SPELLBOUND DAZZLE – Unreal Fairytales

Kiadó: Limited Access Records

Weboldal: myspace.com/spellbounddazzle

Kiadás éve: 2011

Stílus: Nu-metal

Brief Sum: Overall, this band has a lot to learn regarding the handling of the knob on the amplifier, because from individuality’s point of view the sounding is only moderate. There’s no problem with the lyrics, and I suspect that the knowledge of the instruments is OK as well, but I think they would have needed some demos before the album.

Mindig is tudtam, hogy egyszer még hallani fogunk a szebb napokat is megélt úgynevezett Nu metal, vagy ha jobban tetszik modern metál zenéről. Emlékszem mikor itt Magyarországon úgy 2000 körül óriási kultusza volt már jó pár frissen alakult amerikai bandának. Mint pl. Slipknot vagy System of a Down. Mindenki Adidas cipőben flangált rasztákkal és terepszínű nadrágban. Lehetett, meg lehet még a mai napig is sárral dobálni azt a fajta zenei színteret, de minden kétséget kizáróan azért néhányunknak mindig is kedves marad az az időszak. Az utóbbi pár évben a mostani, brutálisnak nevezett bandák egyre inkább vissza-visszanyúlnak ezekhez a tipikus, lehangolt lassú riffekhez, ami anno annyira meghatározta a modern metál hangzást. Gondoljunk csak az új Bring Me The Horizon lemezre, de megemlíthetjük a Suicide Silence-t is.

Mindezek függvényében nem lepődtem meg a Spellbound Dazzle lemezén sem. Ez azért már egy összetettebb muzsika, a groove metal mellett ott van a stoner rock, a System of a Down hatása egyértelmű és még talán egy kis Tool is felüti a fejét ami természetesen egyáltalán nem meglepő. A Hard rockos jelleg végigkíséri a lemezt. Az In My Room című számban ez különösen tetten érhető. Az akusztikus gitár is fölüti a fejét néhol és az introban ez a flamenco-s, spagetti westernes jelleg nagyon találó. Így párszori hallgatás után nagyjából olyan zenekarok mellé tudnám helyezni ezt a bandát mint a Finger Eleven, a Raunchy vagy épp a német Emil Bulls.

A progresszív jelleg szintén megtalálható, ezért néha az ausztrál Karnivool is eszembe jutott, akik szintén nagy elánnal robbantak be nemrég a köztudatba. Maga a lemez egyébként korrektül össze lett rakva, igazi dalokat hallhatunk, csak pont a tipikus Hard rock jelleg miatt egy kicsit úgy érzem, hogy nem üt akkorát.
A hangzással semmi gond sincs, minden úgy szól ahogy egy ilyen lemezen szólnia kell. Kíváncsi vagyok a Tiamattal és a Lacuna Coillal is együtt dolgozott producer mennyire szólt bele a sound kialakításának folyamatába. Mostanság a folk elemek fölbukkanása már egyáltalán nem nagy szám.
Itt is megtalálható néhány polka jellegű téma amit igazából nem tudok hova tenni, szerintem teljesen fölösleges volt felhasználni ezeket az elemeket, de mindegy.

Mindent összevetve érdekes próbálkozás ez a lemez, bár kissé úgy érzem mintha ilyen legozene lenne, túl sokat akartak a srácok belezsúfolni egy albumba. Kíváncsi leszek mennyire messze lehet eljutni ezekkel a számokkal és stílussal, már ha egyáltalán ezt a jelleget megőrzik a későbbiekben. Mivel nagy a dömping a Spellbound Dazzlenek keményen kell majd küzdenie, de a potenciál megvan bennük. A saját hangzásukat még nem találták meg a fiúk ami elengedhetetlen, úgyhogy ezért nálam ez 10-ből 6.

Tracklist:

1. Intro
2. Goodbye My Love 1
3. The Foolin’ of Each Other
4. SBD
5. So Close
6. Monster
7. In My Room
8. Rullo
9. Spaceman
10. Ruska 11
11. W.I.T.M.S (When I Touch Myself)
12. Outro

Pontszám: 6

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár