SIX MAGICS – Behind The Sorrow

Kiadó: Coroner Records

Weboldal: myspace.com/sixmagics

Kiadás éve: 2010

Stílus: Power Metal

 

 

 

A chilei származású ötösfogat – Ely Vásquez (ének), Erick Avila (gitár), Mauricio Nader (basszusgitár), Pablo Ignacio Sepúlveda (gitár), Pablo Stagnaro (dob) – már 1996 óta létezik, persze ők sem úszták meg tagcserék nélkül, de ahogy mondani szokás: ilyen a rockszakma. Természetesen a tizennégy éves múltjuknak megfelelően számos anyag van a hátuk mögött (“Trilogía De Un Guerrero” demo 1997; “Dead Kings Of The Unholy Valley” CD 2001; “The Secrets Of An Island” CD 2003; “Dead Secrets” DVD 2007; “Behind The Sorrow” single 2008), így az idei friss lemez is most már ezek közé sorolható. Hát, lássuk mit takar ez a női énekkel megáldott power metal lemez.

A Run nyitja a sort – klasszikus elemekből építkezik javarészt (ami nem baj, hiszen ők még úgy a stílus másodvirágzása körül kezdtek játszani), érződik a szimfonikus hatás, a mély, öblös harmóniák fölött pedig kirajzolódik lassan a karcos, elementáris erővel tomboló power metal zene. Ely Vásquez hangja könnyedén, lágyan simul bele ebbe a közegbe, fontos hogy hangsúlyozottan, tisztán énekel, kellemes kis dallamokkal játszva. A refrén fogós, ahogyan az alap verzetéma is, az elszállós, narrációs rész pedig még jobban kiemeli ezt a dalt.
Az Animal egy jó kis középtempós nóta, kissé heroikus, misztikus, ahogyan ehhez a stílushoz illik is. Itt kissé szárazabb a szerkezet, valahogy visszafogottabb az egész, persze ettől függetlenül van ereje. Kibontakozó, klasszikus témák, finoman ívelt hangulat, pontos, jól kiszámított játék és egy csodás ének jellemzi az összképet.

A Behind the Sorrow újabb lökettel sodor minket tovább az élvezetek folyóján: szintén egy karizmatikus hangulatú dalt hallhatunk, ami nem nélkülözi sem az erősebb, sem a finomabb témákat. Lassan feltámad a szomorúság hamvaiból a lélek, a sebek beforrnak egy időre, és az eszmélet dolgozik újra. Jól kiagyalt témák bontják a teret, egyhangúságnak nyoma sincs, egyszerű, mégis tartalommal bíró szerzeményt hallgathatunk végig. A szóló is figyelmet érdemel, ahogyan a többi hangszer is: pontos, jól megformált, karakteres játék köti le a füleket.
A Lies and Rules már keményebb hangvétellel kezd, pörgős, sodró lendületű power metal zúdul a hangfalakból, szaggatott riffek, sokkal erősebb ének (persze a dallamos részek sem maradnak el), dinamikus orgia:) Itt is egyszerű alapokon épül fel a szerkezet, semmi őrdöngős nincs benne, egyszerűen jól van összerakva, a laza betétek ugyanolyan odafigyeléssel, mint a verze vagy a refrén esetében. Nagyon jól elkülönülnek egymástól a színek, a hangulati árnyalatok, miközben egységes marad az egész, és úgymond megtölti a vásznat élettel.

A Hands of Time kissé már progresszív jegyeket is hordoz magában, ha kevésbé is, de érezhető módon. A kipontozások, az ellensúlyozás nagyon karakteressé teszi a dalt, a kifejezőképességet a tiszta hangok is erősítik, a vonalvezetés színes, nem erőltetett, és ami a fontos: mindez halálpontosan feljátszva. A keverésnek köszönhetően minden hangszeres játék kivehető, a legapróbb részletig. A gitárszóló finom, ívelt és könnyed hangokat ont, a dobszóló pedig erélyes és harsány, ahogy kell. Jól összerakott darab ez!
Az All My Dreams folytatja a sort már kissé kétesélyes, az eleje kissé elhúzottnak tűnik, az ének egy pillanatra visszaesik, de utána kiteljesedik. A szerkezeti felépítés itt is a stílus alapjaira épít nem kicsit, ami nem lenne baj, de itt már-már nagyon sablonosba csap néha ez – olyan érzés ez, mintha egy-két téma csak be lett volna pakolva a többi, kidolgozott rész közé. Nem rossz, de nem is üt nagyot a sablontémák miatt, inkább zavaró kissé, annak ellenére, hogy többségében jól kidolgozott, szimfonikus hangjegyekkel megáldott témákból áll.

A They feleleveníti a ’90-es évek közepi dallamosabb doom metal érát (Theatre of Tragedy, The Gathering, The 3rd and the Mortal, stb), hangulatosan, magányos faként, amit tép az óceán felől érkező szél, fent a hullámok mosta szikla tetején. Melankolikus hangok sétálnak felénk, a lassú dallamok könnyedén úsznak és teremtenek meg egy új eposzt, egy halom parazsat, egy elveszett kikötőt, az emlékezés néhány szála tölt ki minden zugot. Komoly munka, érzékelhető az előadásmódon. Na, ez már visszakanyarodott a régi jó kerékvágásba. A No Time to Grieve nyers hangjai először megleptek, azután elgondolkoztattak: mit is hallok. Ez a dal inkább hajlik a power metal stílus felé, mint eddig bármelyik szerzemény, persze a szövétnek azért modern hangzással és jegyekkel van átitatva, így nem beszélhetünk Judas Priest féle tisztaságról (ami persze nem is kritérium), mert ez egy más, dallamosabb közeg, ami inkább a mélyebb érzésekre próbál hatni, finom és érzéki, megfoghatatlan és egyedi valahol. A narráció jól szól együtt a gitárral, pláne hogy nem angolul van. Amennyire meglepett ennek a dalnak az eleje, épp annyira tett jó benyomást rám a folytatás – a kompozíció majdnem kristálytiszta.

Az It’s Not the Way úgy kezdődik, mint egy mese, egy történet, egy tanulságos történet. Laza kis témák borítanak el mindent, finom ereszkedéssel, mintha csak egy kendő érne lassan talajt. A beinduló, erős rész sem sokkal keményebb – épp csak annyira, hogy az erősebb kifejezéseknek egy plusz keretet, egy kis nyomatékot adjon, amitől sokkal kifejezőbbé válik az egész. Könnyed eleganciával játszott nóta ez, semmi nagy trükk, de jól megírt elemekből áll, és ez most itt pont elég is.
A záró dal az I Remember címet viseli, és újfent egy erős, nyers téma robbantja be a motort ebben is. Jön egy kis szaggatás, egy kis “majdnem matekos” rész, egy jó kis énektéma, az egész egy kissé piszkos hangzással, keményebben megszólalva. Igazából megvallva a refrénnel elégedett lehet a csapat, de sajnos a verzében akad egy-egy elem, ami ismét kissé visszahúzza a nótát a kiteljesedéstől, ezúttal nem annyira sablonos témák ezek, hanem inkább szárazabbak, nincs bennük az az erő, ami itt kellene. Mindettől függetlenül épkézláb a dal, csak épp hiányos.

Összességében nagyon jó lemezt tett le az asztalra a banda, épp ezért nyugodt szívvel ajánlom a stílus szerelmeseinek a figyelmébe, de ugyanúgy a doom metal pártiak is betehetik a lejátszóba a CD-t, megéri megismerkedni velük!

Tracklist:

1. Run
2. Animal
3. Behind the Sorrow
4. Lies and Rules
5. Hands of Time
6. All My Dreams
7. They
8. No Time to Grieve
9. It’s Not the Way
10. I Remember

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Six Magics – video of the song “Falling Angels” and live video “Big Singers Tribute” available

NorthWar

Hot News: Six Magics – Forthcoming album Falling Angels recording sessions videos

NorthWar

Hot News: Six Magics – Forthcoming album details and live video of “Another Name” available

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár