Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.sonataarctica.info
Kiadás éve: 2012
Stílus: Heavy / Power
Brief Sum: It will be hard to best this album in melodic metal genre this year which belongs to the top league regarding the design and sound as well. Remarkable work.
Aki még mindig abban reménykedik, hogy a finn Sonata Arctica most már annyi év után végre visszakanyarodik a „eurospeed” metal vonalhoz az jobb, ha nem is olvassa tovább az írást. Ugyanis elérkezett az idő mikor már visszavonhatatlanul a legrégebbi fanatikusok is belátják, hogy kedvencük sohasem lesz már a régi. A 2007-es „Unia” albumon megkezdett vonal tehát tovább folytatódik az új „Stones Grow Her Name„ című korongon is. Ennyivel le is lehetne zárni az írást, de itt azért akad egy-két dolog, amire felhívnám a figyelmet.
Kezdjük az elején. Az „Unia” a maga progresszív világával nálam nagyon betalált. Aztán a következő „The Days of Grays” már annyira nem. Meg kellett egy kicsit szoknom azt a fajta hangzásvilágot ugyanis átszőtte a dalokat egy olyan színpadias jelleg, ami inkább a musicalek világába kalauzolt minket. Voltak rajta kiemelkedő dalok, de összességében számomra a leghalványabb „Sonata” album volt, ráadásul a rajta szereplő tételek élőben is rendszerint unalomba fulladtak. Ezeket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy ez az új lemez még is egy kicsit másabb lett. Gyors témák természetesen most sincsenek, viszont a progresszív jelleg eltűnőben van, melyeket felváltotta a régi időket idéző felejthetetlen dallamok. A nóták szerkezetében ezáltal, semmi bonyolultság sincs, és minden Tony Kakko remek dallamérzékére van kihegyezve. A végeredmény pedig egy slágeresebb Sonata Arctica korong, ami ennek ellenére még sem unalmas és könnyen kiismerhető. Sőt nagyon is zenei lett. Pluszba még akad rajta meglepetés is. Gondolok itt a lazább rock hangzású „Shitload of Money„-ra, vagy a durvább riffekre épülő„Somewhere Close to You”-ra, de a legfurább dal a bendzsós témákat felvonultató „Cinderblox”. Akadnak hagyományosabb nóták is mint, a nyitótétel, vagy a „Losing My Insanity„ a nyugodtabb „The Day” a totál slágeres „I Have A Right”, vagy a lemez egyik legkiugróbb tétele a fél lírai „Alone in Heaven”. A korong végén pedig két tételes felvonásba ott figyel a „Wildfire” folytatása, melyek az „Unia”-n is elférhettek volna.
Levonva a végső tanulságot, egy vérbeli Sonata Arctica korong született most is, mely szerintem totál ellentmond annak, amit sokan hangoztatnak, hogy már nem is felismerhető a zenéjük. Ez egy baromság. A „Stones Grow Her Name” nekem nem okozott csalódást. Kicsit könnyedebb, slágeresebb, de még is megmarad heavy\rock-nak ami igaz távol áll a kezdeti stílusoktól, de egy maximálisan élvezhető korong, melyet bármikor szívesen hallgat az ember. „Tony Kakko” pedig továbbra is zseniális mind hangilag mind pedig zeneszerző. Dallamos metalba nehéz lesz megfogni az idén ezt a lemezt, mely a hangzás és külcsín tekintetében is a legfelsőbb ligába tartozik. Gratulálok a finneknek a „Stones Grow Her Name” várakozásaimon felül tejesített. Kiváló alkotás.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Only The Broken Hearts (Make You Beautiful)
2. Shitload O`Money
3. Losing My Insanity
4. Somewhere Close To You
5. I Have A Right
6. Alone In Heaven
7. The Day
8. Cinderblox
9. Don’t Be Mean
10. Wildfire, Part: II – One With The Mountain
11. Wildfire, Part: III – Wildfire Town, Population: 0
Bonus track (Deluxe-Digipak only)
12. Tonight I Dance Alone
