Lemezismertetők

SUBLIRITUM – A Touch Of Death

Kiadó: Battlegod Productions

Weboldal: myspace.com/subliritum

Kiadás éve: 2011

Stílus: Melodic Black metal

Brief Sum: I think Subliritum started writing Dark Prophecies in the middle of creative crisis. It’s hard to find unique themes and ideas. The rest of the album is okay but they should finish copying Keep of Kalessin as soon as possible. They should be back to the roots. 

A 2008-ban hamvaiból feltámadt Subliritum idén végre elkészült a Dark Prophecies folytatásával, melyet alighanem nemcsak a horda régi hívei, de jó eséllyel a Keep Of Kalessin rajongóbázisa is tárt karokkal várt. Mint ismeretes, a csapatot anno épp az azóta stabil Kalessin taggá avatott Vyl és Thebon időhiánya földelte el még egy 2004-es EP után, így az idei év returnje már Jones Moen énekes vezérletével készült el. Látszólag azért nem romlott meg túlságosan a viszony a zenész cimborák közt, hisz amellett, hogy Vegar-t újfent sikerült megfűzni a cucc felkalapálásra, még a jó öreg Thebon is két nótában hallatja a hangát. Jól hangzik, ugye? De még mennyire, hogy jól! A bibi csak az, hogy míg a debüt egy minőségi formába öntött tisztelgés volt a ’90-es évek klasszikus szimfónikus black metal mesterművei előtt, addig a jelenkor képződménye egy hallatlanul fantáziátlan kiadványra sikerült.

Őszintén szólva, arról sem vagyok meggyőződve, hogy nem pontosan ez volt a célja az új felállásnak: készíteni egy kockázatmentes, megbízható albumot. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha egy általam kedvelt banda esetében 6 évet várok egy friss anyagra, ezért „hálából” kiszúrják a szemem egy kb. húszas sűrűséget is meghaladó ctrl+c nyomogatásokból is összerakható copyval, biztos, hogy kinyílik a bicska a zsebemben. Önmagában a zenével persze nincs komoly baj, sőt, kimondottan kellemesek az Obsidian C.-től perfektül lenyúlt gitárfutamok. A komfortérzet hiányára tehát biztosan nem panaszkodhattak a vendégek, lehet, épp azzal sikerült ideig-óráig visszacsőditeni az exeket, hogy már kezdtek viszketni a tenyerek a Reptilian megjelenése óta eltelt idő után.

A lemez gyors, intenzív és lendületes, a jóformán egyetlen hírmondóként megmaradt tiszta énekes részek pedig inkább idegesítőek, mintsem a változatosság funkcióját szolgálják – nehéz ugye olyat, ami nincs. Ilyen téren van viszont a dologban egyfajta Dimmu-s beütés, ami persze megintcsak nem nagy meglepi, hisz már a Dark Prophecies is Shagrath-ék Enthroned Darkness Triumphant-jából merítette a bátorságot a merész billentyűs játékhoz, ezúttal meg inkább a dallamos benyögések próbálnak egy saját ICS Vortex-et szerezni a zenének. A gárda pechére viszont még ezzel sem sikerül lekenyerezni, mert sokakkal ellentétben, én a Dimmu-val is olyan boldog vagyok Vortex nélkül, mint a reggeli kávémmal zacc mentesen. Eljött hát az az ominózus, kislemezen emlegetett sötét oldal, ami a Subliritum esetében úgy tűnik, egyenlő az ihlet teljes hiányával – márpedig anélkül elég nehéz komoly lemezt összehozni. A folyamatosan reszelő, helyenként már-már pattogósan dallamosnak ható gitárok egyébként a Carach Angren nevét is felidézték előttem (kiváltképp a Back To Zero mozzanatai emlékeztettek a hollandok The Carriage Wheel Murder-ére), legnagyobb pozitívumként pedig felfért az anyagra a Cease To Be nevű tétel is, ahol csodák csodájára néhány saját kútfőből született téma is összejött a nagy fénymásolás közben. „Thebonistáknak” ott van még az Indulcence és a címadó A Touch Of Death, a többi dal meg szűk húsz percben békésén eljátszik a jól bevált Kalessin-es alkotókkal.

A hangzás kellemesen eltalált, ellenben a borító újfent nem lett egy nagy eresztés… Legalább a külsőségek terén lehettek volna valamivel kreatívabbak, ha már a dalíráshoz ennyire nem fűlt a foga a társaságnak. De sebaj, a barna háttérbe suvasztott sokfejes szobor talán még a bandával most ismerkedők maradék lelkesedését is kipusztítja majd.

Szubjektív szemmel nézve mondjuk nem panaszkodom, elvégre a Keep Of Kalessin fanok részére ez egy végtelenül kellemes hallgatnivaló, bár az is tény, hogy ettől függetlenül tíz esetből kilencszer a példaképek munkáit fogom elővenni, és a maradék egyet is alaposan átgondolom majd, hisz az
Obsidian-horda, mint eredetik, mégiscsak jobban érzik ezt az epikus black vonalat. A pontozás megint egy másik történet, hisz ily mértékű másolási gyakorlatot nem hagyhatok megtorlatlanul. Lehet cippőorrot bámulni, mert bár tetszik, amit hallok, ennél illett volna sajátosabb anyagot felrántani. Szóljon ez a fantáziának!

Tracklist:

1. No Tommorow
2. Indulgence
3. I am the Beast
4. Back to Zero
5. Memories
6. Cease to Be
7. Berserk
8. A Touch of Death

Pontszám: 6

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár