SEAR – Lamentations of Destruction

Kiadó: Dynamic Arts Records

Weboldal: www.officialsear.com

Kiadás éve: 2007

Stílus: Death / Black metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

Soha nem hallottam még erről a fiatal finn együttesről, ami kár, mert elég jól nyomják. Pusztító, brutális death metáljukba jó adag black hatást kevernek, az eredmény pedig méregerős, sötét, igen hangulatos zene.

Már a blastbeattel indító intro is intenzív zenét sejtet, és az ezután berobbanó Pedon Käsky (az album egyetlen finn nyelvű nótája) valóban kegyetlen darál. A folytatás is hasonlóan erős; hol szélvészgyors, hol a középtempó felé tendáló dalok sorjáznak, és mindezt változatosan. Bár a megjegyezhetőségtől azért messze állnak ezek a szerzemények, a zene nem mentes a dallamoktól, a nordikus black metál trilláktól sem.

A hangszeres teljesítmény kiváló. A nagyon erős ritmusszekciót hasonlóan jó gitárosok egészítik ki, akik az őrlő death metálos riffekben, és a blackes reszelésben egyaránt otthonosan mozognak. Az énekhang is magán viseli mind a két stílusjegyet, a mély hörgést és az acsarkodó károgást váltogatva. Ez azonban nem minden, pl. a Fire & Death-ben leginkább csatakiáltásra emlékeztető vokált produkál (ami a szólóval együtt némiképp a Bathory-t idézi), a Destinationben pedig dallamos üvöltést.

A (vélhető) hatások között több együttest is meg lehet említeni, köztük a Belphegort, a Behemothot, az Immolationt, a Necrophobic-ot és a Zyklont. Ez azonban abszolút nem másolást jelent, a zenekar egyedi arccal rendelkezik, a jól ismert, nem különösebben forradalmi zenei elemeket ügyesen gyúrták össze úgy, hogy az eredmény érdekesnek hasson.

Amellett, hogy a zene magas minőséget képvisel, az albumon való elhelyezésük is jól át lett gondolva. Hogy a darálás ne legyen fárasztó, a közepére illesztették be a másfél perces “Purgatory” címre hallgató átkötőt, majd kettővel később az album legszellősebb, egyben leginkább black metálos tételét, a Violation of the Soult.

A hangzás pont jó, nagyon arányosan és természetesen szól minden. A basszus is jól kivehető, de nem nyomja el a zenét, mindvégig a gitárok dominálnak. A dobhangzás a leginkább black metálos, de ez nem jelenti azt, hogy a háttérben zörög.

Néhány szám kicsit gyengébb, mint az album húzó trackjei, de ez így is egy igen erős album. A súlyos, de valamennyire dallamos death / black kedvelőinek mindenképp ajánlom.

———————

ENGLISH VERSION:

I’ve never heard of this young Finnish act, which is a pity, for they pretty much kick ass. They inject a great deal of black influence into their devastating, brutal death metal, and the result is venomously mighty, dark, and quite atmospheric music.

Even the intro, starting with blastbeats, foreshadows a fairly intense music, and the then exploding Pedon Käsky (the only song in Finnish on the album) grinds ruthlessly indeed. The follow-up is also strong enough; songs sometimes at light speed, at other places midpaced, and all this with variance. Though far from being memorable, the music is not devoid of melody and Nordic black metal quavers.

Instrumental performance is excellent. The very strong rhythm section is supplemented with a similarly good pair of guitarists who are familiar with crushing death metal riffs and blackish shredding alike. The vocals show signs of both genres, combining deep growls with vicious grim vocals. That’s not all, however; in Fire & Death, for example, the vocalist produces vocals reminiscent of battle cries (that, along with the solo, somehow resembles Bathory), and melodic roaring in Destination.

Many can be mentioned among the (presumable) influences, including Belphegor, Behemoth, Immolation, Necrophobic and Zyklon. But this absolutely doesn’t mean xeroxing, the band does have a unique face. They’ve managed to forge well-known and not particularly revolutionary elements into one piece so that the result sounds interesting.

Besides the fact that the tracks represent high quality, their ordering on the album is also thought through well. In order for the grinding not to become too tiresome, they fit in the middle an about-1:30 long interlude titled “Purgatory”, and two tracks later the airiest and most on the black side piece, “Violation of the Soul.”

The production is just good, sounds proportionate and natural. The bass is well distinct but doesn’t oppress the music, which is guitar-dominated throughout. What is most black metal is the drum sound, which doesn’t mean that it clatters in the background.

Some of the songs are a bit weaker than the leading tracks, yet this is a really strong album. Definitely recommended for fans of heavy but somewhat melodic death / black metal.

Tracklist:

1. Intro
2. Pedon Käsky
3. One Throne
4. Destination
5. Interlude
6. Heaven Ablaze
7. Fire & Death
8. Violationof the Soul
9. Weeping Flesh
10. The Burning
11. Hate and Scorn Crowned with Horns

Pontszám: 8

Szólj hozzá!