Kiadó: Dark Essence Records
Weboldal: www.shiningasylum.com
Kiadás éve: 2013
Stílus: Black Metal
Brief Sum: Again, they have managed to conjure depressingly ruthless and disturbing music on the disc. Which is acts a bit different, than the last ones. It mercilessly crushes every last bit of dream and joy in life, therefore those with a faint of heart should stay clear away from it.
A svéd „depresszív black metal”-os Shining nem csak Niklas Kvarforth énekes megosztó személyiségének köszönheti sikerét (reklámértéknek nem rossz, bár soha nem derül(t) ki, hogy mennyi is a valóságalapja az ő elme zavarának vagy „rémtetteinek”). Sikerüknek titka inkább az egyedien és mindig magas színvonalon elővezetett lemezeiknek minőségében keresendő. S számomra ez az, ami igazán számít. Egy Shining korong meghallgatásának nem csupán zenei értéke van, hanem annál sokkal mélyebben hat az emberre. Elborult, embergyűlölő, sötét muzsikájukba elmerülve nem nagyon találni kiutat, és a felkészületlen zenehallgatót bizony mélyen maga alá temetheti.
Mostani cikk tárgya pedig egy újabb érdekes koncepcióval elővezetett Shining album a „8 ½ – Feberdrömmar i vaket tillstånd”. Ezen alkotásra a kétezres évek elején készült dalokat vették most fel, egészítettek ki (szám szerint hatot), melyeknek feléneklésével más-más énekest kértek fel kiknek szabad kezet adtak. A névsor a következő : Famine (Peste Noire), Csihar Attila (Mayhem, ex-Tormentor), Pehr Larsson (Alfahanne), Gaahl (Godseed, ex-Gorgoroth), Maniac (ex-Mayhem). Nem gyenge. S hát mit is kaphatna az ember a zenétől ezektől az „énekesektől”? Hát azt, ami elvár. Ennek az ezelőtti Shining albumhoz nem sok köze van. Itt tiszta éneket és szellős elmélyülős zenei megoldásokat nem fogsz hallani (talán csak az utolsó tétel kivétel ez alól). Csak is tömény, nyomasztó, beteg, pusztító fekete fémet. Nyers, ráspolyos hangzással, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A zene szinte egy átláthatatlan masszaként támad az emberre és az énekesek sem fogják vissza magukat. Persze Niklas is kap egy tételt és hát nem hazudtolja meg önmagát. Persze a mi Attilánkat sem kell félteni a magyar nyelvű dal egy igazi kuriózuma a lemeznek.
A hat tétel lecsengése után szavakba nehéz összefoglalni az ember érzéseit. Nyomasztóan kegyetlen és felkavaró zenét sikerült most is lemezre tenniük. Ami most kicsit másképpen hat, mint az ezelőttiek. S cseppet sem fényes a helyzet ez egy még súlyosabb zenei támadás, mely az élet minden apró örömét és fényét kegyetlenül eltiporja, s ezáltal, labilis lelkületűek messziről kerüljék el. Viszont aki bírja az ilyesmit, annak kötelező!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Terres Des Anonymes
2. Szabadulj Meg Önmagatól
3. Ett Liv Utan Mening
4. Selvdestruktivitetens Emissarie
5. Black Industrial Misery
6. Through Corridors Of Oppression