Megvan az a jelenet Tarantino (vagy bármelyik hasonszőrű rendező) filmjeiből, hogy a nagy mészárlás előtt a főhős bemegy valamelyik senki földjén álló kocsmába, ahol irreálisan nagy számban, szinte egymás hegyén hátán ülnek a tökéletesen életunt, kissé delíriumos állapotban lévő marcona kinézetű vendégek, akik jobb elfoglaltság hiányában tekintetüket a semmibe meresztve bámulnak maguk elé, miközben a háttérben szól egy ehhez a hangulathoz maximálisan passzoló szomorkás muzsika? Na szóval, ha elindítod a zalaegerszegi „one man band” Sír Your Star Will Collapse című debütalbumát, azonnal be fog ugrani mire gondolok!
Úgy hiszem a Covid-járvány mentális-pszichés hatásait még hosszú ideig emlegetni fogja a világ. A magam részéről ennek tudom be az utóbbi évek irdatlan metálzenei dömpingjét, ami nap nap után szinte ömlik ránk az internetről. Bevallom soha nem gondoltam, hogy ebből a zuhatagból egyszer majd hosszabb időre pont egy hazai depressive rock/black metal projektnél ragadok le, mivel a fekete fémnek ez a párosítása nem tartozik a kedvenceim közé.
De kanyarodjunk kissé vissza a hasonlatomhoz. Valamiért engem mindig érdekelt, miért gyűlt össze ennyi elfásult figura a világ végén ugyanabban a kocsmában. Nyilván a zene miatt! A Sír ebben a tekintetben sem cáfol rám. Limitált példányszámban megjelenő CD-jük 6 számának 40 perces játékideje tökéletesen hozza a pokolian lassú, minimalista hangszerelésű füstös kocsma-rock hangulatot (valójában ez inkább csak asszociáció révén kapcsolt atomszféra), időnként megspékelve néhány black-es sikollyal és pszichedelikus szintetizátor hanggal. Aki kedveli az efféle, kivételes zenei hangzást az garantáltan nem fog csalódni a Your Star Will Collapse-ban.
A számok jól felépítettek, így máris az első dal az önkritikáról, avagy annak hiányról írt Cryptic Affinity egyszerű, piszkos hangzása és a karcosabb, morzsáiban akár blues-ra hajazó egy-két morgással megspékelt torokhangú vokálja, menten megidézi a melankolikus hangulatot. A szám gyorsabb ütemre váltó végjátéka pedig élő felvétel benyomását kelti. Az őrlődő lélekről írt Your Star Will Collapse elődjénél jóval változatosabb. Egy post rockos felvezetőt követően érkezik a jazzes betét különlegesebb dobjátékkal és halk gitárral, hogy azután a teljes megszólalás kalapáló rockba hulljon vissza. Minderre ügyesen rátelepszik az énekes füstös hangja és a háttérben is fel feltűnik időnként egy baljós billentyűhang. A track kozmikus lezárása után nem sok idő marad a szorongásra, mert máris lassú, ámde markáns ütések kíséretében azonnal érkezik a tehetetlenségről és az együttérzésről szóló Devour, amiben elsősorban a titokzatos kilétű Leiru éneke igazán emlékezetes.
A Machine Pleasure-ben a kiüresedett és testiséggé silányult emberi kapcsolatok cinikus kritikáját kapjuk rosszmájú vokállal és kiemelkedő gitárművel, ami szerény véleményem szerint túl kevésszer brillírozik a lemezen (olyannyira, ha nem lenne a kirívóan technikás ének, az alkotás többször keltené a vontatottság érzését). Itt azonban van egy ügyesen visszatérő riff, azonfelül becsúszik itt ott néhány szólótöredék is. Ilyen, ha a Sír érzelgősebb? Nekem bejön! Nade az album forog tovább, és következik némi visszapillantás az ír mitológiába. A Song of Amergin Part.2, lényegében Amergin Glúingel bárd énekének parafrázisa. Ha megfelelő az olvasatom, a Sír a költeményt metafizikai síkon értelmezi és egyrészt teremtés-versként adja elő, másrészt a tudat játékaként mutatja be. Az öblös gitár és a dob szinte végig monoton ütemben hallhatók és a vokálhoz képest puritán hangképet mutatnak. Nincs ütemváltás, a közel tíz perc egyenletesen ballag végig. Végezetül vessünk egy utolsó pillantás a képzeletbeli kocsmánkra, ahol minden megtörtént, aminek a forgatókönyv szerint meg kellett esnie, ezért elsötétül a képernyő, peregni kezd a szereplők névsora, indul a Weak and Arrogant. A Your Star Will Collapse legdallamosabb opusa, a zárótétel. A reményveszettség állapotából visszarántó, pozitív egzisztenciális üzenetet közvetítő műben a dallam, az erő és a tettrekészség kéz a kézben járnak a rock-os hangzással.
Még nem ejtettem szót az elsőrendű borítóról, ami JR Korpa munkája.
Befejezésül azt tanácsolom, felejtsd el a gondjaid, ülj ki az erkélyre vagy a ház elé, bonts egy üveg ír whiskey-t, esetleg gyújts rá, azután add át magad a Sírnak, ők pedig megéneklik a problémáid feltehetően jobban, mint ahogy azt magadtól bármikor ki tudnád fejezni. Magas ajánlás!
Kiadó: Sun and Moon Records
Kiadás éve: 2023
Stílus: Depressive Black Metal
Web: facebook.com/kryptagonist
Tracklist:
- Cryptic Affinity
- Your Star Will Collapse
- Devour
- Machine Pleasure
- Song of Amergin Part.2
- Weak and Arrogant
Pontszám: 9,5