Ritkán ér akkora kellemes meglepetés és pozitív csalódás, mint történt az a napokban a lengyelhoni thrash/groove metal négyes, a Steamachine második egészjátékosával, a City of Death-el.
Lemezismertetéseim sorában ez a 30 perces album következett, viszont a Sylwia Adamczyk készítette, cirkuszi sátrat ábrázoló borítója számomra nem igazán fejezte ki miféle lemezre számíthatok. Szerencsére már a címadó City of Death eloszlatta minden kétségem. Mivel korábban nem ismertem a zenekar – Dominik Gałązka (basszus), Krystian Jurkiewicz (ének, gitárok), Konrad Gałązka (gitárok), Olek Prusinowski (dobprogram) – munkásságát, ezért a súlyos thrash riffek, a sötét tónusú groove, a néha elhalványuló modern dobhangzás, hovatovább a kontrasztos disszonanciát végletekig feszegető effektek és persze a teátrális vokál, ami ugyan úgy színt ad lágyságának mint sötétségének, kellemes meglepetést okozott. De továbbmegyek, már első meghallgatásra progresszívnek és innovatívnak hatott – mint a Melechesh szépen kicifrázva!
A brigád dalszerzése meglehetősen nagy térben mozog úgy a zene, mint a szövegek tekintetében. Amíg előbbi karneváli meséken alapul horror borításban, addig City of Death zenei oldalán a thrash és groove metal mellett nagyobb dózisban képviselteti magát a metalcore, a hardcore, és még egy kis electro industrial vonal is. A kísérletezéseik során kapott zenei kavalkád nekem néha túladagolta a crossover jelleget, és a keverési megoldásokkal se voltam mindenütt kibékülve, mindazonáltal a mérleg nyelve egyértelműen a jó irány felé billen. A kompozíció sokkal-sokkal jobb, mint ahogy az egy 2020-ban alakult együttestől várható!
Már a vásári vurstlis nyitány és a kezdő, keringőző riffek világossá teszik a címadó City of Death-ben, hogy itt egy jobbára lassú tempójú, de dinamikus lemezről lesz szó. A dobsáv jól passzol a színpadias vokál és a súlyos riffek alá, míg a cirkuszi dallamok a figyelmet határozottan a koncepción tartják. A Show of Death árnyaltabb, de egyenletes riffelése könnyen libben az erőszakosból a disszonánsba, majd egy váltással a dallamosságba, és a móka kezdődik elölről. A tempó végig lassú marad. Címéhez hűen a Monsterland sokkal nyersebb, nehezebb, félelmetesebb. A basszus a pokol fenekén van, miként az ének is jobbára a torokhangú visítások és mély morgások tartományában marad. A Sinister Reflection ügyesen ellensúlyozza az előbbi tétel durvaságát. Egy elektronikus nyitány után a gitárritmusok skálája kiegyensúlyozza a közepes tempójú zenét, nagyobb hangsúlyt fektetve a gitár groove-jára, illetve a dobra. A vokál itt a legjobban eltalált. Briliánsan ugrál a vásári kikiáltó, a lúgos hörgés, a tiszta ének, a történetmesélés és a hörgések között.
Az olsztyni művészurak a City of Death második felében is odateszik magukat! Az Acrobats of the Abyss lágy dallamok és elektronikus betétek kíséretében rajtol el. A hardcore és metalcore alapokat azután vagány groove támogatja, viszont az elektronikus felhangok sajnos rendre visszatérnek, amit a szám végi hatalmas szóló és a jó ütések szerencsére feledtetnek. A Journey of Madness szinte már filmes dallamrészeket áraszt. A tiszta ének az előző számhoz hasonlóan itt sem gyenge, de a hardcore vokálozás jobban el lett találva, amit a lépegető riffek remekül kiemelnek. A Toys Factory ciripelő bevezetőt és mindenféle elektronikus progit kapott, amitől mintha egy sci-fiben éreznéd magad. Nekem kicsit sok, és szerintem a pattogó alapütemhez sem tesz hozzá semmit, nade ízlések és pofonok…
Ha még bírod szusszal a tüdőnyomasztó groove-ot és a több ló erejével vetekedő basszust, akkor semmiképp ne kapcsold ki a lejátszást, ugyanis érkezik a szintén idei EP-jük, a Book of War trilógia, amely 13 percnyi ráadásban garantálja, hogy ne maradjanak benned kétségek a Steamachine lendületét és lelkesedését illetően.
A City of Death kezdeti pörgetése után nehezen szívódónak tűnik, ezért szükséged lesz néhány további hallgatásra ahhoz, hogy megszokd a különleges játékmódjukat, valamint tartósan megragadjon valamelyik szám az album koncept-sztorija mögött. A lemez hangulata azonban nagyon élvezetes, a horror és filmes hatások ellenére nem kelti a félelem érzését, sokkal inkább szórakoztat és lenyűgöz.
Kiadó: –
Kiadás éve: 2023
Stílus: Thrash / Groove Metal
Web: facebook.com/SteamachineOfficial
Tracklist:
- City Of Death
- Show Of Death
- Monsterland
- Sinister Reflection
- Acrobats Of the Abyss
- Journey Of Madness
- Toys Factory
+
The Book of War I
The Book of War II
The Book of War III
Pontszám: 9