Kiadó: Candlelight Records
Weboldal: www.searbliss.hu
Kiadás éve: 2012
Stílus: Atmospheric Black Metal
Brief Sum: The seventh and the best album so far! Forget about what you’ve heard and prepare for something totally new a much darker album. Strongly suggested!
A hazánkban és már külföldön is jól ismert Sear Bliss, jövő év elején dobja ki újdonsült, sorban a hetedik nagylemezét, hogy a rajongókat elkápráztassa és még több hallgatót nyerjen meg magának. Nagy változás történt a zenekar életében, és Nagy András által vezetett horda új setét fényben pompázik. Akik nagyon is jól ismerik a zenekar munkásságát, és a facebook-on közzétett nóta után megtalálták az állukat, tisztában vannak vele, hogy az SB egy totálisan más irányba kezdett el haladni. Nos hölgyek és urak, fiúk meg lányok, ha jellemeznem kellene a lemezt, akkor két jelzővel tenném: merész, zseniális.
Progresszív mint az atom (bármennyire is gyűlölöm ezt a szót leírni, de ez van), és marhára más hangulata van a lemeznek. Talán, hogy könnyítsem a körülírásra éhezőket, a következő zenekarok hatásait venném szemügy elé: Arcturus, Opeth, Diabolical Masquerade enyhe Borknagar és társai. Na de ezek csak körülírások, a zene ezektől a zenekaroktól totál más ízben és körülmények között lett megírva, prezentálva satöbbi. Igen, annyira idegen az egész, de mégis Sear Bliss. Jellemzően szaggató riffek, és dobtémák vannak (PROGRESSZÍV!), érdekes fordulatok is akadnak dögivel, s mindezeket nagyon sötét csomagolással dobják piacra a srácok. Próbálom szavak formájába önteni mindazt amit átéltem ezzel a lemezzel, hiszen 16-17 éves koromban találkoztam a zenéjükkel, és első lemezem tőlük a Grand Destiny volt, és bizony a mai napi meghatározóak számomra, nehéz leírni azt az utazást, azt az élményt amit kaptam tőlük. Nincs semmilyen elfogultság, be kell látnunk kedves nagyérdemű, hogy az SB hetedik lemeze durván beütött. A The Arcane Odyssey lehetett volna több is, mint a Glory and Perdition, mert nagyszerű témák voltak a lemezen, mégsem emelkedett ki annyira mint a Glory… és mondjuk a Haunting lemezük – persze mindegyik korongnak külön atmoszférája van, na de akkor is.
Azért az SB is egy kicsit óvatosabban kezelte a mostani újításokat, hiszen azért vannak páran, akik nehezen barátkoznak meg a progresszív irányzat fűszerezésével (már megint), nekik sem kell aggódniuk, ha a Deathspell Omega adja az érzést egyeseknek (avantgarde? progresszív?) könnyen megbarátkoznak majd ezzel a koronggal. Az új harsonás megoldások pedig hát… nem lövöm le a „poént” szintén hozzávágnám izomból a zseniális jelzőt, használva mint definíciót.
Örülök, hogy Csejtey Csaba visszatért a zenekarba (imádtam az arcfestéseit, éljen a panda arcfestés \m/) és hogy Nagy András képes volt „újrakezdeni” a zenekart. Nagyon tetszik ez az irányvonal, ez az újítás, és reménykedem benne, hogy a jövőben sok ehhez hasonló, minőségű anyaggal kápráztatnak el minket. Szép volt fiúk!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. The Eternal Quest
2. Ballad of the Shipwrecked
3. Great Cosmic Disorder
4. A Lost Cause
5. The New Era of Darkness
6. There’s no Shadow without Light
7. Entering the Seventh Gate