Kiadó: Napalm Records
Weboldal: http://skalmold.is
Kiadás éve: 2016
Stílus: Viking / Folk Metal
Brief Sum: Vögguvísur Yggdrasils is the new album of Iceland’s folk metal “stars”, Skálmöld. This Nordic six-piece is one of my favourite recent Scandinavian acts but I am a bit disappointed as the best attributes of the band’s music – the hawky pagan/black metal guitars and the epic choirs – faded to the background on that LP. Although I miss those elements, “Yggdrasil’s lullabies” is still a typical and great Skálmöld material with all their other strengths and skills and attracts attention by its quality in the sea of fanciless folk/pagan/viking releases.
Bár úgy terveztem, e lemezismertetőt még az album megjelenése előtt publikálom, sajnos igencsak megcsúsztam a megírásával. Ez azonban talán nem is akkora gond, hiszen ennek az anyagnak idő kellett, hogy beérjen és így talán objektívabban tudom megközelíteni. Ennek oka, hogy az izlandi Skálmöld alapjáraton nagy kedvencem, az előző lemezük pedig idővel belépett hosszú távú favoritjaim közé.
A szeptember végén kiadott Vögguvísur Yggdrasils viszont több szempontból eltér a bandától megszokott világtól. Ami változatlan, az az, hogy a gyorsan nagy karriert futó csapat ezúttal is egy tipikus mitológiai témára építő konceptlemezt alkotott. Az „Yggdrasil bölcsődalai” egytől egyig a skandináv mitológia egy-egy világát, a nagy világfán található vidékeket mutatja be, melyek otthont adnak az Áz istenektől az embereken és törpökön át az óriásokig minden teremtménynek. A dalok szokás szerint izlandi nyelven, ősi időmértékes verseléssel szólalnak meg, a lemez borítója pedig az eddigi legszebb.
A korong sötéten és lendületesen indul, ahogy a tűzóriásokhoz, Múspell lakóihoz illik is. A Niflheimur viszont már melodikusabb, középtempós tétel erősen heavy metalos gitárfutamokkal – ezek eddig is ott voltak a Skálmöld zenéjében, ezúttal azonban igencsak előretörtek és a lemez folytatásán azt érezni, hogy kicsit talán átestek a ló túloldalára. A gitártémák nagyon elmentek klasszikus irányba, sőt egy-két helyen már punkba és hard rockba hajlanak. Az egyébként elég erős, pörgős Helheimur szólója szinte már az Iron Maiden – Aces High főtémáját juttatja eszembe. Ezzel önmagában nem is lenne baj, viszont a blackes, pagan alapú témák és a reszelős gitáreffektek szinte teljesen eltűntek. A változatos gitárjáték mellett nagy erőssége a csapatnak a színes vokálskála. Ezúttal Björgvin fő vokáljai mellett Baldur gitáros károgásai kaptak nagyobb szerepet, a közösen énekelt kitűnő kórusok viszont szintén jelentősen visszaszorultak és kevésbé hangsúlyosak. Ezeket a változásokat nehéz volt megemésztenem, hiszen egyrészt ezek a jellegzetességek a kedvenceim a banda zenéjében, másrészt a klipes, népiesen pörgős Niðavellir alapján nem erre számítottam.
Összességében szerintem lassabban érik be, több hallgatás kell neki, mint a korábbi lemezeknek. Az említett változások okán önmagában továbbra sem éri el azt a szintet, amit a korábbiak és azt a pontszámot sem, amit eddig kapott tőlem a Skálmöld, persze ezúttal is elég erős anyag született, ha nagy általánosságban nézem. Fontos viszont megemlíteni, hogy a bónuszkoronggal együtt simán megkapná a 9 pontot is, hiszen a rajta található zseniális feldolgozások, a saját tétel, ami nem illett a mitológiai koncepcióba és 3 nagyzenekaros koncertfelvétel nagyot dobnak az összhatáson.
Zárásul tehát a Vögguvísur Yggdrasils egyáltalán nem rossz lemez, de számomra a 2014-es Með Vættum a banda csúcslemeze és a korábbi két LP is sokkal jobban sikerült.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Múspell
2. Niflheimur
3. Niðavellir
4. Miðgarður
5. Útgarður
6. Álfheimur
7. Ásgarður
8. Helheimur
9. Vanaheimur