Kiadó: Thunderforge Records
Weboldal: http://skyforger.lv
Kiadás éve: 2015
Stílus: Pagan / Folk Black Metal
Brief Sum: Skyforger is one of the oldest member of the (Eastern European) pagan/folk metal scene as it was founded in 1995 in Latvia. However they are not a well-known band and they rarely release albums. 5 years after their latest longplayer (Kurbads), their sixth album, Senprūsija (Old Prussia) was released on April 6th, 2015. This concept material about the ancient Baltic Prussian (or Old Prussian) nation is one of their best albums so far reaching their usual, high standard in both sound and music quality. On the other hand it’s a bit too guitar-centric, it contains less folk/ethnic music than its predecessors – I think it’d be even better with some more bagpipe/flute/kokle/ģīga (Latvian zither) themes. In spite of this, Old Prussia a very strong pagan metal material; every fans of this style should hear it!
A lett Skyforger idestova 20 éve létezik, ezzel pedig az egyik legrégebbi (kelet-európai) banda a pogány/folk metal színtéren. Ennek ellenére egyrészt nem annyira ismertek, mint megérdemelnék, másrészt nem is jelentkeznek évente-két évente új albummal. Annyira nem, hogy a 2003-ban kiadott Pērkoņkalve és az akusztikus folk Zobena dziesma albumok és a legutóbbi, 2010-es Kurbads között pusztán első demójukat adták ki újra (Semigalls’ Warchant) egy új négydalos EP-vel (Asinslauks) megspékelve 2005-ben.
A Kurbads után újabb 5 év kellett, hogy megjelenjen legfrissebb lemezük, a Senprūsija (Old Prussia). A lett-litván mondakörre épülő előző és a balti óporosz nép történelmére épülő új konceptalbum kiadása között több változás is történt a Skyforger háza táján, hisz új gitáros érkezett, míg a népi hangszerekért leginkább felelős Kaspars kilépett a csapatból, így visszaállt a 2003-ig fennálló négytagú felállás. Emellett a nemzetközi Metal Blades kiadó is kihátrált a csapat mögül, így az Ó-Poroszország saját kiadásban (Thunderforge Records név alatt) jelent meg 2015. április 6-án.
Az új matéria tehát ismét egy speciális témát jár körül, méghozzá a balti porosz vagy óporosz nemzet vérzivataros történetét – nem összetévesztendő e nép a későbbi, németajkú poroszokkal, akiket régiesen burkusnak is nevez a magyar nyelv: e németek ugyanis Poroszország területe után kapták a nevüket a XVII. század végén, amikor az óporosz nép és nyelv már majdnem teljesen beleolvadt az őket egykor meghódító németségbe. Ahogy a koncepcióból sejthető, a zene általánosságban sötétebb és durvább közvetlen elődjénél, a népmesékre épülő Kurbads-nál. Kevesebb a 80-as évek heavy metalját idéző riffelés bár ebből sincs hiány, lásd pl. a Herkus Montét) és több a blackes hatás mind zeneileg, mind a vokálok terén – erős, agresszív, mégis dallamos gitártémák által dereng fel előttünk egy sötét, harcokkal, pusztulással teli kor képe. Mindehhez extraként járul egy kevés pszichedelikus rock/metal muzsika a Rituālsban (The Ritual). Ennek megfelelően a hangzás is nyers, mégis modern, tehát nem rossz minőségű, hanem pont olyan, ami ehhez a műfajhoz kell.
Mindezzel együtt viszont jóval kevesebb folk/népi elem került az új anyagra. Ennek egyik magyarázata nyilván a dudán és sok más etnikus hangszeren játszó Kaspars kilépése, aki civil életével és az akusztikus dudazenét játszó másik együttesével, az Auļival nem tudta összeegyeztetni e bandát. Másrészt azonban e lemezen vendégzenészek kezében ismét felbukkan a kecskeduda és a hegedű is, míg a gitáros-énekes Peter és a basszer Zirgs néhány esetben furulyákon, dorombon, koklén (lett citerán) és ģīgán (lett vonós citerán) játszanak. Tehát meg lehetett volna oldani, hogy ezekből több jusson az új lemezre, de sajnos az intró az egyetlen teljesen népi tétel, emellett lényegében csak az album dalainak felében játszik némi szerepet a lett népzene, komolyabbat csak a Rāmavában (Romuve) és a záró Zem Lietuvas karogiemben (Under Lithuanian Banners). Ugyanígy folkos vokálok/kórusok is csak a zárótétel végére kerültek – ez egyébként megkoronázza az anyagot.
Dalszövegek tekintetében elsősorban az óporoszok történetét ismerhetjük meg, bár nem teljesen kronologikus sorrendben. Az előzményeket és a XIII. században a Német Lovagrenddel és a keresztesekkel vívott harcokat bemutató dalokat mitologikus témák (Rāmava/Romuve, Divi brāļi/Two Brothers, Rituāls/The Ritual) és két kritikus hangvételű, lazábban kötődő, az ősi kultúra és hagyományok fontosságát hangsúlyozó tétel (Lepnums un spīts/Pride and Defiance és Nekas nav aizmirsts/Nothing is Forgotten) követik, míg az óporosz etnikum eltűnéséről szóló Melnās buras/The Black Sails túlnyúlik a középkoron, ahova majd csak az utolsó tétel tér vissza, elmesélve a nyugati, keresztény hódítóknak be nem hódoló, a pogány Litvániába menekülő poroszok és lettek történetét és a Német Lovagrend legyőzését. A dalok természetesen szokás szerint lettül vannak, azonban két dalban a kihalt, de rekonstruált nyugat-balti óporosz nyelv is felbukkan. A nagyon profin és szépen kivitelezett bookletben dalszövegek helyett kommentárokat találunk angolul – a szövegek terv szerint eredeti nyelven és angol fordításban is a zenekar honlapján lesznek elérhetőek.
Az egyébként viszonylag hosszú, közel egy órás, 12 dalos új lemez megérte a várakozást. A hangzás minősége és a banda zeneszerzői vénája nem hagy kivetnivalót maga után, pusztán a népzenét keveslem kissé – elsősorban azért, mert ami van, az nagyon jó és persze egzotikus is az átlag, kelta vagy skandináv dallamokhoz szokott fül számára. Minthogy a korong megjelenése után két nappal Budapesten élőben is volt szerencsém látni a csapatot, azt mondhatom, az új dalok koncerten is tökéletesen megállják a helyüket. Én be is szereztem egy példányt a CD-ből, ezt javaslom mindenkinek, aki értékeli a hiteles pogány metalt, de legalábbis mindenképp hallgassa bőszen a Senprūsiját (és a Skyforgert úgy általában is)!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Ei skīja, skīja
2. Senprūsija
3. Sudāvu jātnieki
4. Tagad vai nekad
5. Herkus Monte
6. Rāmava
7. Lepnums un spīts
8. Divi brāļi
9. Melnās buras
10. Nekas nav aizmirsts
11. Rituāls
12. Zem Lietuvas karogiem