Kiadó: AFM
Weboldal: www.suidakra.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Melodic Folk / Black / Death
Brief Sum: Suidakra has taken a deep dip into the Celtic world again and created its latest material. With the forgotten mystical book found in the ancient tomb of Dowth, we can get to know the story of the ancient race called Fomor. The overall conception and music are woven together, so a shift of mood commonly appears. This work has some surprises apart from the dynamic rhythms and melodic solos to the unsuspecting listener. The team of Arkadius has come up with a strong album, yet it doesn’t take effect instantly.
Ha folk metalról beszélünk, akkor általában egyből a skandináv mitológia ugrik be. Ez ma már olyan szinten van, hogy nem is szükségszerű, hogy a csapat anyaföldje a messzi észak legyen, lehet ez a Föld bármely pontja, az se gond, ha arrafelé a középhőmérséklet 20 ºC körül van. Ennek köszönhetően telítődik a műfaj, saját íratlan szabályainak fogságába kerül. Ennek egy előnye van, hogy az utóbb említett csapatok más mondavilág felé fordulnak, egész pontosan a helyi istenek és legendák ténykedéseit szövik dalaikba.
A Suidakra is hasonló utat választott. Ők a nem kevésbé népszerű, de kicsit ritkábban előkerülő kelta világot éneklik meg nekünk. Tizenhét éves lelkes kitartásukat tíz nagylemez bizonyítja. A zenekar furcsa nevét alapítója és fő irányítója Arkadius nevéből származtatták, nagyon trükkös, vagyis inkább tükrös módon.
Új lemezük a Book of Dowth egy kelta ihletésű mitológiai konceptlemez. A Fomor nevű ősi démoni fajról szól, akik történetét, felemelkedésüket és bukásukat, a dowthi ásatások során talált ősi könyv meséli el. Mivel némi valóságalapja van a mesének, hogy mennyi annak mindenki maga nézzen utána, így izgalmas élménynek nézünk elébe. A koncepcióba természetesen a lemez borítója is beletartozik. A festményt Kris Verwimp, egy belga művész készítette, aki rengeteg metal bandával dolgozott, főképp pagan, folk, black stílusban. Amit nekünk tudni illik róla, hogy ő készítette a korai Sear Bliss borítóit.
A lemezt három egységre bontanám, nem nehéz dolog, a csapat tett róla, hogy így legyen. Az első szakasz egy rövid, felföldi dudás intróval kezdődik, és utána két kíméletlenül gyors dallal folytatódik. Nem kell nagy durvulatra gondolni, a zenei alapok nekem inkább Gamma Ray párhuzamot sugalltak. A riffek, a szólók, a pattogós dobok, a ritmusba a galopp felbukkanása, a dallamvezetés, mind erre utalnak. Ami ellensúlyozza ezt, az a durvább énekhang és heroikusabb refrén. Ez főképp a Battle-Cairns dalra jellemző. Billentyű is feltűnik a háttérben, de szerencsére nem sok vizet zavar, mindössze színesíti a hangzásképet.
A lemez középrészét két meglepő dal teszi ki. Az első egy hagyományosabb rockos megközelítésű nóta. Itt egy kissé rekedtes női hang énekel. Akusztikus gitárral kezdenek, majd fokozatosan lép be a zenekar és a refrénre már jó kis döngölést tolnak a gitárok. Meg kell mondjam, elsőre nagyon meglepett a dal, kicsit poposnak is találtam, csakúgy mint a következőt, de aztán megkedveltem, annyira, hogy talán a lemez legjobbja, de ha nem is mindenképpen az első, ami megragadt bennem.
Mint említettem, a folytatás is hasonló stílusú, bár nem ugyanaz. A torzított hangszerek most pihennek, helyette mandolint és akusztikus gitárokat hallhatunk. A női hang mellé most már egy férfiének is kerül. A dallamvezetés Blind Guardianra emlékeztet, de itt a karcosság hiányzik. Mindenesetre ez is meglepő szerzemény.
Az előző két dal kicsit kizökkenti a hallgatót, így nagy a kontraszt a folytatásban, ami egy hagyományosabb megközelítésű folkos középtempós nóta. A lassulás ellenére azért a dobok nem bírnak magukkal és oda-odalépnek, vagy csak finom pörgetésekkel díszítenek.
Ezek után már nincs más hátra, mint a zárás, amit egy kíméletlen gyorsaságú dalban meg is kapunk. A sebesség mellet persze nem feledkeznek meg a dallamokról sem. A tényleges befejezés pedig egy akusztikus outróval történik.
Nem rossz lemez ez. Egyetlen hibája, hogy kevés maradandó pillanattal rendelkezik. Durva közelítéssel azt mondanám, hogy van az elején egy gyors massza, aztán a meglepő középrész, majd a végén megint egy pattogós zanza. Pedig a srácok mindent megtesznek, hogy változatos legyen az anyag. A dalokban sok leállás, tempóváltás van, mégis valahogy az előbbi benyomás marad meg az emberben. Persze mondhatjuk, hogy legalább nem mennek az árral, nem kezdenek dajdajozós folk metal játszani. Itt pedig már át is tértünk az erényeire. Mert ha úgy vesszük, ez akár az album erénye is lehet, hogy nem egyből hat és gyorsan átszáguld az emberen, hanem kell pár hallgatás mire valamennyire a dalok is elkülönülnek egymástól, nem csak az egységek. Szerencsére a folk vonal a lemez nagy részében visszafogottan van jelen, így a középrész kivételével a metal érvényesül leginkább. Kell neki pár hallgatás és odafigyelés, de érdemes esélyt adni neki, mert valahol különleges lemez.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Over Nine Waves
2. Dowth 2059
3. Battle-Cairns
4. Biróg’s Oath
5. Mag Mell
6. The Dark Mound
7. Balor
8. Stone Of The Seven Suns
9. Fury Fomoraigh
10. Otherworlds Collide