STRANGER AEONS – eNneagon

Kiadó: Ledo Takas Records

Weboldal: http://aeons.lt

Kiadás éve: 2010

Stílus: Progressive Metal

Brief Sum: Despite the fact that this album won’t have the effect of novelty among the fans of progressive metal, the Latvian team has made an excellent debut album. They have no reason for shame; each of the members can stand out and be proud of their performance. In regards of their future, this start is absolutely promising. Recommended for the fanatics of the genre.

Szerencsés-e az, ha egy zenekar egy ismert, klasszikus nóta címéről (gy. k. – Stranger Aeons az Entombed Clandestine albumán található) nevezi el magát? Bizonyos esetben igen, mert belőhető az adott csapat zenei világa, azonban vannak esetek, amikor félrevezető. Ahogy azt ismerjük, a kivétel erősíti a szabályt és a litván zenekar erre az esetre példa.

2002-ben alakultak Bestija néven (egy EP és egy demo fűződik a nevükhöz, mindkettő 2008-ból), majd 2009-ben Stranger Aeonsra változtatták nevüket. Aki svéd death metalra asszociál a név olvasatán, mellényúl, ugyanis a sextett progresszív metalban utazik. Úgy vagyok vele, hogy manapság elég sok kiadványra rásütik a progresszív címkét, a Stranger Aeons esetében azonban megállja a helyét a skatulya. Mielőtt rátérnék a zene elemzésére, tegyük tisztába a lemez címét. Az enneagon (vagy másképpen nonagon) kilencszög egy sokszög, amelyet 9 síkbeli pont határoz meg, ezt a borító is alátámasztja. Ennek megfelelően valóban komplex, összetett zenéről beszélünk, de szó sincs arról, hogy nem találna utat a hallgatóhoz. A 11 perces Welcome To Your Humble Nightmare-ben bebizonyítják, hogy egy ilyen hosszú tétel is lehet fogós, melyet a dallamok tesznek befogadhatóvá. Rokas Girčius, Dominykas Girčius és Kostas Balciunas gitárosok játéka arra enged következtetni, hogy hatásaik között a mai modern, súlyos, progos zenék, ugyanúgy megtalálhatóak, mint a jazz (pl. The Master) és a ’70-es évek muzsikái, ami Laimonas Tamosiunas basszusgitárosra is vonatkozik. Progresszív csapat lévén fontos szerep jut a billentyűs hangszereknek, a zongorának (pl. Intermezzo), melyet Domynikas kezel és ez utóbbi hangszer a komoly zene iránti vonzalmukat tükrözi. (Myspace oldalukon tengernyi zenekart előadót, komoly zenei szerzőt, űvészt tüntettek fel hatásaikként). Edita Burbulyte dallamos énekét helyenként (pl. White Noise) Justinas Jakubauskas dobos hörgése kíséri, azonban ez csak amolyan „színező” jelleggel fordul elő és, hogy őszinte legyek abszolút feleslegesnek érzem. Nem rontja el a dalt, igaz hörgés nélkül is jó lenne. A Why Raise Them? súlyos, borult kezdéssel nyit, a belépő szintetizátor viszont ’80-as évekbeli hard rock hatást kölcsönöz a dalnak, majd egy komplex progresszív tétellé fejlődik, a Melting Time country jellegű hangzása, megoldásai pedig a Bon Jovi Wanted Dear Or Alive-ját idézi meg.

Komplexitás + súlyosság + dallamok – ezt kínálja az eNnaegon. Jó példa a lemez azt illetően, hogy ha egy zene komplex és progresszív, az nem zárja ki a befogadhatóság, megjegyezhetőség lehetőségét, amihez viszont elengedhetetlen feltétel a magabiztos hangszerkezelés, a felkészültség és a dalszerzői készség megléte. A litvánoknál mindegyik adott.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. We Are Here
2. White Noise
3. Intermezzo
4. The Master
5. Welcome To Your Humble Nightmare
6. Melting Time
7. Why Raise Them?
8. Neverending Lie
9. Lost

Pontszám: 8

Szólj hozzá!