STARCHITECT – No

Kiadó: Slowburn Records

Weboldal: myspace.com/starchitect

Kiadás éve: 2011

Stílus: Post-metal

An Ukrainian band’s montonic, yet raw and promising debut into the post-metal genre. Good for starters. Not diverse, not innovative enough, they are yet to reach their true potential, but with work (and way better advertising), I feel they might be able to grow into something memorable. Untill then… nice background-tracks for metalheads who like to wander on confused and boring nights.”

(scroll down for English Version)

 

Elég megosztó albumot sikerült kihalásznom magamnak a promólista alapos és kényeskedő átolvasása után: az ukrán pincejáró alakulat Starchitect bemutatkozó anyagát. Megosztó minősége pedig nem a szélsőséges megoldások miatt nyilvánvaló, hanem mert sokak számára nehéz eldönteni, hogy ez egy jó, vagy rossz album. Én bátorkodom azt mondani, hogy nem rossz, sőt, bár nem kis jóakarattal, de még azt is, hogy egész jó. Na de szépen sorjában – akár az album sodra, mi is ráérünk…

Először is magáról a Starchitectről alig valamit tudtam előásni. 36 rajongó és minimális aktivitás a facebookon (ez azért katasztrofális reklám így 2012 derekán), egy régi demókkal teli, láthatóan sorsára hagyott myspace, és semmi visszhang a szaksajtóban, leszámítva pár lefelé tendáló kritikát. Gondoltam, akkor talán a booklet. (Azért piros pontot kapnak, hogy fizikai formátumban kaptam meg a kiadványt.) …Na, ez bizony csalódás volt. Az artwork egész szép lenne még, talán egy város légitérképének átszínezése, aztán egy TELJES FÜZETNYI ABSZTRAKT VARIÁCIÓI A BORÍTÓNAK. Se dalszöveg, se infók, 6-8 oldalon át CSAK színes firkák, aztán az utolsó oldal aljára valami minimál tipóval odabiggyesztve, hol készült, oszt csók. Kérdem én, EZÉRT kell kivágni a fákat? A posztmetál így is hagy teret a művészkedésnek, de ez pazarlás, ez baromság. Kár, tényleg érdekeltek volna a szövegeik.

A lényeg jöjjön tehát, a zene. Amit le kell szögeznem: a cikknek nyugodtan adhattam volna a “Post-metal for dummies” címet. Talán még a banda is csak nemrég kezdett ismerkedni a műfajjal, demóik crustosabbak. Tökéletes bevezető anyag ez egy poposabb ízlésű, illetve nem igazi zenebuzi hallgató számára a poszt-műfajok világába, ugyanis kellően egyszerű ahhoz, hogy egy 2/4-fetisiszta dorcós, de kellően érdeklődő pánkk is elsőre felfogja. Sőt, még a kedvét is meghozhatja, mert a megszólalás rokonszenves. Riffcentrikus, szép, de teljesen kiszámítható váltások, nem túl bonyolult dob, számonként párszor sodróbb, oldottabb lendületű, teljesen korrekt hörgéssel megtámogatott refrének. A számokban nincsenek nem-ismétlődő stációk, a zárótétel, a Murder statikus zajtól, kegyetlen (direkt kontakthibásan hagyott?) hosszas outróját leszámítva, ami ugyan kellően formabontó, de oly hamar lecsapódik… oszt’ byebye Szása. Viszont ezt mathmetálnak hívni (ld. facebookjukat) azért enyhén szólva pofátlanság: abszolút kiszámítható, hiányoznak az igazán fejrepesztő magas screamek, hiányoznak az orbitális szólók, a tapping, hiányoznak az ütemtörések (!!!) – szóval hoz egy középtempós, decens fősodort, visszafogottabb verzékkel váltva: ilyen kb. minden egyes (amúgy fél-instrumentális) szám. Bár hallom, hogy akarják, de nem ér el a hangzásból hallhatóan nagy elődnek érzett Isishez és Neurosishoz fogható kifordult szemű üvöltő transzállapot k- ez egy elég monoton utazás, katarzisok nélkül, inkább zavarosokkal, mint se tengeri áramlatokkal. Ennél jobban oda kell tenniük magukat, nem tör át a dolog, tán tompábbra is van keverve, mint kéne. Ha már posztmetálról beszélünk, az a formabontásról is szól, és nem csak egy hangzásbeli, hanem számépítési nüanszokban is megmutatkozó formabontásról, felszökésekről, effekt-zajokról, márpedig, nagy bánatomra ezekkel nem élnek (eleget). Disszonanciákkal azért néhol de, ez is valami. Az album tökéletesen leképezi a zenekar most is tartó önkeresését, hiszen a falunapos minimál-ősmetál elemek éppúgy meglelhetőek zenéjükben, mint a valódi innovációkra való törekvések. Úgy sejtem, a maguk közegében valóban újszerűnek hatnak, de nemzetközileg ez, nem, elég.

A számok közül nehéz egyet is kiemelni, nagyon, túlzottan is egybefolynak nekem. Kezdéseik szerencsére, ha nem is kirívóak, de elég ötletesek és változatosak, érdemes lenne vissza-visszahozni őket a számok későbbi menetében: van itt stoneres minimál groove, üveghangszerű karcolgatás, bele-a-közepébe rongyolás is (a Silenceben). De a hangkészletük nem elég diverz, a domináns tempók meg annyira hasonlóak, hogy egybezsong az egész anyag. Egy kis éneket, prózát, vagy szintit is elviseltem volna, de így, jellegzetesen „nyersebb” hangzással is boldogulhatnak még a jövőben. Vannak ügyes ötletek is azért, mint szintén a Silenceben a csak-üvöltéses kiállások használata, vagy a Murder erőszakos megszólalása (és ez a dal jut a legközelebb a csúcsra hágáshoz!), de ezeket sokkal többször és központi helyen kéne kiaknázni. A Friendset csak azért emelném ki, mert abban az egy számban minden benne van, amit a zenekar tud, summa summarum.

Végül mégis viszont pozitív hallgatói élményként összegezném a NO-t, amire a posztmetál, posztrock rajongói ugyan simán NO-t is mondhatnak, de jó kis borongós aláfestő zene egy késői estére, egy sötét buszútra. Sőt, szívesen elmennék a koncertjükre is, az tuti atmoszférikusabb, mint a hordozó. Akár egy lebutított Cult of Lunának is fel lehetne fogni. Akár. Érzek a srácokban lehetőséget, a panelek adottak, a riffek szépek, a scream épp pont jó, se nem túl monoton, se nem túl hisztérikus… De ki kell teljesedniük, intenzív élményeket szerezniük, hogy tombolósabb, és néha bizony gyorsabb, és sokrétűbb számokat szerezhessenek. (No meg sürgősen változtassanak a média-megjelenésükön, sokkal aktívabb képi, merch, online jelenlétet, legények, az underground nem csak ápol, de el is takar.) Változatosság, változatosság, változatosság. Ami megvan megszólalásban, azt kéne elérni most más téren is. Én pedig ehhez sok szerencsét kívánok nekik. Ha erősen rászállnak, mernek kísérletezni és megőrülni, és –nanáhogy– sokkal korszerűbben menedzselik magukat… ebből akár még VALAMI is lehet! No, nem ma, nem holnap. De én várom.

——————————————-

ENGLISH VERSION:

These Ukrainian guys are getting me all worked up and angry. Because they are actually good, but not good (or just not up-to-date?) enough –YET– to be called a decent post act, or having their names established in the national scene (and based on the simplicity of their time signatures, calling their music partly math metal is a profound exeggaration, to say at least).

They have an atmospheric sound which is a must in this genre, but they play with a rawness not oftentimes heard in post-metal. They have very nice riffs and grooves, and very decent screaming. I pretty much liked how the vocalist never went on to start yelling hysterical gibberish that is all too common nowadays in the post-music underground, and his growls are „laid-back” enough to not let a freshmen to the genre be scared away. I’d advise him to try some vocal pedals and some singing, even group singing or group growling, and to turn the fuckin’ volume UP on the vocals – I pretty much believe this would greatly enhance the overall power of this disc! Because, postboys and postgirls and posthumans, this is the greatest weakness of the record: it’s timid. It’s way not dynamic enough, and far from daring experimenting. It’s like you’d say „hey, I got the basics, that’s a good receipe, let’s stick to it! – and this is the way you DON’T make post-music. Come on now, men! Gimme some extremes! Gimme some ups and downs, for post-rocking was meant to set you off on a journey, but this journey didn’t seem to end, or to lead anywhere obvious, really. The passion is percieved, but it’s yet to find the way to the audience. They also have the good spirit to send me a physical copy of their debut CD, NO. What other things they don’t have? Let’s see… diversity in song structures and tempos, sharpness of sound when it should be needed, and catarsis. Yes. Man, I miss the high pitch out of these songs! The silent cuts in Silence and the slow spinning towards the outro of Murder were great, great moments, you should play THESE more, not the variations of the verses. Heavy inspiration from Isis, Neurosis, a little bit of Kyuss and Cult of Luna can clearly be heard from these tracks, which is good – along with some very basic modern metal, especially from the drumming: it has good beats, but too monotonic, in the long term, it sounds like most songs could have been done on the same beats or beat structure in a single cut.

So, we have mid-tempo songs with little screaming mostly in the chorus parts, some nice downshifts and barely felt soft drops. But the overall sound is a little blunt (I think it must be partly the mastering of the CD) as it can be heard on mostly the higher notes and the ride cymbals… The grooves are fine & entertaining, but are so alike that if it wouldn’t be for the otherwise not-so-powerful, but creative little intros, I might start thinking that I am just listening to the same, very long theme all along. Oh, and 1 more thing: the album art was OK, but filling the WHOLE booklet, several pages with the variations of the same abstract scratch on the cover… well, it’s good to be artistic and abstract and stuff, but cut the woods some slack, would you? Did this worth cutting out all those poor trees? I was actually very much interested in your lyrics… and since I found nothing but a left-behind old myspace and a scanty myspace page, short on photos, merch etc., I strongly suggest that you SHOW yourselves. You got a pretty nice starting record – most bands do this the LAST!

And in the end, my answer was actually not NO, but a yes. Over and out, this was a positive listening experience for me. NO is good and heavy background music, and nice to trip on to when you can’t set your mind onto anything and the late night outside is cold and blank. So don’t cast this record away, and don’t write this group off yet… I think they have a long road to go, but I feel that with time and work (and a little of a paradigm shift in their approach to being in a band in the 21st century’s newest, sprawling underground scene) can grant them greater albums, and maybe, even fame and recognition amongst more traditional metalheads. Oh, and excuse my „let me tell you this” tone on this, I’m just wishing them the best 😉

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. The Sun, The Rain
2. Light
3. Yeah
4. Friends
5. Silence
6. Face To Face
7. Murder

Pontszám: 6

Kapcsolódó cikkek

FADING WAVES / STARCHITECT – Split

Dr. Feelgood

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár