Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.schelmish.de
Kiadás éve: 2009
Stílus: Medieval Punk / Metal
A német zenekar tizenegy éve alakult, ezalatt pedig jópár felvétel látott napvilágot tőlük. Legutóbbi anyagukon nyolcan játszanak: Daniel San (gitár, 12 húros gitár, buzuki, vokál), Der Hai (basszusgitár), DesDemonia (dudák, buzuki, vokál), Dextro (dudák, gitár, citera, vokál), Luzi (dudák, buzuki), Picus von Corvin (szintetizátor, billentyűs hangszerek, dahol dob, ütőshangszerek, vokál), Rimsbold (vokál, dudák), Samtron (dob, ütős hangszerek). A zenekar magát középkori rock/punk/metal kategóriába sorolja, hát lássuk, mit is rejt a 14 számos korong!
A nyitó dal a Bist Du Berei címet viseli. Igazából itt egy ütős hangszerekre, szintetizátorra és effektekre épülő dalt hallhatunk, amelyet elkezd a gitár is színezni. A német nyelv nem zavaró annyira, kicsit a zenei szerkezet a gothic/industrial felé hajlik, de ezt sem lehet egyértelműen kijelenteni. A Boulevard már metalos lendülettel vág bele, vicces szöveggel az elején, a zene meg kissé olyan, mintha egy Nena szám feldolgozását hallgatnám metal köntösben:) Vidám kis bulizene, fesztiválokon, koncerteken el tudom képzelni, a tömeg biztos megmozdul rá!
Az Überladen már gazdagabb fúvós hangszerekben, köztes elegyet képez az industrial jegyekkel is ellátott metal alapokkal. Mozog, vibrál, a színek egybeforrnak, a hangszeresek témái jól követik egymást, a játék precíz, pontos, és némi egyedi íz is felfedezhető. Kiemelkedik a közepes nóták közül mindenképp, zenei tartalma sokrétű, izgalmas.
A Too Late angol nyelven énekelt dal. Zeneisége a korábbi számokat követi, de igazából azokhoz képest igazán gyenge. Tele suta sablontémákkal, egyedül a fúvós hangszerek dobják fel valamennyire. A címadó Die Hässlichen Kinder egy vidám punk nóta, tele fúvós atmoszférával. Végig pontos játékot hallhatunk, csak egy hang miatt újra és újra behalkul egy-egy részen a dal, hogy az elmondja német nyelvű, rövid szövegét. Elég kiábrándító ez a közjáték benne. Maga a zene nagyon jól eltalált és összerakott darab, jól szól minden hangszer, a hangulata is kellemes.
A For The Clansmen ütősök és fúvósok játékával kezdődik, olyan egyveleget képezve, amely egyből más irányba tereli az eddigi utat. Más ez a dal, nem sokban, de mégis. A metal alapok helyett az említett ütős/fúvós szekcióra épül a szerkezet, ezt színezi (épp halványan) egy kis vékony gitártéma. Na ez már valami, ezen a vonalon akár tovább is lehetne haladni.
Az 1212 ismét egy más hangulatot hordoz – ez már metalos, tele keleti hangulatvilágú színezésekkel. Az ének ismét német nyelvű, és jobban is fekszik ezeken a vastag metal alapokon, mint az előző dalok szerkezetén eddig. Kidolgozott, egységes felépítés, könnyed de ugyanakkor súlyos játék, beinduló vibrálás. Jó kis lassú eresztés, hát igen, ez is kellett. A Blahsucht egy jó próbálkozás, de sajnos semmi több. Vannak ötletes részek, kellemes meglepetések, jó verzedallamok, de igazából érződik rajta a kidolgozatlanság, olyan, mintha csak épp összerakták volna, és jó lesz ez alapon felrakták volna a korongra. Ennél azért többre képesek. A Goresh elektronikus alapjai alapján már csak azt tudom bevezetésként írni, hogy ennyi idő után illik megtalálni a saját hangot…jó ez a track, nincs ezzel baj, hiszen az ütősök/fúvósok színezte elektronikus alap nem rossz, csak épp nem értem a bandát, hogy most mit is akar képviselni, mindenesetre a témák megállják a helyüket, jó hangulatot teremtenek.
A Sommer meg inkább egy pop-rock-os alapokkal rendelkező darab, amit szintén színeznek a fúvós hangszerek, de ennyi minden keveredése után (mert lassan reggae-be fordul a zene) már nehéz elhinnem a banda identitását, amit hallunk, azt sok más banda is eljátszotta már, és jobban is. Nem értem tényleg ennek mi helye itt. A Strangers is olyan már, mintha a lemez vége felé kifutottak volna a szuszból és az ötletekből. Itt is elektronikus hangzás keveredik a metal témákkal, jól is szólnak nagyrészt, de csak sablon ez is, semmi újító nincs benne, mint a lemez eleji nótákban például. Szóval felemás érzéseim vannak, mást nem írhatok: kissé lapos.
A következő track a Sag Nur Ein Wort címet viseli. Érdekes, hogy ez egy lírai hangvételű dal, mégsem üt el annyira ez a szimfonikus betétekkel is tarkított szerkezetű szám a többitől olyan élesen, mint pl. a Sommer. A kompozíció élesen melankolikus hangvételű, benne bujkál az ősz a hangokban, amik elterülnek szépen lassan a táj fölött. A gitárszóló érdekes hangulata csak plusz az egészhez, ez a keret és ez a kép nagyon is összepasszol, ez az egyik legmagasabban kiemelkedő dal az albumon.
A Mosaik is egy metal riffekkel jobban tarkított darab, amiben van spiritusz, a témák fele jó, ötletes, a másik fele kissé sablonos, de végig precíz játékot hallgathatunk, és a hangulata is elég jó, csak épp egy pici csiszolnivaló maradt még – egyes részek erősebb kíséretet kaphattak volna, kiemelést, hogy érvényesüljön a hatásuk, ilyen pl. a refrénrész is. Az utolsó dal megint csak egy soft rockos dal, rádióbarát, jól szól, finom témák érlelődnek benne, de megint csak nem értem a mikéntjét a lemezen, a Für Euch korrekten van összerakva, jól szólnak a harmóniák, megszólal az egész, ahogy kell, csak nem egy ilyen közegű lemezre való.
Nem is tudom, hogyan tudnám összegezni a hallottakat. Igazából nem mondhatom azt, hogy rossz, mert a 14 track közül cirka a fele jó, ötletes, ígéretes. A másik fele meg vagy egy nagy sablon csak, vagy pedig csak egy kis munka fért volna még rá. Hallgassatok bele, és döntsétek el!
Tracklist:
1. Bist Du Bereit
2. Boulevard
3. Überladen
4. Too Late
5. Die Hässlichen Kinder
6. For The Clansmenű
7. 1212
8. Blahsucht
9. Goresh
10. Sommer
11. Strangers
12. Sag Nur Ein Wort
13. Mosaik
14. Für Euch