is Forever, Forming Humans), a gitárszólók pedig nem kapnak olyan központi szerepet, mint az említett zenekarokban – persze azért van néhány nagyon szép villanás, pl. a Forming Humans-ben.

Nagyon jó refrének vannak a dalokban, több közülük kimondottan karakteres, emlékezetes lett. Ez a zene power metálos élét emeli ki, nem az öncélú technikázás van a középpontban; ez mindenképp előnyére válik az albumnak. Így pl. kiemelhető a Vast, amely egyébként is a leggyorsabban megszerethető, leglendületesebb, leginkább lineráris vezetésű dal lett. Nyomokban keleties dallamok is előkerülnek, a Sickening World-ben és a Slaves-ben. Igen élvezetesek lettek, és Hægeland énektémái nagyon ülnek ezeknél a részeknél. A leglényegesebb eltérés a párhuzamként felhozott zenekarokhoz képest mégis az ének: a durva vokál a Death feldolgozást kivéve teljesen hiányzik, Hægeland végigénekli az egész lemezt. Én nem békültem ki teljesen a hangjával. Félreértés ne essék, Hægeland remek énekes, és a Spiral Architecthez jól passzolt a hangja. Ide viszont szerintem valami más kellene. Nem azt mondom, hogy rikácsolja végig az egész lemezt mint anno Schuldiner, de ez a viszonylag magas fekvésű (azért sikoltozásba szerencsére nem megy át) power metálos éneklés nem ideális ehhez a gyakran azért elég agresszív zenéhez. Sokkal inkább el tudnék képzelni ide egy mélyebb tartományban mozgó, súlyosabb orgánumot, mint amilyen Warrel Dane-é a Nevermore-ból. Az énektémák, a dallamvilág egyébként is hasonlít a Nevermore-ra, úgyhogy nem véletlenül hivatkozom rá.

Az album kicsit leül a második felében. A hangsúly azon van, hogy csak egy kicsit – azt túlzás lenne mondani, hogy töltelékek következnének, de van azért néhány kevéssé karakteres, felejthető téma. Utolsó előtti tételként megtalálható a Death Symbolicja is, fölöttébb érdekes tiszta énekkel hallani. Egyébként Hægeland itt énekel a legkarcosabban – kár hogy nem használja gyakrabban ezt az erőteljesebb stílust -, és egyébként is nagyon jó fantáziával talált ki énektémákat, kórusokat a nótába. (Steve DiGiorgo pedig bizonyára örült, hogy feljátszhatja ezt az eredetileg nem a klasszikus felállásban rögzített Death nótát.) Ami a hangzást illeti, az kristálytiszta, de súlyos. Az a benyomásom, hogy néhányan már sterilnek fogják találni, de ami engem illet, ebben a műfajban díjazom a nagyon tiszta hangzást. Igen erős lett ez az album. Nem lesz olyan klasszikus, mint az utolsó két Death vagy a Control Denied, de elsőosztályú, minőségi muzsika, nagyszerű zenészektől. Aki kedveli ezt a stílust, nem fog benne csalódni.

Tracklist:

1. Redesign Fear
2. Nothing Is Forever
3. Sickening World
4. Noble Quest
5. Forming Humans
6. Vast
7. Slaves
8. Symbolic (Death cover)
9. The Universal

Pontszám: 8.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár