Lemezismertetők

SOLITUDE AETURNUS – In Times Of Solitude

Kiadó: Massacre Records

Weboldal: myspace.com/solitudeeternal

Kiadás éve: 2011

Stílus: Doom Metal

Brief Sum: Classic and epic doom essence that reflects the potential in the band and their progression step by step. They are undoubtly the emperors of the epic doom genre.

 

A ’80-as évek elején, közepén komoly underground mozgalom bontakozott ki Texasban. Watchtower, Militia, Slayer (a kaliforniai mészáros brigád feltűnésével az S. A. – t biggyesztették nevük elé, nehogy összekeverjék a rajongók a két zenekart) – a teljesség igénye nélkül, nagyjából ők tekinthetők a texasi metal színtér úttörőinek. A thrash térhódításával egyre több durva muzsikát játszó csapat bukkant fel, pl. Rotting Corpse, Devastation, Rigor Mortis. Ez azért fontos, mert a legelső texasi doom csapat, a Solitude Aeturnus (eredetileg csak Solitude) gitárosa John Perez, a Rotting Corpse-ban kezdte pályafutását. (A texasi színtér iránt érdeklődöknek ajánlom figyelmébe a www.texasmetalunderground.com oldalt).

Miután John kilépett a Rotting Corpse-ból 1987-ben életre hívta a Solitude nevű csapatot. Az eredeti tagság így festett: John Perez és Tom Martinez gitárosok, Chris Hardin basszusgitáros, Kris Gabehart énekes (előtte a Death Tripper frontembere volt) illetve Brad Kane dobos. Folyamatos próbák és dalszerzés után 1988 januárjában vonultak stúdióba, hogy rögzítsék első demójukat, mely And Justice For All… címmel jelent meg, mégpedig hét hónappal azelőtt, hogy a Metallica kihozta volna negyedik lemezét ugyanezzel a címmel. Az In Times Of Solitude ezen demót tartalmazza két próbatermi felvétellel (’87-ből és ’88-ból), egy koncertnótával (1988) és egy ’88-as demósdallal kiegészítve. A korai Black Sabbath, Trouble hatásait magán viselő, epikus köntösben tálalt doom muzsika már akkor magában hordozta a potenciált, azonban Kris hangja egyáltalán nem passzolt a zenéhez. Azt nem mondom, hogy tönkre tette a dalokat vagy, hogy rosszul énekelt, csak nincs meg benne az a drámai töltet, amely Robert Lowe-t jellemzi, nem beszélve arról, hogy Robert hangterjedelme magasabb, több, mint Kris-é. A demo olyan klasszikusokat tartalmaz, melyek az első két lemezre kerültek fel, gondolok itt, a Transcending Sentinels-re, a Where Angels Dare To Tread-re és az It Came Upon One Night-ra. Az akkori miliő nem sokat tudott kezdeni az ultra súlyos, lassú, dallamos muzsikával, a kritikák sem voltak a legkedvezőbbek. ’88-ban tagcserék történtek: Perez mellé Edgar Rivera gitáros, Lyle Steadham dobos, Robert Lowe énekes szálltak be, nevüket pedig azért változtatták Solitude Aeturnusra, hogy elkerüljék a jogi viszályokat egy szintén Solitude névre hallgató csapattal. (Az Aeturnus résznek, mely latin szó, Aeternusnak kellene lennie és a korrekt angolról latinra történő fordítás Eternal Solitude – Solitas Aeterna, mivel a Solitude szó nőnemű). Fentebb említett tagság már Solitude Aeturnus néven rögzített egy két számos demót (rajta a Mirror Of Sorrow-val és az Opaque Divinity-vel), majd Chris Hardin elhagyta a zenekart, Lyle Steadham lett a bőgős, John „Wolf” Covington személyében pedig új dobos érkezett és így ki is alakult a Solitude Aeturnus klasszikus felállása. A többi pedig történelem, ahogy mondani szokás.

A csapat rajongóinak kizárólag ajánlani tudom ezt a korongot, már csak a gyűjtemény teljessé tétele céljából is, akik viszont nem ismerik ezt a briliáns bandát, mindenképpen a korai lemezekkel kezdjék az ismerkedést. Remélem nem sokat kell már várni az új mesterműig.

Tracklist:

1. It Came Upon One Night
2. Transcending Sentinels
3. Into Battle
4. Sojourner
5. Where Angels Dare To Tread
6. Rememberance of a Life
7. And Justice For All
8. Sojourner
9. Mirror of Sorrow

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

Solitude Aeturnus Interjú

Dr. Feelgood

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek