Kiadó: Gardarika Musikk
Weboldal: myspace.com/sleipniruk
Kiadás éve: 2010
Stílus: Viking metal
Brief Sum: There are better records recently, so I think the omission of the work of „Sleipnir” is not that big failure.
Nem tudom, kinek mit mond a Sleipnir név, de én a magam részéről most hallok először az angol formációról. 2005-ben alakultak, és azóta egy lemezük jelent meg melynek most 2010-ben készült el a folytatása „Bloodbrothers” címmel. Igazából nem értem ugyanis az ezelőtti korongjuknak is pont ez volt a címe, de ez legyen a legkevesebb. Stílusilag az „epic viking metal” kategóriába sorolják magukat, amely többé-kevésbé helytálló is. A zene kapcsán egyébként a Bathory mellett a Falkenbach nevezetű formáció jut eszembe.
A 9 (köztük 3 átvezetőt) dalt tartalmazó lemez, tehát eme zenei ösvény témáiból tevődik össze, melyre természetesen a nagy sebesség nem jellemző. Inkább a magasztos témákat, a fennkölt hangulatot részesítik előnybe. Ebben nagy szerepet tölt be a szintetizátor jelenléte, mely nem folkos témákat hoz inkább filmszerű emelkedett atmoszférát kölcsönöz a daloknak. Ezáltal sajnos a húros hangszerek (melyek elsősorban hoznák a folkos megoldásokat) eléggé elvannak nyomva csak néha tűnnek fel, amit a magam részéről nagyon sajnálok. Erre a dologra még pluszba rátesz a hangzás fogyatékossága is, mely teljesen aránytalanul lett belőve. A lemezen szép számmal akadnak kórusos részek, de ezek szinte teljes mértékben rátelepszenek az összképre. Ezáltal az embernek nagyon kell figyelnie, hogy a többi hangszert is hallja. Még azonban ezen is túltenném magam, ha jó dalokat hallanék a korongon. Erről azonban nincs szó, ugyanis elkezdem hallgatni, és valahogy nem áll össze a fejemben a kép, nem alkot egy egységet az egész produkció. Emlékezetes témákat ha még akarnék sem tudnék kiemelni, és azért egy ilyen stílusú zenénél ez nem feltétlenül erény.
Unalomba fullad a sok egyforma téma és a monoton tempó. Amit meg a legjobban hiányolok az a hangulat, ami igazából az ilyen zene alapja kéne, hogy legyen. A zenészek teljesítményével nincs igazából probléma, hozzák amit kell, de a mai dömpingben ennél jóval több kell. Kicsit erőteljesebb arányosabb zenei alap emlékezetesebb témák. Ennél jobb lemezek születnek mostanság ebben a stílusban, ezáltal úgy érzem a Sleipnir munkásságának elmulasztása, nem feltétlenül nagy baj.
Tracklist:
1. Bloodbrothers (part 1)
2. Warriors Of Thor
3. Ancestral Blood (Brothers From The Day We Were Born)
4. Once We Were Kings
5. Bloodbrothers (part 2)
6. Wolves Of Odin
7. Take Us To Valhalla
8. Sons Of The Northern Land (We March For War)
9. Bloodbrothers (part 3)