SEVENTH ANGEL – The Dust Of Years

Kiadó: Bombworks Records

Weboldal: myspace.com/seventhangelofficial

Kiadás éve: 2009

Stílus: Thrash / Death Metal

 

(scroll down for English Version)

 

A még 1987-ben alakult angol zenekar – Ian Arkley (ének, gitár), Mark Broomhead (basszusgitár), Simon Bibby (gitár), Tank aka Andrew Thompson (dob) – idén jelentette meg sorban (“Seventh Angel” és “The Rehearsal Demo” demo 1989, “Heed The Warning” demo és “The Torment” CD 1990, “White Metal Warriors – Last Ship Home” CD 1991, “Lament For The Weary” CD 1992, “Heed The Warning – live” best of /compilation CD 2005) nyolcadik kiadványát, ebbe hallgathattunk bele.

A nyitó Chaos Of Dreams karcos hangokkal oldja fel a csendet. A progresszív betétekkel is átszőtt zenei szerkezet különböző stílusjegyeket hordoz magában, olyan mintha némi doom-ot, és death metalt vegyítenének a fiúk a vegytiszta thrash metal hangulatával. Persze ettől szólal meg úgy, ahogyan. A tiszta énekes refrénrészek, és a hörgős énektémák itt ugyanúgy megtalálhatóak, úgy látszik, tudnak még a fiúk mit az asztalra letenni. A The Turning Tide folytatja a sort, egy finom gitárrésszel indítva. Sokat merítenek a fiúk a ’80-as évek zenei gyökereiből, mindezt azonban modern köntösbe öltöztetik, ami a hangzást illeti. A témák ívelten követik egymást, itt is jól átgondolt alapokra épülnek a tisztára forrott hangok, az ének is sokszínű marad. A tempó átlagos, de ezzel abszolút semmi baj – így is nagyot szól. Az Exordium súlyos hangjai szinte alámerülnek a pokolian sötét vizekbe, hogy onnan törjenek újra és újra a felszínre. A lassú tempó mellett sem veszik el a dinamika, a gitárriffek jól ülnek a helyükön, a kiállásos betét pedig csak rádob egy adaggal minderre. A ritmushangszerek pontossága és az ének változatossága itt is kiemelkedően nyilvánul meg, egyedivé téve a zenét.

A Weep Not For Us pörgős témavilága kőkemény hangokkal durvul, az ének mély hangjai átölelik ezt a pusztító keveréket, amelynek fekete színei elöntenek mindent. A morbid hangulat erős, a hangszeresek precíz játéka lesújt, és magával ragad. Nagyon jól összerakott dal ez, ahogyan az eddigiek is. Az Abélard and Heloise gótikus templomi kórussal indul, amire jön egy alap bevezető szöveg, majd bekapcsolódik egy lazább gitártéma kellemes zsibongása. Ez a sejtelmes, melankolikus tétel eltart egy jó ideig, de nem válik unalmassá. Egy haragos énektémával bejön a többi hangszer is, és egy jó kis szaggatott, monoton ütemsorral zúzzák le a fejeket…kísérteties a folkos színezetű dal. Az In Ruins már egy újabb visszafordulás – egy jól kitalált kezdettel, enyhén progresszív ízzel megáldott témavilágból váltanak át egy lassabb ütemű, kemény énekkel vértezett részbe, majd egy érdekes fordulattal vissza, és így tovább. A váltások nagyon jók az egyes dallamsorok között, a dinamika egységes végig. A Lamentations egy elvarázsolt képpel kezd – árnyaltan lebegős, hideg hangulat, dallamos énekkel, majd jön egy karcosabb váltás, egy karcosabb témavilággal és énekkel. Sötét felhőt fúj a szerkezet mezője fölé a szél – hirtelen feszültebb lesz minden, és érezni a közelgő vihar illatát, ebben a felfokozódásban, majd tisztulni látszik az ég, de a pokoli erők nem hagynak csak úgy kicsúszni a kezük közül.

A The Raven Sky sem feltétlen a thrash metal hangzásvilágát képviseli, ahogy az album utóbbi egy-két száma sem. Van benne egy extravagáns plussz, ami a doom jegyeit idézi a ’90-es évek közepe tájáról. De mégsem egyszerű kópia az egész – ez nagyon is egyedi szám, minden előjel ellenére, hiszen a progresszív hatást itt sem nélkülözi a felépítmény. Dallamos és keményebb énekben itt is részünk lehet, a karakteresen feszülő, simuló vagy durvuló témák fölött. Nagyon jól vannak kitalálva az egyes betétek is, érződik, hogy megdolgoztak a fiúk rendesen azért, hogy korrekt lemezt tegyenek az asztalra.
A záró Oswiecim akusztikus hangzással építi fel a szerkezet hangulati egységét, az inkább heroikus beszéd, mint ének feloldja az egész melankolikus hangulatot, és a szférák fölé emeli. A könnyed hangok közé egyszerre egy folyamatos zúgás keveredik, a többi pedig eltűnik, mintha ott se lett volna. Hideg lesz és sötét. Van még élet? Beteg és nem kiszámítható fordulat. Csak ajánlani tudom minden zenerajongó számára – hallgassatok bele, nem hagyható figyelmen kívül.

———————–

ENGLISH VERSION:

This English band was formed back in 1987. The members are: Ian Arkley (vocals, guitar), Mark Broomhead (bass), Simon Bibby (guitar), Tank a.k.a. Andrew Thompson (drums), they has come out with their new, eighth release this year, after Seventh Angel, The Rehearsal Demo, 1989, Heed The Warning demo, The Torment CD, 1990, White Metal Warriors – Last Ship Home CD, 1991, Lament For The Weary CD 1992, Heed The Warning – live best of/compilation CD, 2005. I’m reviewing their new release.

The opening song, Chaos Of Dreams breaks the silence with scratchy voices. The musical frame also contains some progressive elements, thus it has a bit doom and death metal atmosphere next to the basic, pure thrash metal. But this doesn’t spoil the sounding. The clean vocal chorus sections and the growly vocal themes can also be found, these boys can still compose some great music for us. The Turning Tide follows the path, starting with a smooth guitar sections. The guys constructed their music mostly upon the trends of the 80s musical style, but they put this into a modern version, as for the sounding. The themes follow each other in a sweep round, the bases are well constructed, the well-established voices suit them finely; the vocals also remain various. The tempo is average, but there’s nothing bad about it – it sounds well this way, too. The heavy voices of Exordium seem to sink under the evil dark water surfaces, to erupt again again from there. The dynamics aren”t lost despite the slow tempo, the guitar riffs are well places, the section with the protrusion also improves the song. The accuracy of the rhythm instruments, the variousity of the vocals culminate there, making the music unique.

The whirling themes of Weep Not For Us have some brutally heavy voices at the beginning, the deep voices of the vocals embrace this killing world, flooding everything with this black atmosphere. This brutal atmosphere is strong, the accurate play of the instruments crushes us, grabs us. A well constructed song again. Abélard and Heloise starts with a goth church choir, floowed by a base introduction speech. Then comes a softer guitar theme with its smooth play. This mysterious track lasts quite long, but it doesn’t become boring. With a raging vocal theme, all other instruments enter the song, too. A monotonous, staccato range of beats follow this, it crushes us with its frightening atmosphere, which leans a bit to folk. In Ruins is another turning point. The intro was a good idea of it. From a progressive-like theme world they change to a slow beat section, where there are heavy vocals. These two parts are fluctuating there, they follow and follow each other. Between the melodies, the shifts are very good, the dynamics are flat from start to end. Lamentations enters with an enchanted image view – a shady, floating, cool atmosphere with melodic vocals. Then comes a more scratchy change, with a more harsh theme world and vocals. Above the field of the frame, the wind blows a dark cloud, everything gets strained, we can feel the arrival of the storm, its smell, in this sequence, but then, the sky starts to lighten, but the evil forces seemingly don’t want to retreat from there.

The Raven Sky also doesn’t really have a true thrash metal sounding, like the previous songs of the albums. There’s some extravagance in it, which is like the doom of the mid ’90s. But it”s not a simple copy of it. A very unique song, despite all prejudices, we can also find there the progressive effects. There are more melodic parts, but we can also notice heavier vocal sections as well, between the characteristicly strained, embracing or trashing themes. There are some very good effects, very good sections, we can feel that they were working hard to come out with a decent CD.
The closing song, Oswiecim builds the atmosphere of the frame with an acoustic sounding. The vocals are rather a heroic speech, it makes the gloomy atmosphere fade, rising it above the spheres. Between the smooth sounds, we can notice a constant rumbling then, the other sounds disappear with the time completely. Everything becomes cold and dark. Is there any sign of life? A sick and unexpectable change. I can strongly recommend this album to all music fans. Take a listening of it, this CD can’t be neglected.

Tracklist:

1. Chaos of Dreams
2. The Turning Tide
3. Exordium
4. Weep Not For Us
5. Abelard and Heloise
6. In Ruins
7. Lamentations
8. The Raven Sky
9. Oswiecim

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Seventh Angel Interjú

ash (a/d/sly)

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár