Kiadó: Nail Records
Weboldal: www.stardrive.hu
Kiadás éve: 2009
Stílus: Stoner / Doom
(scroll down for English Version)
Ha annyit mondok, hogy Karcag, általában a lelkes metál hallgató, a Vale of Tears nevére gondol. Nos, kellően bezúzta magát a Stardrive a magyar metál köztudatba. Embertelenül jó stoner íz jellemzi a zenéjüket, és hihetetlen milyen erővel nyomják ezt! Sajnos az első anyagukat, ami a „Rust” névre hallgat, nem hallottam még, így kicsit vakon tapogatóztam a banda háza körül. Aztán rájöttem, hogy nem is kell. Bár a promóciós papíron az állt, hogy „Az első lemez csajozós, lazább világa helyett itt inkább a hétköznapokról és a magyar valóságról esik szó…” stb.
Ebben van valami. Már maga a lemez cím sokat elárul ezzel kapcsolatosan (Kings and Slaves).
Próbálok nem elfogultan írni, mert megvallom őszintén, sokkolt a Stardrive zenéje. Szeretem a stoner vonalú metált, sőt kifejezetten rajongok érte, de nem hittem volna, hogy hazánkban vannak olyan tehetséges zenészek, akik annyira tudják művelni ezt a stílust és „súlyos, dél ízekkel fűszerezett” zenéjükkel, szabályosan elbűvölik az embert.
Rögtön az első nótában érezhetjük, hogy a srácok igen csak értik a dolgukat. Az album elejétől egészen a végéig, nem találtam egyetlen egy olyan nótát sem, ami rossznak, vagy esetleg kevésbé élvezhetőnek mondanék. Tizenegy dal, és nem tudok egyikre sem mondani negatív véleményt! A „War Of Souls” egyszerűen beledöngöl a földbe, míg a „Breaking Bones” szövegvilágával és zenei tökéletességgel tökéletesen megalapozza a lemez hangulatát.
Sorban a harmadik dal a lemez címadója a „Kings and Slaves”, amolyan doom-os beütésű zúzás, ahol a szólisták igen csak megvillantják tudásokat. Sokan megirigyelnék!
„Welcome To Cumania” esetében egy elég kemény zúzásnak lehetünk fültanúi, arról nem is beszélve, hogy egy nagyon vagány és durva szóló van elrejtve a dalban! Tökéletes! Igazi üvöltözős dal, amit bárhol, bármikor meghallgatnék (mondjuk ez igaz az albumra is).
A „High Heel Shoes” egy lassú és egyben erős pofán vágásnak bizonyul. Számomra egy kicsit southern-es beütése van, arról nem is beszélve, hogy erősen hajaz Lynyrd Skynyrd és a Led Zeppelin egynéhány dalára. Nagyon zúz.
A „Sunset Above The Plain” esetében viszont egészen speciális a helyzet! A blues és a western feelingjével keveredő instrumentális remekmű feljátszása során Kutrás Csaba (Kontrolzé, Alonefeatmysealf) is részt vett, mint vendégzenész (Marsi Illés is, aki háttérvokállal színesítette az album minőségét. Illés neve a Maximusban, és a Papa Blues Bandban is fellelhető)… egy djembe nevet viselő afrikai ütős hangszeren adta a ritmust a dalban. Nagyon beütött még nekem az „It’s Getting Dark” is. Itt szerintem nagyon kitett magáért Cselényi Csaba (no meg a gitárosok is, és Fazekas Pál a dobot is úgy püföli ahogy azt egy ilyen dal megköveteli). Elég kemény a döngölés a „Painful Overdrive”-ban is, ami egy szerelmes dal, nagyszerű zenei komponálással, és zseniális szövegvilággal.
Clutch zenei hatást gyakorló „Judgement Day” is felteszi arra a bizonyos i-re a pontot. Szintén orgazmust idéző dal. Ismét doomos megoldást véltem felfedezni a „Pax Vobis” esetében is, ámbár a vége színtiszta blues (szintúgy mint az „Above The Plain” esetében) ami úgy ahogy van tökéletesnek bizonyul!
Záródalként a „Bottom Line” teljesen ellazít, lassan hömpölygő, kellemes zárás, lightos szólóval. Tökéletes zárás, és egyben tökéletes album! Azonnali kedvenccé vált a Stardrive. Hangzás szempontjából nagyon jó, ami nem is lehet kérdéses, hiszen a Denevérben vették fel a lemezt. Visszatérve a borítóra, igazi remekműnek számít. Szintén nem meglepő ennek is a maga tökéletessége, hiszen Havancsák Gyula készítette. Ami meglepett az az, hogy a Dying Wish és Vale Of Tears-es arcokhoz ennyire közel áll a stoner! Lenyűgöző! Ez egy erős dicséret, és elismerés!
Próbáltam nem elfogultan írni, és dönteni, de ennél a bandánál, és friss korongjuk esetében nem találtam hibát.
—————————–
ENGLISH VERSION:
When I say the word Karcag, each metal fan will associate it with Vale of Tears; well, Stardrive has got a bigger a piece in nowadays’ metal scene too. Its music is full of stoner rock taste and the guys play it really nice. Unfortunately, I haven’t heard their first album ‘Rust’ yet, so I started analysing the latest release quite blindly. On the promotion sheet I read that opposite to the first album’s dating and airy style this material is rather about casual things and Hungarian reality. This is true, the album itself represents the same (‘Kings and Slaves’).
Trying to be not narrow-minded, but to tell the truth, the music of Stardrive shocked me. I like stoner-like metal,and I am a fan so to say, but I couldn’t imagine that there are such bands in Hungary, who are as talented as they can impress people with this heavy ‘southern’ taste.
Immediately, in the first song it turns out that the guys no what they’re doing. From the beginning of the album to the end of it, I didn’t find any bad elements. There are 11 tracks, and I cannot mention any negative opinion about them. ‘War Of Souls’ smashes us to the ground, while ‘Breaking Bones’ with its lyrics and musical perfection creates a nice basis of the whole album.
The third track in the row is the title song ‘Kings and Slaves’, it is a kind of doom breaking, in which we can find great solos, that many musicians can be envy of.
In the case of ‘Welcome To Cumania’ we can hear a really hard stamping, not to mention the fact, that a great and heavy solo is hidden in it. Perfect. A really roaring song that one can listen to it everytime (although, this is true for the whole album as well).
‘High Heel Shoes’ is a slow and hard hit on the face. As for me, it seems a bit too ‘southern’, not to mention that is quite similar to to some songs of Lynyrd Skynyrd and Led Zeppelin. Great.
As for ‘Sunset Above The Plain’, its case is special. This piece is full of blues and western feeling, and was produced by the help of Csaba Kutrás (Kontrolzé, Alonefeatmysealf) as a guest artist (Illés Marsi colorized the song with some backgorund vocals; his name can be familiar from Maximus or Papa Blues Band). He appears in the song playing a special African instrument called djembe. Another song that has made a huge influence on me is ‘It’s Getting Dark’; here Csaba Cselényi (and of course, the guitarist and Pál Fazekas, who hits the drums as it is essential to such songs). The stamping is hard in ‘Painful Overdrive’ that actually is a love song with great composition and lyrics.
‘Judgement Day’ holds the effects of Clutch and completes the expectations. It is also an orgasmic experience. In the case of ‘Pax Vorbis’ I also find some doom-like solutions, however, the end of it is clear blues, such as in ‘Above The Pain’, that is perfect as well.
The last song ‘Bottom Line’ makes us easy, it is a proper, slow and nice end with a lighter solo. Perfect end and a perfect album at the same time. For me, Stardrive became a favourite immediately. As for the sound, it is good, that cannot be a question of quality, because the album was recorded in the Denevér Studio. As for the cover art, it is a nice piece of Gyula Havancsák’s. The thing I was surprised at that the Dying Wish and Vale Of Tears fans like stoner. Amazing. It is honorable to mention.
I tried not to be narrow-minded, but in this case I haven’t found any mistakes.
Tracklist:
1. War of Souls
2. Breaking Bones
3. Kings and Slaves
4. Welcome To Cumania
5. High Heel Shoes
6. Sunset Above The Plain
7. It’s Getting Dark
8. Painful Overdrive
9. Judgement Day
10. Pax Vobis
11. Bottom Line