Kiadó: Hammerheart Records
Weboldal: @ Facebook
Kiadás éve: 2001
Stílus: Gothic Metal
Arra gondoltam, előveszem a magyar underground „hőseit” a fiókból, kicsit leporolom, és becsempészem őket a R.I.P. sorozatba, mert megérdemlik hogy itt szerepeljenek. Első választásom az 1998-ban alakult négyesfogatra esett. A Sunseth Sphere tagjai (Bánfalvi György (basszusgitár), Kyrah (ének/szintetizátor), Márton Péter (gitár) a Without Face-ből, Landy László (dob) pedig a Stonehenge-ből érkezett) remek érzékkel léptek színre 2000-ben az atmoszférikus, gótikus hatású jegyeket hordozó doom zenéjükkel. A korai The Gathering juthat eszünkbe ilyenkor, de hozzáteszem, csak abban a pozitív értelemben, mint vetélytárs. Az album felvételei a PontMi stúdióban készültek Fekete G. Gábor keze alatt, a végső masterizálás pedig az RS29-es Stephen Van Haestregt munkája, míg a borítóképet Marco Jeurissen-nek és Niklas Sundin-nak köszönhetjük. A szövegek nagy részét Gyebnár Mónika írta, kivéve az LSD-t, ami Kyrah szerzeménye. Az egyiptomi témákat idéző szövegek némelyike nagyon elgondolkodtató, mindenesetre a zenei világhoz remekül illeszkednek, így az összkép teljesebb.
Az első szám, az LSD egy viharral és Kyrah karakteres hangjával indít, majd bejön a ruhája foszlott hangok hadán a zene… Minden egyes hang a helyén van, kísértetjárta szerkezetén belül érződik az atmoszférikus jelleg, a gothic hangulat, az árnyékok tánca. Tipikus jegyei a stílusnak, de mégis van benne egy csavar, ami nem hagy nyugtot, és bújkálni fog mindig a lázas elme küszöbén. Elég kemény alapokat hoz a ritmusszekció, a gitár pedig egymás után bontja ki ragyogó színeit. Kristálytiszta utazás. A Black szövegileg nem egy csúcsteljesítmény, de bőven kárpótolnak a későbbi darabok ugyanattól a szerzőtől. Zeneileg megfoghatatlan kissé, úgy tűnik, mintha itt se lett volna ezernyi szárnyával átszelve a napot, hihetetlen örvényeket korbácsolva fel az eufórikus hangzással. Jól ül ez a dal a maga helyén, és jól sütött a maga idejében is. Kyrah játéka hangjával, alatta egy eget rengető zene, hát, ez kihagyhatatlan.
A Life After Light komorabb darab, egy tempós riffekkel teli old-school darab, extázisba kergeti az embert néha. A férfihang abszolút nem zavaró benne, sőt, kiemeli Kyrah hangját, mintha belülről szólna. A végét egy elég technikás résszel zárták le, amit nem is tettek rosszul, mert szinte azonnal más hangulat tekeredik ránk az Arizona képében. Az akusztikus gitárra és énekre épített tétel egy kis édenkert a magánytenger közepén. Kidolgozott, érett témák, tiszta ének. Gyönyörű ékszer a kollekcióban. A Sister Incest egy keményebb szám ismét, ami szintetizátorral nyit, majd beszáll a többi hangszer is egy elszállós futamra. Kyrah hangja valahonnan a háttérből lopódzik be a csendes kapuk alatt, majd hirtelen elszabadítja erejét. Ötletes témavezetés hallható itt is, ez volt az egyik olyan dolog, amely kiemelte őket a többségből. Kidolgozott dallamvilággal párosul mindez, és lüktető energiával.
A Gods Of Egypt a korong zárótétele (eredetileg-erről lejjebb) egy melankólikus hangvételű szerzemény szomorú énekkel, tekergőző dallamokkal, kemény riffekkel, óraműpontos dobjátékkal, ami egy ilyen szám elengedhetetlen része. Kyrah itt is Anneke-s határokat dönget és nem is akárhogyan. Erről a lemezről nem tudok mást mondani, csak hogy a magyar underground egyik vérző sebe, amit érdemes hallgatni, ha mára már csak lemezről is. Kötelező, nem kérdéses. És most jön az a bizonyos „lejjebb”: szóval nekem a CD-n van hetedik szám is, egy instrumentális dal, aminek sehol nem leltem címét. Ez is egy gyönyörű zongorafutammal indít, de továbbra is a gitár tölti be itt is a meghatározó szerepet. A témák nagyjából egyfajta sémára épültek, egy nagyon alap, kissé északias hangzású, túlságosan metálos vonalra, ami így el is szürkíti az utolsó, név nélküli számot.
Tracklist:
1. LSD
2. Black
3. Life After Light
4. Arizona
5. Sister Incest
6. Gods Of Egypt
7. Instrumental