Kiadó: FDA Rektoz
Weboldal: facebook.com/slaughterdayofficial
Kiadás éve: 2013
Stílus: Death Metal
Brief Sum: Slaughterday is a remarkable band, there is plenty of momentum in their songs. Still, there are a few routine moments, that just don’t really leave any mark in your memory. Listening to their music I can feel that there is something stirring in the depths, something vastly incomprehensible and dark. There are only ripples on the surface that only a few can see and fear, but when it emerges its reign will begin.
A Slaughterday 2010-ben alakult Németországban. Idén jelent meg Cosmic Horror címmel első demójuk, ami nagy sikerének köszönhetően már fel is vehették bemutatkozó lemezüket, a Nightmare Vortex-et. Zenéjük ősi death metal. Olyan csapatok nyomdokain, mint a Autopsy, vagy a korai Hypocrisy. Szövegeikkel körbejárják a Cthulhu mítoszt, amit a demó és a most kitárgyalásra kerülő lemez borítója is zseniálisan tükröz.
Lendületesen indul az Unearthly Evocation, szinte láncfűrész szerű gitárok, ami alá pattogós dallamot fektet a szólógitár. A refrénre visszamennek középtempóba. Ez a sebességhullámzás végigkíséri a dalt. A nyilvánvaló melodikus próbálkozások ellenére zenéjüket nem nevezném dallamosnak. Befogadásukhoz pár hallgatás mindenképpen szükséges. Az első fogást a demós Cosmic Horror adta nekem, itt bomlott meg először a zene tömény szövete, és adta meg magát próbálkozásomnak, hogy mögé lássak, megértsem vaskos hálórendszerét. A dal a legszebb ősi death hagyományok szerint száguld a hallójáratok felé. Itt most olyan korai zenékre gondolok, például a Possessed, mikor még a thrash és death metal nem különült el markánsan, mint manapság.
A címadó Nightmare Vortex a második fogás volt a lemezen. Zseniális lassú gitárriffel indul, nagyon hangulatos. A verze már középtempóban menetel, de a refrénre visszatér a súlyos lassúság. Számomra ez a dal került a legközelebb a Nagy Öregekhez. A dal hirtelen egy dobfelütéssel vált át az Addicted to the Grave száguldásába, minek lendületét csak a refrén töri meg.
A Morbid Shround of Sickness megint csak a sebességre helyezi a hangsúlyt, bár a középrész hangulatos betétje a lemez legkommerszebb pillanata.
Ezt követi a Slayer Seasons in the Abyssa… ja nem is, csak az elején tűnt úgy, de a kezdés után a dal felveszi az eddig kialakult rendszert, vagyis a verze és a refrén közül az egyik a gyors, a másik a lassú.
Doomos riffel kezdődik az Obsessed with the Undead, ennek ellenére az egyik legizgalmasabb száguldozást kapjuk, de nem erre a momentumra vagy kihegyezve a dal. A befejező darab már nem tartogat semmi meglepetést, mondhatni egy hagyományos Slaughterday dal.
Jó lett volna egy elborult a Nagy Öregekre utaló stílusú kritikát írni, de sajnos a borítón és pár megmozduláson kívül nem kapott el az a hangulat, ami Lovecraft művei olvasása közben hatalmába kerít. A Slaughterday mindenképpen figyelemre méltó csapat, és mint olvasható volt, található a dalaikban elegendő izgalmas megmozdulás. Ugyanakkor sok rutinszerű pillanat is akad, ami nem karcol mélyen az emlékezetbe. A művet végighallgatva érzem, hogy készülődik valami a mélyben, valami felfoghatatlanul ősi és sötét. Még csak megborzolta a felszínt, hogy kevesek lássák és féljék, de mikor feltör, eljön az uralma.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Unearthly Evocation
2. Nightmare Vortex
3. Addicted to the Grave
4. Cosmic Horror
5. Morbid Shroud of Sickness
6. Cult of the Dreaming Dead
7. Obsessed With the Undead
8. Cryptic Desolation
