SLECHTVALK – A Forlorn Throne

Kiadó: Whirlwind Records

Weboldal: www.slechtvalk.com

Kiadás éve: 2010

Stílus: Melodic Black Metal

Brief Sum: To summarize this in one word, it’s demanding. This not only praises the sound and the nice design, but the whole album in full. From here, the key to the successful continuation is creativity.

 

Egyes formációk mindig képesek meglepni az embert, ha mást nem, kirívóan absztrakt önjellemzésükkel. Hiába hát a sokéves tapasztalat és bizarr bemutatkozások tömkelege, bevallom férfiasan, keresztény vikingekhez speciel még nem volt szerencsém. Az ezredfordulókor színre lépő, akkor még a mostani frontember Shamgar egyszemélyes projectjeként működő vándorsólyom, azaz a holland Slechtvalk máris kész betölteni ezt az űrt az életemben. A Whirlwind Records promólapja a vallásosságról (érthető okokból kifolyólag) persze hallgat mint a sír, de íme az élő példa rá, hogy a hitbéli hovatartozásból még nem következik egyértelműen, hogy az adott banda ótvar hulladék.

Ez a gárda ugyanis olyannyira profi és színvonalas, hogy már a megszokottan booklet nélküli papírtokba csúsztatott lemeznek is olyan ízléses a kivitelezése, hogy azt valósággal öröm a lejátszóba helyezni. A puhatolózó első pillantásokat követően aztán arra is csakhamar fény derül, hogy a mutatós köntösbe csomagolt korongot nem kizárólag nézni, de hallgatni is élvezet. Ennek fényében – kicsit vitatkozva a kiadói stílusmeghatározással – elsősorban a dallamos black metal “hívei” dörzsölhetik a markukat, különösen, mert a tartalmi ideológia zeneileg abszolúte semmilyen kihatással nincs a dalokra, melyek hangulatában legalább olyan elvetemült destruktivitás tükröződik, mint bármely más disznóvérben tocsogó pályatársuk esetében. Úgy is mondhatnám, hogy a produkció minden alkotójában gond nélkül felveszi a versenyt az északi kollégák végtermékével. Helyesebben nem csak, hogy felveszi, de majdhogynem túl is szárnyalja azt, lévén a bő egy órás játékidőt magába foglaló kilenc tétel egyes periódusaiban a műfaj minden aduja előkerül a pakliból.

Ezt az Allegiance c. nóta példázza a leglátványosabban. Ide aztán az Immortal One By One-jának kicsit átdolgozott (értsd: lemásolt) riffje mellé sikerült minden finomat belesűríteni, egészen a korai Dimmu Borgir kevésbé arcbamászó szimfonikus oldalától kezdve az idei Dark Fortress matéria már-már enyhe progresszív hatást keltő mozzanatáig – hozzá kell tennem, mindezt meglepően impresszív, ötletes kivitelezésben. Ehhez a közel nyolc perces számhossz is elegendő teret és időt biztosít, így az említett témahalmozás megfelelően variatív formában tud kedveskedni a közönségnek. Máshol az alapkövetelményként számon tartott sematikus reszelések és a fekete mágusok hatásai mellett a csak halványan pislákoló viking vonalat főképp Ohtar tiszta éneke és a random módon felbukkanó Amon Amarth beütésű dallamvezetés képviseli. Ilyet hallhatunk többek között a zord, fagyos atmoszférájú, blastbeat terrorral tűzdelt Forsaken-ben is, majd a Divided By Malice prezentációjában rövidesen betekintést nyerhetünk az album epikusabb oldalába is. A megidézett momentumok természetesen egytől-egyig teljes mellszélességgel a minőséget képviselik, amihez további három szerzeményben még a Månegarm torok Erik Grawsiö is asszisztál egy keveset. Az egyetlen ténylegesen felróható hibapont, hogy az egész sokkal inkább egy ügyesen összeollózott szcéna bemutatóra emlékeztet, mintsem egy önálló arculattal rendelkező alkotásra.

Az érték persze ettől még érték marad, ahogyan tehetségüket sem fogja elvitatni tőlük senki. Pusztán csak arról van szó, hogy három lemezzel, egy dvd-vel, split-tel és válogatás albummal a hátuk mögött már illene valami egyedit letenni az asztalra, ahelyett, hogy a megihlető “nagy öregek” vérrel-verejtékkel rekonstruált csontvázából is fogpiszkálót faragnak. Azonban távol álljon tőlem ítélkezni és kígyót-békát kiabálni annak tudatában, hogy nem ismerem a-z-ig a horda korábbi munkásságát, az újonnan szélnek eresztett A Forlorn Throne viszont azon túl, hogy kimondottan kellemes hallgatnivaló, biztosan nem teszi majd őket zenei unikummá. Nem egy páratlan példány tehát a hollandok gyermeke, ezzel együtt mindenképpen tesztelésre érdemes, jól megkomponált kiadvány. Azt javaslom hát, hogy ideig-óráig tegyük félre nézeteink, büszkeségünk, valamint esetleges előítéleteink legjavát, és mindenki adjon egy esélyt magának és a csapatnak egyaránt – nyakamat rá, működhet a dolog. A korong július 16-tól a boltokban, és hogy a cd-re írt mondatot idézzem zárszóként: “Dedicated to all who love music more than money”.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Tamers of the Seas
2. Forsaken
3. Desolate
4. Divided By Malice
5. Allegiance
6. Enthroned
7. Bewailed
8. Towards The Dawn
9. Vengeance Of A Scorned King

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár