Kiadó: Ledo Takas Records
Weboldal: myspace.com/soulstealerband
Kiadás éve: 2008
Stílus: Heavy / Power Metal
(scroll down for English Version)
A Heavy-Power metal stílusjegyeit ötvöző, anyanyelvét használó litván ötösfogat – Enrikas Slavinskis (szóló és ritmusgitár), Jeronimas Milius (ének), Kęstutis Žigė (basszusgitár), Šarūnas Venckus (dob), és Vytautas Diskevicius (szintetizátor) – első lemeze tavaly látott napvilágot. A tíz számot tartalmazó korong minden ízében forrong, ezért hiteles is a maga módján, azonban vannak még csiszolandó részek, és kell egy kicsit még dolgozni az egyedi hangért.
Az első nóta a „Viskas, kas Turi Pradžią…” címet viseli. Galoppozós északi stílusú dallammal robban be az eleje, az ének magas és közép hangfekvésben feszül az energikus ritmusokon, a dob és a basszus halálpontos dübörgését a szintetizátor dallamai és kíséretei teszik még finomabbá. Mégis hiányzik belőle egy csipetnyi só, hogy úgy mondjam, pedig az akusztikus betét és a szóló is remekül eltalált része. A „Padėk Išnykti…” enyhén technikás ütemekkel nyit, majd egy könnyű váltással visszahozza a ’80-as évekből jól ismert zenei éra hangulatát. Itt is jól szól minden, a hangzásra sem lehet semmi rosszat mondani, de ez a track nem több egy átlagos heavy/power érzésvilágnál. A „The Reaper” dinamikus lendülettel fut neki a következő, kicsivel több, mint hét percnek. Az angol ének javít valamennyit a számok élvezhetőségén (legalábbis számomra), és valahogy jobban is szól – nem azt vitatom, hogy az anyanyelvüket használják, kell az is, de ez mégis nemzetközibb. Remek dallamok vágtatnak végig a gitár húrjain, a szintis pedig ismét csodát művel a hangszerével. Jól kidolgozott, egyéni színezetű dalt hallhatunk, korrekt előadásban.
A „Brolis už Brolį” súlyos dobritmussal kezd, majd egy finom eresztésű gitártémával beindul az összes többi hangszer is. Erős kifejezőkészség, fogós riffek, galoppozós ütem (itt is) jön egymás után, a refrén pedig a magasba emel. Az ötleteik királysága alighanem itt lapul. A „Vampire Woman” egy kissé sötétebb harmóniával nyit, és örvényként visz vissza magával a múltba, kastélyok poros termeibe. Az akusztikus kiállás, a finomabb, mélyebb tónusú énektémák itt is nagyon jól előnyére válnak a számnak, ezen a vonalon elindulva valószínűleg többre jutnának. A „Dar Nevėlu” egy tempós kis nóta a maga nemében, fogós témákkal, jól eltalált szerkezeti felépítéssel. Az utóbbi két szám mellett ez az a track, amiről úgy érzem, már van mondanivalója, nem pedig holmi egyenszabású történet. Igaz ebben is találtam egy részt, ami annyira kilóg a sorból, hogy fogtam a fejem, és ez a refrén. A „Be Sparnų” lassú gitártémával nyit, erre épül fel lassan a többi hangszer, és egy darabig maradnak is ugyanabban a tempóban, majd egy középtempós váltás jön, ahol ismét felkel az ár, hogy mindent elsöpörjön az útjából. Harcos pengék csörrenése ez, két, egymásnak futó, vérszomjas sereg indulója, akik mindenre elszántak.
A „Liūdesio Miestas” finom lebegése akusztikus gitár és zongora elegyével borítja fátylát a tájra – enyhén remegtető érzések keverednek, ahogy bejön a dob, a basszus és az ének. Minden egybeolvad ebben az enyhén szomorú dalban, amely mégis gyönyörű szép és varázslatos. Így kell finoman játszani. A „Plaštakė” visszatér a középtempóhoz, és rendesen dübörögni kezd. Ismét egy északi vonású, harcias dalt hallhatunk, jó szerkezettel, a ’80-as évek hangulatvilágával. Minden kiegyensúlyozott, bár semmivel nem nyújtanak többet, mint egy átlag banda, azért hallgatható. Az utolsó dal a „Too Heavy”, ami valóban az is… Itt is a jó erős középtempóé, a dinamikus galoppozós ütemeken van a hangsúly, a szöveg semmiben nem tér el az átlagtól, de nem is buta szerencsére. A gitár jól tolja a riffeket, a ritmushangszerek is mind a helyükön vannak, de sajnos ez is csak egy átlagszám, mint az előző, vagy épp a Padėk Išnykti…
A lemez a rajongók egy részének nagyon be fog jönni, a másik fele pedig nagyon jól el fogja otthon hallgatgatni. Majd lesz ez másképp is!
————————-
ENGLISH VERSION:
Last year, this Lithuanian heavy-power metal band, which consists of five members – Enrikas Slavinskis (solo guitar, rhythm guitar), Jeronimas Milius (vocals), Kęstutis Žigė (bass guitar), Šarūnas Venckus (drums) and Vytautas Diskevicius (keyboard) . published their first album. The album has ten tracks, all of them burns from its heat, making it authentic on its own way, but there are still some parts which need a bit work to have their own characteristics accurately constructed.
The first song is titled „Viskas, kas Turi Pradžią…” It has a galloping nordic style melody in the beginning, the vocals are high or medium pitched throughout the energetic rhythm, the drums and the bass thunder deadly accurately. The melody of the keyboard makes the music even more soft. Despite these, something is still missing from it, it’s not spicy enough, although the acoustic section and the solo sound really great in it. „Padėk Išnykti…” starts with technically nice beats, and with a soft change, it brings back the mood of the music of the ’80s era. Everything sounds well there, I can’t say anything bad on it, but still, this track is nothing more than an average heavy/power theme. „The Reaper” has a dynamic impulse throughout its seven minutes and a few seconds of length. The English vocals make the song a bit more enjoyable (for me), which sound better with it – I don’t criticise that they use their native language, but English is more international… Great melodies run through the strings of the guitar, the keyboard is miraculous again. Well constructed song with some own ideas, fair composition.
„Brolis už Brolį” starts with heavy drum rhythm, and led by a softly pitched guitar theme, all instruments start to sound. Strong expressiveness, nice riffs, galloping beats (here again) follow each other, the chorus lifts you high. They are good own ideas. „Vampire Woman” starts with a dark harmony, it takes us back to the past, to the dusty, old rooms of the castles like a whirlpool. The acoustic parts, the smooth, but deeply pitched vocal themes improve the song, it would be great if they started to decline their style on this path. „Dar Nevėlu” is a fast song, with heavy themes, it’s well constructed. Unlike the latter two songs, it really has a strong own message to the listeners, not just the usual story. Though I found again an element which doesn’t really fit the song (to say the least): it’s the chorus. „Be Sparnų” starts with a slow guitar section, the other musical instruments are built on it. The tempo remains the same for a while, then we change to mid tempo, where a flood evolves, which drifts everything away. It’s like when the swords clang, as two armies fight with each other with blood lust.
The acoustic guitar and the piano in „Liūdesio Miestas” is like when we float over a nice landscape. Vibrating feelings mix with each other when the drums, the bass and the vocals come. Everything melts together in this melancolic song, which is beautiful and magical. This is how to play smoothly. „Plaštakė” returns to mid tempo, it really starts to thunder. It is again a nordic style song with war themes, it’s well constructed. Its atmosphere again reminds us to the ’80s style. Everything is balanced here, it’s listenable, but it’s nothing more than something from an average band. The last song, titled „Too Heavy”, is really too heavy. Good mid tempo, dynamic galloping beats are prominent, average-like lyrics, which are fortunately not silly. There are some good guitar riffs, rhythm is also accurate, but again, it’s just an average song, like the previous one, or like „Padėk Išnykti…”.
In my opinion half of the listeners will really like this album, the other half of it will consider this a good album, but nothing more. Things may change!
Tracklist:
1. Viskas, kas Turi Pradžią…
2. Padėk Išnykti…
3. The Reaper
4. Brolis už Brolį
5. Vampire Woman
6. Dar Nevėlu
7. Be Sparnų
8. Liūdesio Miestas
9. Plaštakė
10. Too Heavy