SULPHUR – Thorns In Existence

Kiadó: Dark Essence Records

Weboldal: www.sulphur.no

Kiadás éve: 2009

Stílus: Black / Death Metal

Brief Sum: The genre has been starving for long after similar black metal stuffs. Suprisingly colorful and unique approaching, and the alarming and alien atmosphere created by the sound is charming. The music lives in its own dimension, the admission into it is a privilege.

 

2010 fekete év a történelemben. Természetesen nem napjaink sokasodó valós és csinált problémáit kell e sorok mögött érteni, lapozzunk hát rögtön a dolog zenei vonatkozatához, mely tekintetben az imént tett kijelentés tartalma egyenesen örömteli – a black metal kedvelői számára legalábbis. Az egyre szaporodó izgalmas és eredeti kiadványoknak köszönhetően, idén kimondottan feljövőben van a műfaj és ami ennél is fontosabb, egyre több anyagon látni, hogy a szerzők nem minden esetben érik be a sablon metéléssel, hovatovább szépen lassan a külvilág is kezdi belátni, hogy a blastbeat és a sátán kettősön túlmutató potenciál rejlik még ebben a közegben. Az egykor tabunak számító határokat ma már szemrebbenés nélkül, komolyabb fenyítés hiányában átlépik a csapatok, ezen végtermékek többsége pedig rendre azt igazolja, hogy igenis megérett az idő a változásra.

A témáról alighanem mindenkinek megvan a maga véleménye, így ez sem több kósza szubjektív fejtegetésnél, az új Sulphur lemez érkezése azonban ezzel együtt újabb strigula lehet a vérfrissítés oszlopa alatt. Az első demo után öt évre önkéntes száműzetésbe vonult norvég ötösfogat a 2007-es Cursed Madness után második etapjához érkezett a Thorns In Existence-el, ahol néhány vakmerő pályatárshoz hasonlóan, ők is más perspektívából próbálják megközelíteni a “magot”. A recept valahol a Secrets Of The Moon, a Pantheon I, a Keep Of Kalessin és a Now, Diabolical érától kezdődő Satyricon keresztezésének környékén keresendő, a fúzió pedig úgyfest, sikeresnek bizonyult. Hozzáteszem nem arcátlan másolásról van szó, pusztán viszonyítási alapként érdemes az említettekre tekinteni. A doom-os, nyers, epikus, groove-szerű kotyvasz egyedisége elsősorban hangulatában rejlik, melynek kialakításában legalább olyan fontos szerepet vállalt a korábban a Sworn-al és a Helheim-el is dolgozó producer, Bjørnar Erevik Nilsen, mint a banda többi tagja. A hangzás szinte együtt lélegzik a dalokkal, tökéletesen aládolgozva ezzel az amúgyis nyomasztó légkörnek. A dob kihangsúlyozása miatt van a dolognak egy enyhe KoK beütése, egészen pontosan amit a Kolossus albumon is hallhattunk, de a Sulphur által teremtett éjfekete atmoszférához valahogy sokkal jobban passzol ez a puritán megszólalás. Már csak azért is, mert maguk a szerzemények sincsenek szétvillogva, többnyire egyszerű, de hatásos és nem utolsó sorban változatos témákból építkezik a korong, helyenként apróbb érdekességekkel tűzdelve. Mindenki maximális hozzáértéssel teszi a dolgát, egyedül talán a dobok mögött lehetett volna kicsit jobban és többet variálni.

Az összhatás viszont így is letaglózó, nem érdemes tehát túlzottan kukacoskodni, pláne, hogy egyik-másik nóta után magunk is könnyen úgy érezhetjük, hogy férgek hada csámcsog vígan a kéthetes tetemünkön valami ősi, sötét, elhagyatott, északi kriptában. Miközben kiút után sóvárgunk a hátborzongató rémálomból, a lemez egészét tekintve felsejlik pár enyhe progresszív és avantgarde hatás, amit bár nem kell rettentően komolyan venni, mégis érződik a lenyomata. A befogadhatóság terén legfeljebb a sokféle ihletés és a megidézett lelkiállapot jelenthet akadályt, de ez sem annyira erős és taszító, mint mondjuk a Celtic Frost vagy a Triptykon beteges, skizoid világában, ami már a vitathatatlan minőség ellenére is határozottan negatív élményt nyújt. Persze ebben az esetben sem kedves pillangókról fogunk este álmodni, az Invented Visions Of Eternal Salvation halk elektronikus zöreje például kimondottan vérfagyasztó, de összességében inkább a hideg, kimért komorság jellemzi az anyagot. Személyes kedvencemmé a Hunting Sickening Seas vált. A kezdeti rövid, kórusszerű háttérvokál zseniális, ahogyan a belépő riff és a jó ütemben érkező akusztikus kiállás is remekül el lett találva. Említésre méltó még a darálósan nyitó Into Nothingness és a társainál jóval ritmusosabb Luna Noctiluca, ahová egy besuvasztott szóló mellé újfent jutott egy kis kántálás is.

Nem vagyok róla maradéktalanul meggyőződve, hogy teljesen ép elméjű emberek szüleménye került a kezeim közé, ugyanakkor pont ez a szokatlanul zavart hangulat teszi igazán emlékezetessé a hal(l)ottakat, és ami külön pozitívum, hogy többszöri nekifutást követően egyre könnyebb volt azonosulni a belbecs szellemiségével.
Újító vagy tradicionális zenekarok? Melyiket is szeretjük igazán? A kérdés nem egyszerű, ám a döntés hevében előbbire voksolók számára ideális választás lehet a bemutatott produktum. Már amennyiben nem kísért a gondolat, hogy hol is fogsz kikötni váratlanul egy paranormális északi éjszakán…

Tracklist:

1. Revelation
2. True Father of Lies
3. The Purifying Flame
4. Hunting Sickening Seas
5. Luna Noctiluca
6. Into Nothingness
7. Invented Visions of Eternal Salvation
8. Ravner Beiter I Banesår
9. Throne of Illusion
10. A Crimson Line

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Vulture Industries – Sulphur – Svoid // 2016.10.27.. Bp – YUK

NorthWar

Sulphur Interjú

Jillian

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár