Kiadó: Candlelight Records
Weboldal: www.susperia.net
Kiadás éve: 2009
Stílus: Melodic Thrash Metal
(scroll down for English Version)
Íme egy újabb példa, mikor az évek során egy banda stílust vált. A norvég Susperia a kezdetekben még black-es elemekkel tarkított thrash metaljával boldogította rajongóit, napjainkra azonban már szinte teljesen levetkőzte a fekete fém sajátosságait. Az új lemezt hallgatva azonban, ez cseppet sem gond, ugyanis különösen jó hallgatnivalónak bizonyult az Attitude.
A zene hallgatása közben seperc alatt előkerül a léggitár, némi szolid bólogatással megspékelve. Nem vagyok híve a dallamos éneknek, de Athera hangja remekül illeszkedik a zenéhez és mivel többnyire magasabb hangfekvésben, dallamosan énekel, így a dalok messze kiemelkednek a mai tucat death/thrash színtérből. A fogós ének mellé persze megkapjuk a súlyos, határozott riffeket is, melyekért Cyrus (ex-Old Man’s Child, Satyricon), valamint Elvorn gitárosok felelnek. Az ex-Dimmu Borgir ütős, alapító tag Tjodalv, ezúttal viszont inkább csak a háttérben sunyul. Nincsenek a végtelenségig bonyolított dob témák, de ettől függetlenül megbízhatóan, precízen játszik és különösebben maga a zene sem igényli a komplexitást.
Nincs időhúzás, a nyitó The Urge személyében rögtön a korong egyik legizgalmasabb opuszával van dolgunk, ami rögtön felvázolja, hogy mire is számíthatunk az elkövetkezendő bő félórában. A súlyos riffekre érkező melódiák, valamint Athera érzésekkel teli hangja hihetetlen atmoszférát varázsol elénk. A tempós kezdés után jön a slágergyanús refrénnel megáldott címadó tétel, majd az ehhez hasonló Elegy And Suffering, ami szintén a lazább (de korántsem gyenge) pillanatok egyike. Az ezt követő Sick Bastard-al azonban magasabb sebbeségbe teszik a váltót, valamint ebben a nótában vendégeskedik a Dimmu vezér Shagrath, akinek durva vokálja szépen összhangba kerül Athera orgánumával és egy önálló karakterrel rendelkező dal kerekedik ki belőle. Hullámvölgyekről szó sincs, a továbbiakban is tartják a magas színvonalat, ráadásul az olyan dalok, mint a középtempós riffeléssel acélozott Mr Stranger, vagy a Character Flaw hatalmasat szakíthatnak élőben.
Ez az anyag, nem, hogy nem unalmas, de rövidségéből adódóan újra meg újra kelleti, kéreti magát újabb meghallgatásra, és bizony a játékidő befejeztével széles mosollyal az arcomon adom be a derekam, majd kattintok ismételten a lejátszásra.
Az említettek mellett a lemez további erényei közé tartozik a gyilkos, letisztult hangzás, minek hatására az ember hajlamos egyre feljebb és feljebb tekerni a hangerőt – nemhiába, Fredrik Nordstrom érti a dolgát. Emellett a borító is egész pofásra sikeredett.
Nehéz rosszat mondani az anyagról, nagyon szerethető alkotás, valamint elég széles zenei réteget képes kiszolgálni, a thrash fanatikusoktól kezdve a power metal kedvelőin át. Aki nem ragaszkodik feltétlenül a repetitív hörgő/morgó vokalizáláshoz, de az extrém zenéket sem veti meg, annak könnyedén utat találhat szívéhez a Susperia új üdvöskéje. Minőségi cucc!
————————————–
ENGLISH VERSION:
Here”s another example of band that changed its style during the years. Norwegian Susperia, in the beginning, played blacky thrash, but, by now, has left the trademarks of black metal. Listening to the new record, however, it”s no problem at all since Attitude turned out to be an excellent material.
Listening to the record, you bring forth the air guitar in no time, with some solid headbanging. I”m not the biggest fan of melodic vocals, but the voice of Athera suits the music extremely well, and, since he”s singing in higher region for the most part, in a melodic way, they are far beyond the average death/thrash scene. Beside the catchy vocals, we also get heavy, solid riffs by Cyrus (ex-Old Man”s Child, Satyricon) and Elvorn. The ex-Dimmu Borgir drummer, Tjodalv, however, is not too much in the centre this time. There are no complex drum patterns but, apart from that, his play is precise, and even the music itself requires no technical things.
No waste of time, the opening The Urge is one of the most interesting songs of the album that projects what to expect from the half-hour long stuff. The melodies based on heavy riffs and Athera”s emotional vocals create an incredible atmosphere. After this comes the title track with a chorus that makes it a potential hit song, then the similar Elegy And Suffering which is also a loose (but surely not weak) piece. Sick Bastard, however, is a faster one, and Dimmu Borgir”s Shagrath also appears in this with some rawer guest vocals that creates an interesting contrast with Athera”s voice. The standard is really high after this one too, and songs like Mr Stranger or Character Flaw also will shred live.
The material is not boring at all. Moreover, it screams for replay and I”m really glad to play push again.
Beside the mentioned things above, the killer, clean production is also among the virtues of the record so one tends to turn up and up the volume while listening to it – Fredrik Nordstrom knows his thing. And the cover also turned out cool.
I can”t really say a bad thing of the album, it”s a lovable material that suits the taste of people of a wider range, starting from thrash fans to power metal freaks. Those who like extreme music and do not stick to repetitive grunting/screaming vocals may find the way to this album easily. Quality stuff!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. The Urge
2. Live My Dreams
3. Attitude
4. Elegy And Suffering
5. Sick Bastard
6. Another Turn
7. Mr Stranger
8. Character Flaw
9. The One After All