Kiadó: Solitude Productions
Weboldal: myspace.com/somnolent
Kiadás éve: 2008
Stílus: Funeral Doom Death
(scroll down for English Version)
Ismét egy kellőképp borongós hangulatú doom lemez került a kezembe, ezúttal az ukrán Somnolent zenekar Monochromes Philosophy című anyaga. Ez a banda első nagylemeze, ezt megelőzően egy split CD-n voltak hallhatóak a Krobak zenekarral megosztva. Nekem ez a legelső találkozásom velük, s ismervén már pár doom anyagot, nagy várakozással tettem be a korongot lejátszómba. Az album 4 tételre oszlik, egyenként legalább 10 percnyi játékidővel. Kiadójuk szerint funeral doom-ot játszanak, s valóban, találó e kifejezés. Talán túlságosan is.
Az első nóta szomorkás tengerzúgással kezdődik, majd kezdetét veszi a lassan hömpölygő, monoton, kellőképp depressziós hangulatú zenefolyam, mely innentől fogva egészen az utolsó tétel legvégéig szinte ugyanazzal a dallammal festi elénk egy esős időben, éjfélkor lezajló temetés hangulatát, a legfeketébb feketébe öltözött gyászmenetet. Ez a lemez nem a változatosságról híres, s bár zeneileg színvonalas, számomra túlságosan is monoton, egyhangú ahhoz, hogy borongós napokon egyre-másra ezt hallgassam. Bemutatkozó nagylemeznek azonban kifejezetten minőségi munka, és biztos vagyok benne, hogy a célközönségnek tetszeni fog.
Ha egy kicsit is változatosabb lenne, bizakodóbban tekintenék rájuk, még ha konkrétan temetésre is szól a dal (ahhoz viszont tökéletes), szerintem egy-két változatosabb dallamot, hangulatot így is elbírt volna ez a korong. Az énekhang terén sem történik túl sok izgalmas dolog, egy idő után unalmassá válik, s ha a hallgató még nem öltött eddig feketét a temetésre, akkor biztosan elalszik e lemez hallgatása közben. Ajánlható lenne még depressziósoknak, hogy ezeket a dalokat hallgatva, csendben sírják álomba magukat egy hideg, ködös éjszakán. Én azonban inkább változatosan szeretek szomorkodni, s ehhez nagy valószínűséggel nem az ukránok albumát fogom preferálni.
—————————
ENGLISH VERSION:
Again I got another depressive doom album, this time by the Ukrainian band Somnolent, Monochromes Philosophy. This is the band’s first full-lenght album, but they could be heard before on a split CD with Krobak. This was my first meeting with this band and as I’ve known some doom materials before, I had expections. There are 4 songs on the album, at least 10 minutes long each. Their label say it’s funeral doom metal and indeed, this is the right describtion. Maybe too right.
The first songs starts with sad seawaves sound, and from this moment, the slow flowing, monotone, depressive music mass begins until the end of the last song, with almost all the same melody, like if it was a funeral in rain at midnight, with everyone dressed in black. This CD isn’t famous for being various, yet musically it’s quite good, but for me it’s too monotone, too much to make me want to listen it on grey days. Still, it’s a quality material for a first album and I’m sure that funeral doom fans will like it.
If it was just a little bit more various, I’d have more trust in this band, even if it’s for a funeral really (it’s actually perfect for that), in my opinion there could have been more of various melodies and moments. There aren’t much of changes in the vocals either, it gets boring after a while and if the listeners aren’t yet dressed in black for the funeral, then they’ll definietly fall asleep while listenning to the album. It could be recommended for depressed people to listen to the songs while falling asleep in tears at a cold, misty night. But personally, I prefer to be sad in various ways, so I’d most likely not choose the album of the Ukrainians for that.
Tracklist:
1. Unrequited Love To Reverie
2. Monochromes Philosophy
3. Paradoxes Of The Universe
4. Imperceptible Noise Of Moribund Impressions