Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: www.sfu420.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Death metal
Brief Sum: Perhaps it doesn’t fit into the best albums of the year, however the band managed to take a small step out from the shadows. Those who have liked the music of „S.F.U.” will get a really massive album from the band.
Sohasem gondoltam volna, hogy még egyszer Six Feet Under lemez hallgatására adom a fejem. Pedig a zenekarral való kapcsolatom a kezdetekben kifejezetten jó volt. Csináltak két nagyszerű lemez a „Warpath”-ot és a „Maximum Violence”-et. Ám ami utána következett azt jobb nem is emlegetni. Jöttek az olyan lapos lemezek, mint a „True Carnage” vagy a „Commandment”, hogy a borzalmas feldolgozáslemezekről ne is beszéljek. Ennek következtében ki is ábrándultam Chris Barnes zenekarából. Viszont mostanában valami föld alatti jelnek köszönhetően, mégis csak elkezdtem érdeklődni az új S.F.U. mű iránt, hátha ennyi év böjtölés után rákapok újra az ízére. Most már szinte számolni sem tudom, hogy hányadik lemeze ez a csapatnak, mindenesetre a címét „Undead” elolvasva és a borítóra ránézve, elkezdtem reménykedni, hátha valami csoda folytán visszatér a zenekar a helyes útra. Reményeim abból is táplálkoztak, hogy új arcok is érkeztek a bandába, így nagyobb eséllyel valami kis előrelépés történik a zenei hozzáállás terén.
S láss csodát, a lemez tizenkét dalát végighallgatva, ha nem is esett le az állam, de az ezelőtti próbálkozásoknál nagyságrendekkel jobban sikerült az „Undead”. Mondom is , hogy miért. Egyrészről végre „Barnes bácsi” nem próbál nevetségesnek ható hangokat kipréselni magából, hanem azokat a mély gyomorból jövő hörgéseket preferálja, ami igazán megy neki. Másodszor a nótákba hallható riffek Six Fett Under mércével mérve talán az eddigi legváltozatosabbak. Nincs az, hogy egy riff szól egész végig egy adott dalban. Ugyanez a változatosság elmondható a sebességről is. Vannak gyorsabb és kimértebb tempók is, és ami a legnagyobb öröm a számomra, hogy végre az „old school” hangulat is, felüti a fejét a korongon, főleg a gyorsabb részeknél. Persze az élet nem fenékig tejföl, azért nem kell rögtön hanyatt vágnia magát az embernek az „Undead” hallgatásakor.
Azért hibaként felróható a nem túl megjegyezhető témák teljes hiánya, és néha még mindig laposnak érzem a végeredményt. Hol vannak már azok az igazán ütős groove-os death metal riffek, amitől az emberben rögtön felment az adrenalin. Ha nem is fér be az év legjobb lemezei közé a saját árnyékukból sikerült egy kicsit kilépniük.
Aki eddig is szerette a „S.F.U.” zenei világát az most egy igazán ütős korongot kap a csapattól. Ám a tényeket ennek ellenére reálisan kell nézni. A kellemeset csalódás ellenére, kilehetett volna hozni többet is ebből a lemezből.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Frozen At the Moment of Death
2. Formaldehyde
3. 18 Days
4. Molest Dead
5. Blood On My Hands
6. Missing Victims
7. Reckless
8. Near Death Experience
9. Delayed Combustion Device
10. The Scar
11. Vampire Apocalypse
12. The Depths of Depravity
